Lezárult a szlovák parlament magyar alaptörvénnyel kapcsolatos vitája. Megint sok mindent megtudhattunk arról, mit is kíván Magyarország elkövetni a szlovákok kárára, s hogy azt miért is tenné.
Somogyi Szilárd (SaS) például megpróbálta megfogalmazni az Orbán-kormány nacionalista politikájának mozgatórugóit, s oda jutott: nem veszélyeztet vele igazán senkit, egyik szomszédját sem, ködösíti vele a súlyos gazdasági és szociális megszorításokat, melyeket végre kell hajtania. Azt viszont aláhúzta, Szlovákiának joga van úgy reagálni a magyar alaptörvényre, hogy aggályosnak találja, még akkor is, ha ő úgy tudja, választójoga csak azoknak lesz, akik tartósan Magyarország területén élnek.
A „fenegyerek” pártépítő, Igor Matovič, aki szemet vetett a hasadozó nemzeti párt híveire, megint kisajtolta a kormánykoalícióból, hogy neki is legyen „szólója” a külügyi bizottság nyilatkozatában. Előterjesztette, hogy vegyék ki belőle azt a mondatot, hogy „a szlovák parlament tudomásul veszi Magyarország Alaptörvényét”, mert szerinte ez megalázó lenne a szuverén Szlovákiára nézve. Nos, ennek a módosításnak a jóváhagyását az előterjesztő, František Šebej (Most-Híd/OKS) is támogatta zárszavában, arra hivatkozva, ha nem lesz benne, Szlovákia akkor sem tehet mást, elvégre abba, hogy egy másik ország alkotmánya milyen, nincs beleszólása senkinek.
Aztán Miroslav Číž (Smer-SD) sűrű, hosszú, hangos és indulatos szónoklatát is meghallgathattuk, melyben még Duray Miklós felemlegetésére is sor került, akinek utólagosan is felrótta, hogy a szlovákiai magyarságról nem kisebbségként, hanem magyar nemzetrészként szokott beszélni. Merthogy Číž központi témája „az egyetlen magyar nemzet léte” volt. Ezt vonta kétségbe elsősorban. Aztán meg attól rettegett, hogy Magyarország elrabolja majd Szlovákia magyar nemzetiségű állampolgárait – akiknek itt mindenük megvan, semmi okuk panaszra –, Hitlert, Heinleint, harmincas éveket, fasizmust, nácizmust is emlegett, s a Szlovák Nemzeti Párt nyilatkozatának támogatását kérte. A koalíciót és a kormányt meg azért ostorozta, hogy nem tiltakozik lépten-nyomon, Budapesten és külföldön… Egyszóval: tehetetlenül átengedi a terepet Orbánnak, aki így azt tehet, amit akar.
Aztán Rafael Rafaj (SNS) következett újra, sok szép szóvirággal, régi népballadák átkai emlékeztető modern fordulatokkal is. Harmadszor is megismételte, amit előterjesztésében Magyarország revizionizmusáról, antiszemitizmusáról, fasizmusáról már elmondott, s mintegy ráolvasásul Magyarországot „Európa energiavámpírjának” nevezte, melyet le kell állítani. S ehhez nem simulékony, diplomatikus szavak kellenek, hanem határozott, erőteljes megszólalás. A vita zárszavában – mint bizottsági előadó – végül saját javaslatát diplomáciai standard követelményeit teljesítő szövegnek nevezte, arra hivatkozva: ha az USA nyíltan kimondhatta, hogy nem tűri el Koszovó kettéosztását, Szlovákia miért nem mondhatja ki, hogy nem tűri el az olyan alkotmányt, amilyen Magyarország új Alaptörvénye.
A két napon át húzódó vita végén a parlament 75 támogató szavazattal megszavazta a külügyi bizottság módosító javaslatát, Igor Matovič módosító javaslatával együtt. Ezt követően arról is döntött, hogy az SNS nyilatkozattervezetéről már nem lesz szavazás.
{iarelatednews articleid=”28698,28692,28641″}