A Kommunizmus áldozatainak emléknapjához kapcsolódóan, Dunaszerdahelyen Társulásunk is megemlékezést tartott és olyan neves vendéget köszönthettünk körünkben, mint Wittner Mária, 1956-os nemzeti hőst, egykori halálraítéltet.
Miután kellőképpen üdvözöltük körünkben az 1956-os forradalom aktív résztvevőjét, közösen a közel 100 jelenlévővel megtekinthettük a Hóhér, vigyázz! című portréfilmet, amely Wittner Máriáról készült. Szinte ökölbe szorult az ember keze és a torkába dobogott a szíve, amikor a megrázó pillanatokat végigszemlélte a filmnéző. Jómagam is küszködtem, egyik felem azt mondta, hogy az összes egykori kommunistának, aki aktívan közreműködött a forradalmárok felkutatásában, elítélésében, megkínzásában vagy besúgásában azonnal el kellene nyernie méltó büntetését, másik felem viszont azt mondta Istennél az ítélet!
Bevallom a teremben is ültek olyanok, akik annak előtte együttműködtek a kommunista hatalommal, még ha most fentebb hirdetik, hogy nem úgy volt, sosem voltak hivatalosan párttagok! Csak szánalmat és megvetést éreztem irántuk, de egyrészt örültem, hogy lenézik a filmet, amely megdöbbentő volt és tanulságos. A film alapján hiteles képet kaphattunk a forradalom utáni megtorlásról, amelyet a régi pribékek csak legyintve eltúlzónak tartottak és tartanak ma is. Minek, ez a cirkusz! – hallottam a rendezvény kapcsán az egyik jelenlevőtől, aki aztán mégis eljött a rendezvényre.
Ahogyan Wittner Mária is fogalmazott a kommunistáknak, üljenek azok akár a parlamentben vagy más tisztséget töltsenek be a civil vagy egyházi életben könnyebb a felejtést és a megbocsátást hirdetni, mint szembenézni saját lelkiismeretükkel és bevallani bűnüket! Nem tartanak bűnbánatot és ismételten csak tolonganak az egyes hivatalok, funkciók elosztásakor. Társadalmi szervezeteinkben az első helyeket foglalják el, templomaink padsorában ugyancsak az előkelő helyeket és a megbízatásokat keresik. „Képben szeretnének lenni!” Nem értik az idők szavát és szeretnék átmenteni hatalmukat, régi összeköttetéseiket kihasználva, hogy családtagjaik vegyék majd át a hatalmat. Mi pedig, akik sok esetben csendes szemlélői vagy megfélemlített áldozatai voltunk az előző érának csak csendben tűrünk…!? Mikor mondjuk már ki, hogy „Elég volt, bűnhődjenek a bűnösök!” Senki nem fizikai megtorlásra gondol, sokkal inkább erkölcsi jóvátételre, vagyis egyszerűen csak arra volna szükségünk, hogy csendben, meghúzódva figyeljék az eseményeket a régi rendszer kiszolgálói. Az istentelen és embertelen kommunizmus csillaga lehullott és a vörös terror megszűnt még ha egyesek vissza is sírják a régi időket.
Ne egykori pártfunkciósok, besúgók, ügynökök mondják meg mi a jó nemzetünknek! Keressük a tiszta hangot, a józanul gondolkodó magyarok közösségét. Sorsunk a kezünkben van. Akik régen ellenforradalomról, szocialista és kommunista ideológiáról, békepapságról, hatalomról beszélt és marxista-leninista eszmék hirdetésében és terjesztésében jeleskedett ma „mélymagyar” érzelemmel szeretne ismét az élre állni községeinkben, társadalmi szervezeteinkben, egyházainkban.
Wittner Mária megerősített, hogy ahogyan Ő hű esküjéhez és nem hagyja a megtorlók lelkiismeretét nyugodni, mi sem felejthetünk és emlékeznünk, cselekednünk kell! Nem kívánunk mást csupán erkölcsi megtisztulást! A Krisztusi parancsot követve megbocsátunk, de nem felejtünk! Nem felejtjük a megtorlásokat, a besúgásokat, az ártó szándékot!
Megtisztul-e közéletünk a régi rendszer itt maradt csökevényeitől? Eljön-e az idő, amikor úgy mehetünk nemzeti megemlékezéseinkre, társadalmi összejöveteleinkre vagy járhatunk templomainkba, hogy szívünket ne döfje át a tőr és a szomorú felismerés: „Hiszen, kommunista volt! Ő meg besúgóként dolgozott, ügynökként tevékenykedett!” Vajon van-e lelkiismeretük ezeknek az embereknek…?
Wittner Mária buzdítása és szilárd jelleme erőt adott sokunknak a munkánk folytatáshoz itt a Felvidéken. Örökre meghatározó élmény lesz számomra, hogy beszélhettem egy nemzeti hőssel, kezet foghattam vele és a filmen keresztül is bepillantást nyerhettem emberpróbáló sorsába! A Teremtő tartsa meg még sokáig köztünk, hogy életpéldájából erőt meríthessünk és minél többen megismerjék missziós küldetését. Isten óvja minden lépését!
Karaffa Attila, Felvidék Ma
{iarelatednews articleid=”26681″}
