Alig egy hónap múlva ismét bezárul egy kör- megtudjuk majd hány iskolaköteles gyermek kapta meg szüleitől azt a lehetőséget, hogy értelmes, kiegyensúlyozott diák, majd később talpraesett , sokoldalúan fejlett felnőtt lehessen. Mindez csupán egyetlen tényezőtől függ- hogy anyanyelven fogja – e elsajátítani a felkínált ismereteket, s azt tudássá formálni.
Az előző évek Beiratkozási körútjaiban nagyon sokan részt vettünk. Hasonlóképpen tette szorgalmasan munkáját a pedagógusszövetség valamint a Rákóczi Szövetség is. ÉS MÉGIS…. hányan vesztek oda?!? – kérdezhetjük. Egy-egy temetés alkalmával siratjuk szeretteinket- azokat, akiket elveszítettünk. Rekviem szólhat ugyanúgy azokért is , akiket erőszakkal szakítanak ki a magyar családfából szerető! szüleik.
Hogy legyen jobb ember, okosabb, értelmesebb bármelyik hatévesből, ha megfosztják őt attól a kedvességtől, szeretettől, figyelemtől, szavaktól, amiket képes megérteni. Mikor fogja megérteni a szlovákiai magyar, hogy nem véletlenül él még a kollektív bűnösség vádja Szlovákiában!!!
Szomorú, sőt keserű példákkal tudok szolgálni azt illetően, hogyan bánnak a magyar gyerekekkel a szlovák iskolában. Láttam, amikor azért „szájalnak” meg diákot, mert magyarul szól a másik színmagyar társához, fültanúja voltam a „lehülyemagyarozásnak” olyan tanítási intézményben, ahol folyik a magyarbutítás. És sajnos, a diákok bevallása szerint, ők már negyedikes- ötödikes korukban feladták- sok mindent nem értettek a tananyagból, elveszett az a bizonyos fonál és nyolcadik, kilencedikre beteljesült a végzet: célok nélkül, tudás nélkül állnak a saját életük előtt és nem tudják mit csináljanak. „Jó” iskolába nem mehetnek, mert ahhoz képzetlenek – tehát már 15 évesen alább adnak az álmaikból. Nekem azt a dalsort juttatják eszembe, mely szerint ha feladod az álmaid- meghalsz, élve halsz meg…
A nagyapámmal majd húsz évvel ezelőtt elültettünk egy barackfát. Azt kérdeztem tőle: minek ez nekünk, hisz ott a másik. Majd nektek jó lesz, fiam- felelte erre ő. A fa gyümölcsöt ad, mert ő gondolt ránk, a jövőre.
Gondoljunk mi is a jövő nemzedékére, engedjük, hogy gyümölcsöző legyen majdani életük, és TEGYÜK MEG A TŐLÜNK TELHETŐ LEGTÖBBET azért, akár magánemberként, akár szervezetként, hogy azok, akik most készülnek beíratni gyermeküket első osztályba felelősséggel tegyék azt, s ne pedig jóindulattal tegyék tönkre legféltettebb kincsük- gyermekük életét.
Ha segítségre van szükségük a döntésben vagy csatlakozni szeretnének a beiratkozási kampányhoz, kérjük jelentkezzenek! Örömmel várjuk jelentkezésüket:
a VIA NOVA ICS tagjai nevében: Cseri Icu
Oktatási kabinetfőnök (iskola.magyar@gmail.com)
Felvidék.ma