Minden tiszteletet és dicséretet megérdemel a Szlovák TV magyar adásának Esterházy Jánosról készített, most elmarasztalt riportfilmje. A Kendy Éva által készített film következetes pontossággal ügyelt arra, hogy bemutassa a néhai felvidéki magyar politikus életéhez kapcsolódó tényeket.
Születésétől kezdve egészen a mártírhaláláig, sőt azon túl is. Nem árt ugyanis hozzászoknunk a tényhez, hogy az Esterházy életút csak földi értelemben ért véget ama hírhedt és titokban elvégzett olmützi hamvasztással. Lelki-szellemi értelemben azonban máig folytatódik, s immár az életmű részét képezik az olyan, a csoda kategóriába sorolható részletek is, mint amiről a filmben František Lízna atya számolt be, saját súlyos rákbetegségből való váratlan felgyógyulása kapcsán. Azzal együtt, hogy a jelenlegi feszült magyar-szlovák politikai helyzet, a kétoldalú kapcsolatok szinte minden területén érezteti hatását, abszurdnak tartom az elmarasztalást eredményező (újabb) ítélet vádját, ti: „az információk sokoldalúságának és a vélemények pluralitásának elmaradását”. Mert nézzük csak mit is „mulasztott el” a nevezett műsor az információk sokoldalúságának jegyében? Talán elmulasztotta felsorolni az Esterházyra igaztalanul záporozó szlovák vádakat? De vajon melyikeket? Azokat, amelyek azt állítják, hogy Esterházy János fasiszta, illetve a „fasizmus híve volt” (Gašparovic) vagy azokat, amelyek szerint csupán „szóban támogatta a náci rendszert” (SZTA) azokat, melyek szerint Ő verte szét Csehszlovákiát (L. Deák), vagy csak „közreműködött annak szétverésében”. Horthy kémje volt, vagy inkább szorosan együttműködött „Magyarország kormányköreivel a hírszerzés területén is”. Antiszemita volt és/vagy felelős a szlovák totális rendszer kiépítéséért stb. stb. De ha a szlovák vádak részét képezik az „információk sokoldalúságának” vajon a szovjet vádaknak, úgymint „fehér partizánosztagokat szervezett Szlovákiában a Szovjetunió elleni háborúban”, vagy „hazug propagandát terjesztve a szovjeteket vádolta a Katyni vérengzés elkövetésért” stb. is szerepelniük kellett volna a filmben? Éppenséggel megkérdezhetnénk azt is, hogy az Esterházy felett rendre pálcát törő „illetékes” szlovák nyilatkozatokból a „vélemények pluralitásának” jegyében vajon miért maradnak ki a Tiso állam bírósági ítéletének vádjai, mely szerint Esterházy a nyilvánosság előtt rágalmazta és megszégyenítette a Szlovák Köztársaságot. Szó szerint: „a Szlovák Köztársaságot gyalázó kifejezésekkel illette, amikor minden abban foglaltat ámításnak(csalásnak) minősített, s ezzel tudatosan lekicsinyelte a Szlovák Állam jelentőségét”, vagy miért hallgatják el a nyilasok által a „zsidómentés miatt” Esterházyt ért vádakat, fenyegetéseket? A válasz egyszerű, azért mert Esterházy János esetében az ítélkezés mindig csak egy oldalról, s mindig csak ellene szólóan jelenhet meg a szlovák oldalon. Tudjuk, sejtjük miért.
Megható volt olvasni a film készítőjének, e sorok írójának, az ítélet kapcsán írott nyilatkozatát: „Ha őszinte akarok lenni, büszkén vállalom az elmarasztalást ez ügyben. Esterházy életútját ismerve ez elismerést jelent a számomra.” Nem tagadom, hogy a rendező, Kendy Éva eme szívből jövő szavai kapcsán Jézus, tanítványainak mondott vigasztalása jutott eszembe? Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.
Majd felötlött bennem Esterházy gulag-beli rabtársának, Hetényi Józsefnek, egyik, ugyancsak lelki ihletű megnyilvánulása. Ő sorstársként, a gulag poklaiban, Esterházy Jánosban a „a magyarok szenvedő Krisztusát” ismerte fel. Egyre mélyebben elmélyedve mártír politikusunk életművében, úgy vélem nincs okunk megkérdőjelezni Jóska bácsi profetikus meglátását. Nem jár messze az igazságtól az, aki úgy gondolja, Esterházy János életére is igazak Jézus minden ártatlanul szenvedő embernek címzett megváltó igéi: Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek titeket, és bíróság elé hurcolva mindenféle rosszat hazudoznak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges lesz a mennyben. (nem szó szerinti idézet)
DE ha ez így van, ezen a ponton máris beleütközünk egy következő evangéliumi mondat megkerülhetetlen kérdőjelébe: Vajon különb lehet-e a tanítvány a Mesterénél..? Hallgatva a kassai szoborleleplezésen provokáló „hangos többség” által skandált jelszavakat: „Esterházy fasiszta! A magyarok fasiszták” bizony e kérdésben is igazat kell adnunk a Mesternek: Ha komolyan vesszük az Esterházy hagyaték minden részletét ki kell mondanunk, hogy: Nem. Nem lehet különb a tanítvány sorsa a mesterénél, mint ahogy szó szerint ezt igazolta az 1945-től 1949-ig tartó hontalanság időszakának minden „sajnálatos” intézkedése és eseménye is, és sajnos ezt igazolják a napjainkban, számos honfitársunk meghurcoltatását előidőző törvénykező intézkedések is. Mit lehet tehát tenni ebben a helyzetben? Ha mesterünkhöz, Esterházy Jánoshoz fordulnánk ezzel a kéréssel, bizonyára, szelíd mosollyal ezt válaszolná, semmi mást, mint „tiszta szívvel” ragaszkodni az igazsághoz, s hirdetni azt minden alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt. Mert Boldogok a tiszta szívűek és Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégítettnek és meglátják az Istent.
Kezem ügyben Esterházy Jánosnak az elhurcoltatása előtt, viszonylag még szabadon írott utolsó levele, s benne ez a mondata: „rendületlenül bízom a magyarok Istenében, hogy meg fog segíteni engem, s rajtam keresztül az egész itteni magyar családot”. Az igazság keresése mellett így immár tőle kapott örökségünkké kell, hogy váljon ez a „rendületlen” bizalom is. A saját népcsoportunk igazságáért vállalt és folytatott küzdelem, úgy vélem immár elválaszthatatlanul összefonódik az Esterházy János igazságáért folytatott küzdelemmel. E tárgyban ezért sem lehet helye semmilyen alkunak, elvtelen kompromisszumnak vagy gyáva meghátrálásnak. Még akkor sem, ha további elmarasztalások, hazug vádak és ítéletek sorjáznak is majd ellenünk. Tudni kell, hogy Esterházy Jánossal az igazság oldalán állunk, pontosabban szólva, Ő a mi „igaz perünk” védőügyvéde akitől, segítséget, támogatást, biztatást joggal várhatunk a magunk számunkra.
De úgy hiszem, az Esterházy Jánossal lélekben folytatott párbeszédünk még ezen a ponton sem állapodhat meg, mert ismerve őt biztosak lehetünk benne, hogy felhívná a figyelmünket arra is, hogy a fentiek mellett nem szabad megfeledkeznünk, egy nekünk szóló örök többletfeladatunkról, a békességszerzésről sem, hiszen: Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. 1938-as karácsonyi szózatában mondotta volt: „Mi a szlovák népet … mindenkor testvérünknek tekintettük és fogjuk tekinteni a jövőben is.” Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt, és ezt a sorközösséget emberi erő szét nem bonthatja. /…/ A jog és az igazság volt eddig a fegyverünk, és lesz a jövőben is; ez a mi dogmánk, és ha ugyanezt a dogmát fogadják el a szlovák testvéreink a velünk való viszonyukban, ami másképp el sem képzelhető, akkor a mi erőfeszítésünkkel önmagukat erősítik meg.”
{iarelatednews articleid=”31658″}
Boldog Karácsonyt kívánok, Esterházy minden mostani és jövendőbeli barátjának egyaránt!
Molnár Imre