A HVG e heti számában megjelent, a szlovák belpolitikai helyzetet elemző írás szerint Robert Ficonak egy kényszerpályán mozgó, sebzett jobbközép koalícióra van szüksége, hogy valóra válthassa álmát: a jövő évi márciusi előrehozott választások után egyedül állhasson az ország kormányrúdjához.
Nem véletlen tehát, hogy fintorogva fogadja a helyzet rendezésére vonatkozó különböző ötleteket-javaslatokat, főleg amelyek szakértői kormány felállítását javasolják. A HVG cikkírója ezt a korábbi csehországi gyakorlattal indokolja – amelyet egyébként mindigis komolyan figyelnek Pozsonyból – amikoris a Jan Fischer korábbi statisztikai hivatali elnök által felállított kormány 2009-ben igencsak népszerűnek bizonyult. Ami a szlovák kormány bukását illeti, a cikk lényegében a szlovák sajtóban megjelent elemzéseket veszi számba, így velük együtt értetlenül tekint a Szabadság és Szolidaritás kormánybuktató nyakasságára. Másrészt azonban Sulík érveit „számszakilag logikusnak” tekintve felhívja a magyar olvasó figyelmét, hogy a szlovák hozzájárulás Görögország megmentéséhez igencsak visszásnak tűnhet a számok ismeretében: miközben a szlovák átlagbér 780 euró, addig Görögországban a minimálbér majdnem ugyanennyi, 750 euró. Az egy főre jutó görög GDP az EU-átlag 89, addig a szlovák csak a 74 százaléka. Ami a (párt)politika terén várható fejleményeket illeti, Radičová számára a 2014-es elnökválasztáson való indulást említi egérútként a HVG írása – ekkor már a jelenlegi elnök nem újrázhat. A nagy nyertesnek egyértelműen Fico tekinthető, aki úgy buktatott kormányt, „hogy közben az EU iránt felelős politikus jelmezébe bújhatott, feledtetve populista előéletét”. A cikk írója szerint nincs kizárva, hogy 2006-tól eltérően immáron az SDKÚ és/vagy a KDH is társulhat a Smerhez – amennyiben persze Ficoék nem szereznének az önálló kormányzáshoz elegendő mandátumot. A lehetséges csatlósok közé sorolja a Bugár-féle Most-Híd vegyespártot is, valamint esetlegesen az MKP-t is.
Felvidék.ma
