A Fedezze fel Košice c. idegenforgalmi botrányról két alkalommal is írtam. Mára már minden jel szerint, ezt a „magyar nyelvűnek” gondolt kiadványt kivonták a forgalomból. Oly korban élünk, melyben nincsenek tartós értékek.
Az egyik a szemétdombra kerül, jön a másik. Hogy a jövő generációk életminőségét pusztítjuk ezzel a rövidlátó szemlélettel?
Miután ez a kiadvány megjelent, nemcsak cikkeket fabrikáltam, hanem különböző intézményekhez fordultam. Kassa főpolgármester-helyetteséhez, MUDr. Renáta Lenartovához (Híd) is, ám ő még válaszra sem méltatott. Úgy látszik azt hiszi, majd csak négy év múltán kell a választókkal bíbelődnie. Addig nincs rájuk szüksége. De a Szlovákiai Idegenforgalmi Ügynökség (SACR) sem tudja, ha nem is a kötelességet, csak mit írnak elő az udvariasság szabályai. Mindenki Máraira hivatkozik, de szellemisége nem hódít tért. Olvassák, megszívlelik egyáltalán az uborkafára felkapaszkodott csinovnyikok gondolatait?
Viszont megnyugvással vettem tudomásul, hogy Lenka Zajacová mérnök, a Visit Košice marketing menedzsere válaszolt, mégha a tartalom nem sok örömet okozott. Ugyanis többek között azt írta, számára érdekes, hogy az idegenvezető kollégáim közül, sőt a múzeumok részéről senki sem tette meg észrevételeit a brosúrával kapcsolatban, senki semmit nem kifogásolt. Ezt azonban kapásból ketten cáfolták. Dr. Viera Nemčoková, CSc. (Nyelvi Tanszék, Kassai Műegyetem) Zajacová figyelmét arra hívta föl, hogy ő egyike volt azoknak, aki a tárgyi és fordítási (nyelvtani és stiláris) hibákra fölhívta a figyelmet. A tárgyi tévedéseknek forrása viszont a téves szlovák szöveg. Felvetette azt is, hogy érdekes lenne megtudni, kik voltak a fordítók. Erre azonban tudtommal már Zajacová hallgatásba burkolózott. Czima Erzsébet zenetanár, aki idegenvezetéssel foglalkozik szintén megírta Zajacovának, hogy a január 31-iki tárgyalásról jegyzőkönyv készült. Az akkori egyeztetések alkalmával egyetlen idegenvezető sem támogatta ennek a kiadványnak a megjelentetését és számos megjegyzést fűztek hozzá, ami a jegyzőkönyvben szerepel. Erre sem érkezett válasz. A hallgatás beismerés.
Zajacová hozzám intézett levelének további részében arról igyekezett meggyőzni, hogy némi csúsztatás, szépítés alkalmazása – melyeket korábbi kiadványokból vettek át – megengedett üzleti fogás, mert brosúráik nem történészek, hanem mindennapi látogatók számára készülnek. Ezt az érvet nem fogadhattam el. Mert a turisták között gyakorta magasan képzett szakemberek is vannak, másrészt meg milyen hitelrontást jelent, ha valaki rájön, hogy marketing címszó alatt megvezették? Egyszer rájöhet az igazságra és akkor a kassai idegenvezetőknek és kiadványoknak milyen hitelük lesz?
Kifogásoltam továbbá, hogy a neves kassai születésű építész, Oelschläger Lajos keresztnevét szlovákul írták. Ezt ő névmagyarosításnak nevezte. Válaszomban nem kerteltem. A Ľudovít használata ebben az esetben meg nem engedett szlovákosítás. Az építészt és családját 1945 után 50 kg-os csomaggal telepítették ki szülőföldjéről, mert nem tagadta meg magyarságát. Családjának tagjai így Miskolcon és Budapesten élnek. Micsoda dolog, hogy valakit életében meghurcolunk, majd halála után – engedélye nélkül – nevét megváltoztatjuk? Ez az alapvető emberi jogokba ütközik, hiszen a név az identitás része! Megkérdeztem tőle, mit szólna ő személy szerint és rokonai, ha nevét Nyúl Lenkának írnám?
Végezetül a Visit Košice idegenforgalmi iroda marketing menedzsere a hibákat az idő rövidségével magyarázta, mert ez az anyag a jégkorong-világbajnokságra készült. A hibák zöme viszont egy-két óra alatt kiszűrhető lett volna. Csakhogy akkor másnak is fizetni kellett volna a lektorálásért.
Többen úgy kommentálták ezt a történetet, hogy egy csoport EU-s pénzeket pályázott meg. Elvégezték a „munkát”, egymás közt elosztva a pénzeket. A kötelező példányokat és számlákat leadták Brüsszelnek. Így formálisan minden a legnagyobb rendben van. Ki fogja a kiadványok nyelvhelyességét, vagy tárgyi tévedéseit ellenőrizni?
Miután kérdéseimre sokatmondó hallgatás lett a válasz, hajlok arra, hogy ezt a botrányos lehetőséget nagyon valószínűnek tartsam. De így sohasem leszünk európai kultúrájú város, csak legfeljebb Európa Kulturális Fővárosa. Üres cím, tartalom nélkül. Miközben – mennyire nevetséges! – a kis és ferde szemű japánok azon igyekeznek, hogy már elsőre tökéletes munkát adjanak ki kezükből. Hát mit gondolnak magukról?
Balassa Zoltán
{iarelatednews articleid=”29431,29614″}
