Június 27 –én nem sokkal 20.00 óra után futott be az a különvonat a párkányi vasútállomásra, amelyen 700 magyar zarándok utazott a Kárpát – medence minden magyar lakta tájáról.
A Felvidékről : Kassa vidékéről mintegy 20 – 30 fő, Pozsony vidékéről hasonlóan, és Párkány környékéről nyolcan szálltunk fel a nosztalgia vonatra. A zarándokok párkányi fogadtatása sokáig emlékezetes lesz mind a vonaton érkezőknek,és mindazon csaknem 50 embernek akik várták őket Párkányból és a környékből. Lengett a FELVIDÉK – PÁRKÁNY magyar zászló, a kéméndi, dunamocsi népviseletbe öltözött fiatalok, a kishuszár szavalata , a peronon fehér abrosszal leterített asztalon kínált muzslai bor, és pogácsa, és a Boldogasszony anyánk éneke , mellyel fogadták és búcsúztatták Kövér Lászlót a Magyar Országgyűlés elnökét, Bátor Botond pálosrendi tartományfőnököt, Bartal Károly Tamás jászóvári apátot, Székely János püspököt, és a 700 zarándokot, akik a vonatban hallották köszöntésünket. Történelmi pillanat volt ez , hisz hasonló vendégfogadás ezen a tájon csak 1938 után lehetett.
A Misszió Tours Utazási Iroda ( Szigetszentmiklós ) által szervezet négynapos út nem véletlenül volt június végén , azokban a napokban , amikor Magyarország átadta az EU elnökséget Lengyelországnak. A Krakkó – Czestochowa – Ószandec útvonal sem véletlen, hisz a Jasna Góra- Kolostor története a magyar alapítású Pálos rendhez fűződik, ugyanis e helyre 1382 –ben Márianosztráról érkezett , s azóta a lengyelek őrzik a Szűzanya csodatévő kegyképét a Fekete Madonnát. Budai László főszervező azt is megemlítette, hogy hasonló nagy vonatos zarándoklat magyar földről 1939 –ben volt utoljára.
Az út első állomása Krakkó, az egykori lengyel főváros volt, amely csodálatos hangulatával, építészeti remekeivel ejtette bámulatba a zarándok csoportot. A város legszebb templomában a Mária – templomban Stanislaw Dziwisz bíboros és a város elöljárói köszöntötték a zarándokokat. A WAWEL- ben, ahol „Lengyelország szíve dobog „ tisztelegtünk a magyar és a lengyel nép nagyjai előtt. Koszorúzások , emléktábla megáldása után, a királyi úton énekelve , magyar és lengyel zászlókat lobogtatva vonultunk végig.
Czestochowában egész napot töltve megtekintettük a pálosok kolostorát, az ő szeretetteljes fogadtatásuk is felejthetetlen élmény marad számunkra. Az ünnepélyes szentmise és felajánló ima a Kegykápolnában volt, mely misét a Magyar Televízió ( MTV) is felvette ( júl.10-én 11.00 órakor lehet megnézni az M1 –en műsoron). Itt már több mint ezren voltunk magyar zarándokok, akik autóbuszokkal is jöttek . A lengyel egyházi és világi méltóságok üdvözlő szavai, tiszteletük, szeretetük és hálájuk kifejezése a magyar nemzet iránt számunkra megható volt. S hogy a zarándokok által nekik ajándékozott magyar címer és emléktáblák felkerültek a legszentebb emlékek közé, hogy zászlóink ( köztük a Felvidék – Párkány ) ott lenghettek a lengyel zászló mellett a legszentebb oltárnál, számunkra megdöbbentően szép élmény volt. „ Végre valahol szeretnek bennünket „ – sóhajtottuk többször is a három nap alatt. Amikor a kb. 1200 magyar zarándokot üdvözölték a lengyel tartomány főnökök, a Varsói Magyar Nagykövetség konzulja. Felsorolták közös múltunkat,történelmünket, megemlítve a párkányi Sobieski emlékművet is . Jó volt magyarnak lenni, és megerősítve bennünk azt a hitet, hogy igen, aki elfogad bennünket , azt nagyon kell viszont tisztelnünk és szeretnünk. S a lengyelek ilyenek ! Ezt tapasztaltuk a harmadik napon Ószandecen is, ahol a végigjárt utunkon mindenütt magyar zászlóval fogadtak, s II. János Pál központjánál is, ahol a 700 embert még meg is vendégelték.
Az egyik legszentebb és legszebb élmény volt az, amikor a lengyelek ajándékát a Czestochowai Madonna –t átadták a magyar egyházi méltóságoknak,és a pálosoktól átvéve a népviseletbe öltözött Mária lányok vállukon vitték ki a Jasna Góra- i szentélyből. A magyar zarándokok pedig felajánló imával köszöntve ajánlották a magyar nemzetet a Fekete Madonna oltalmába.
„A magyar – lengyel barátságot ,közös múltat,nem lehet csak a határok közé sűríteni „ mondta a magyar konzul, s az útról hazafelé. Volt olyan pap , és zarándok Székelyföldről és Felvidékről, Délvidékről, Kárpátaljáról, akik sírva köszönték meg , hogy együtt lehettünk ezen a remélhetőleg történelmet író zarándokúton.
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma
