A hétfői sikertelen próbálkozás után ma kerül sor a köztársasági elnök és a pártelnökök közti találkozó második körére. A faladat: alkotmányos megoldást találni a kormány bukása után kialakult patthelyzetre.
Az alig másfél órás hétfői találkozó ugyanis sikertelenül végződött, s a rendelkezésre álló információk alapján azóta se nagyon közeledtek az érintett felek álláspontjai. Így aztán kérdéses, hogy a mai nap folyamán sikerül-e elfogadható, no és persze az alkotmánynak megfelelő megoldást találni a szlovák politikai életben uralkodó jelenlegi helyzetre.
A politikai pártok vezetőinek véleménye ugyanis alapvetően eltérő a tekintetben, hogy ki viselje a válságért a felelősséget és ki találjon kiutat a mókuskerékből. Az SaS ragaszkodik a jelenlegi helyzet alkotmányos megoldásához, bár, mint mondják, az egészet nem ők idézték elő. Richard Sulík már korábban jelezte, hogy pártja semmilyen új pártot nem lesz hajlandó támogatni. Nem ők szúrták el – mondja – most már oldják meg a volt partnerei ahogyan akarják, Robert Ficóval karöltve, neki nem inge, nem gatyája.
A KDH-s Radoslav Procházka ellenben azt a véleményt osztja, hogy az elsődleges politikai felelősséget az átmeneti alternatíva biztosításában a kormányellenes többség viseli, akik megbuktatták Iveta Radičová kormányát a parlamentben. Ami azt jelenti, hogy Robert Fico, Richard Sulík és Ján Slota pártelnököknek, akiknek pártjai többséget alkotnak a jelenlegi parlamentben, közös kormányfőjelölttel kellene előállniuk a köztársasági elnökkel való találkozón, és csak abban az esetben jöhetnek számításba más megoldások, ha ők hárman nem tudnak megegyezni.
Az SDKÚ-DS pedig még mindig abban hisz, hogy a márciusi előrehozott választásokig Iveta Radičovának kellene az átmeneti kormányt vezetnie, mivel hogy szerintük ez az egyedüli garancia a helyzet stabilizálására és a károk minimalizálására. Mindeközben maga Radičová azt nyilatkozta, nem tudja elképzelni, hogy márciusig a kormány élén maradna.
A legnagyobb ellenzéki párt, a Smer-SD elnöke, Robert Fico már korábban jelezte, hogy szerinte csak a volt koalíciós pártoknak kellene a köztársasági elnökkel való találkozón részt venniük, nekik ugyanis nincs mit mondaniuk. Ez nem az ő ügyük, az ő szerepük ebben a játékban az előrehozott választásokról és az európai mentőalapról való szavazásban kimerült.
Így aztán Ivan Gašparovič – jobb híján – majd azzal tárgyal, aki egyáltalán elmegy a találkozóra. Azt mondja, ő mindenkit meghív, de parancsolni senkinek sem tud. Azt még nem tudni, hogy ez a mai az utolsó találkozó lesz-e közte és a pártelnökök között, amelyen a pártelnökök elmondhatják, ki lesz képes a parlamenti többség biztosítására. Ezt még az elnök sem tudja, mert lehet, hogy igen, de lehet, hogy nem. Maga Gašparovič abban reménykedik, hogy valamelyik pártelnök végre talán előrukkol egy kellemes a meglepetéssel. Vagy egy kellemetlennel. Mert lehet, hogy ma talán megszületik a döntés. De lehet, hogy nem. Vagy talán valamilyen más alternatívában egyeznek meg. Szóval, semmi sem százszázalékos.
Vagyis hogy annyi azért bizonyos, hogy Slota ma nem találkozik köztársasági elnökkel, mert hogy ő így tüntet. Mégpedig nem is akármi, hanem Gašparovič ténykedése ellen. Aki nem hajlandó tiszteletben tartani az Alkotmány betűjét, amely pedig feketén-fehéren előírja neki, hogy a kormánnyal szembeni bizalmatlanság megszavazása után neki márpedig vissza kell hívnia a kormányt – imígyen Slota. Ezért aztán ebben a cirkuszban ő nem kíván tovább részt venni. Ez az elhúzódó agónia neki már nagyon nem smakkol. Hát mint mondjon erre a mezei gyalogpolgár? Neki sem!
Felvidek.ma, Dunajszky Éva
