Hosszú évek óta Párkányban a Csemadok alapszervezete szervezi a Balassi Napok keretében az 1848/49-es emlékünnepséget. Az Ady Endre Alapiskola falán pár éve elhelyezett Kossuth Lajos-emléktáblánál kezdődött az ünnepség az iskolások műsorával, majd a Visegrádi Lovagrend és az Izsai Hagyományőrzők közreműködésével helyezték el az emlékezés koszorúit az itt tisztelgő szervezetek.
Idén a Most-Híd küldöttsége (Pozsonyból, Érsekújvárból és helyből) is jelen volt, s ők is koszorúztak, csakúgy, mint a városban lévő kopjafánál, ahol azonban a főszervezők nem igazán lelkesedtek értük. Az egyet nem értés oka csupán az volt, hogy a Most-Híd képviselői helyi lakosként eddig soha nem tudták (vagy nem akarták tudni), hogy van Kossuth-tábla, van emlékünnep a városban évtizedek óta, s így a mostani lépésük inkább provokatív „gesztusnak” tűnt. (Főleg, hogy a Kossuth-emléktáblánál narancssárga szalagokkal díszített koszorút helyeztek el, ami ehhez az ünnephez semmiképpen sem méltó.)
Az ünnepély teltház előtt zajlott a helyi kultúrházban, ahol a Szivárvány énekkar és a Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola adott méltó műsort. Ünnepi szónok Tőkéczki László, a budapesti ELTE professzora volt. Beszédében történelmi leckét hallgathatott mindenki, mert párhuzamot vont a múlt és a jelen között. Hangsúlyozta: az 1848-as események minden nemzetről szóltak. A szlovák nemzet a magyar királyság „jóvoltából” érhetett el a nemzetté válásig. Azt is elmondta, hogy a mai etikai szint igen messze van a 48-as hősök etikájától. Figyelmeztetett: ha továbbra is az önös érdek vezérli az embereket, ha mindent csak pénzben mérünk, ez a törékeny világ össze fog törni. A korszerűség nem modernség, s a modernség zsákutcába visz bennünket. A kipróbált értékeket (a hagyományokat) kell megtartani, és átadni gyermekeinknek.
Az ünnepségen részt vett, koszorúzott a Magyar Köztársaság tanácsosa, Sándor Zoltán is, felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök levelét, melyet a közönség nagy tapssal fogadott.
Dániel Erzsébet, Felvidék Ma
