Az alábbiakban összefoglaltuk a hat kettős állampolgár harcát az állammal. A Felvidék-ma-nak nyilatkozott az esetükről Tamás Ilona és Tamás Anikó – Rimaszombat, Gubík László – Léva, Dolník Erzsébet – Léva, Kassai Gyula – Léva, Boldoghy Olivér – Komárom. (Boldoghy Olivér levelezéseivel kiegészítve)
A Magyar Országgyűlés 2010. május 26-án fogadta el az állampolgársági törvényt, mely lehetővé teszi a magyar állampolgárság megszerzését azon személyek számára, akiknek a felmenői magyar állampolgárok voltak. A Fico-kormány 2010 tavaszán olyan állampolgársági ellentörvényt fogadtatott el, mely szerint elveszíti szlovák állampolgárságát az, aki más ország állampolgárává válik. A szlovák alkotmány viszont kimondja, senki sem fosztható meg akarata ellenére állampolgárságától. A Felvidék.ma hat olyan kettős állampolgárról tud, aki bejelentéssel élt, de magyar állampolgársága mellett ragaszkodik a szlovákhoz is. Hosszú hónapok teltek el, míg ezen felvidéki polgárokat a rendőrség beidézte, s felszólította, hogy adják le irataikat. Nevezettek ezt egyelőre megtagadják, a levélben foglaltak szerint emiatt 33 eurós büntetést kaphatnak. Természetesen eljárás még senki ellen nem indult, s nem is dőltek be törvényellenes beidézésnek. Tovább folyik a küzdelem. Az Alkotmánybíróságot felszólították, hogy vizsgálja felül mielőbb az alkotmányellenesnek vélt ellentörvényt, a civilek pedig folytatják az aláírásgyűjtést a kettős állampolgárság újbóli lehetővé tételéért és az alkotmányellenes törvény alapján zaklatott személyek kárpótlásáért.
Tamás Ilona és Tamás Anikó – Rimaszombat
Ilonka néni az első olyan felvidéki magyar, akiről nyilvánosságra hozták, hogy felvette a magyar állampolgárságát. Dr. Tamás Aladárné sz. Szűcs Ilona, 1912. május 16-án született, rimaszombati lakos, élve a lehetőséggel 2011. április 19-én vette fel a magyar állampolgárságot is. 99 évesen újra magyar állampolgár lett, az esküt a Budavári Anyakönyvi Hivatalban tette le. A Magyarok Világszövetsége ezen alkalomból Emléklappal tüntette ki, és sajtóközleményben hozta nyilvánosságra, hogy „nagyra értékeli Ilonka néninek a magyar nemzet iránti hűségét példázó gesztusát”.
Ilonka néni törvénytisztelő polgárként az állampolgárságról szóló módosított 40/1993 sz. tv. értelmében bejelentette a kerületi hivatalban, hogy megkapta a magyar állampolgárságot. A hivatalhoz küldött levelében így nyilatkozott: „Gömörben születtem, és itt is fognak eltemetni. Ez a föld az én szülőhazám, és ezért a Szlovák Köztársaság Alkotmányának (460/1992, 5. szakasz, (2( bek .) értelmében, amely hierarchiában a legerősebb hatállyal bíró jogi előírás Szlovákiában – nem kérem elbocsátásomat a Szlovák Köztársaság állami kötelékéből. Nem kívánom elveszteni szlovák állampolgárságomat. Én még a Monarchia idején, majd száz évvel ezelőtt magyar állampolgárként születtem, és az eredeti állampolgárságomat születésem által nyertem el. (l. a 40/1993 sz. módosított állampolgárságról szólói törvény 9§ (18 bek.)” – írta Tamás Aladárné 2011. április 22-én a Besztercebányai Kerületi Hivatal állampolgársági ügyekkel foglalkozó részlegéhez elküldött bejelentésében. Ugyan így járt el lánya, Tamás Anikó is, aki szintén felvette magyar állampolgárságot, és aki szintén a Budavári Önkormányzat Anyakönyvi Hivatalában tette le az esküt október 25-én.
Hosszú hónapokig semmilyen reakció nem érkezett levelükre. Mígnem december 2-án a Rimaszombati Járási Rendőrkapitányság Rendészeti Osztályának Okmányirodájától idézést kaptak. Erről Dr. Fehérné-Tamás Judit Milyen ország ez a Szlovákia? címmel közölt írásában tájékoztatta a Felvidék.ma-t. „Édesanyám, Dr. Tamás Aladárné nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvend szűkebb és szélesebb pátriájában, ő a legidősebb magyar tanító néni Szlovákiában. Úgy becézik, hogy Balogvölgye tanító nénije, aki a mai napig a rimaszombati Wass Albert Magyar Nyugdíjas Kör meghatározó személyisége, és aki, – ha az Isten is úgy akarja, májusban tölti be a 100. életévét – ez év áprilisában megkapta a magyar állampolgárságot. Ez nagy boldogsággal töltötte el, hiszen ő majd 100 évvel ezelőtt, még a Monarchia idején született, és most a visszahonosítás által visszakapta az eredeti állampolgárságát is” – nyilatkozta Dr. Fehérné-Tamás Judit.
Mindketten, ugyanazzal a szöveggel, ugyanarra az időpontra kaptak beidézést.
Felszólították Tamás Aladárnét és Tamás Anikót, hogy jelenjenek meg 2011. december 05-én, 7.30 és 15.00 óra között a Körzeti Parancsnokság (Építők u. 2.), rimaszombati épületében. Az ok szó szerinti fordításban így hangzik: a xxxxxx xx számú személyi igazolvány és a xxxxxxx számú útlevél leadása – a Szlovák Köztársaság állampolgárságának elvesztése. „Hozza magával: ezt az idézést, személyi igazolványát és útlevelét. Amennyiben nem tud megjelenni a meghatározott időben, hívja fel a következő telefonszámot: 0961683424, hogy egy más időpontot egyeztethessünk. Amennyiben megfelelő indoklás vagy komoly indok hiányában Ön nem jelenik meg, 33,- € büntetés szabható ki Önre (Törvénytár 372/1990 sz. törv., 46. § és a későbbi rendelkezések értelmében).” – áll a rimaszombati beidézésben.
2011. december 5-én, hétfőn Dr. Fehérné-Tamás Judit, Ilonka néni lánya, Anikó nővére felhívta a megadott elérhetőséget, s közölte, hogy édesanyja egészségügyi állapota nem tette lehetővé, hogy megjelenjenek. „Édesanyámnak megromlott az egészsége, ezért a húgommal együtt áthoztam őt Magyarországra, ahol a családban van orvos, így jelenleg állandó orvosi felügyelet alatt van/vannak. Ma reggel felhívtam Rimaszombati Rendőrség megadott telefonszámát, és tekintettel a fenti tényekre, bejelentettük hogy a mai napon nem tudunk bemenni, és halasztást kértünk. Megértőek voltak, bejelentésünket tudomásul vették és mielőbbi felépülést kívántak.” – tájékoztatta a Felvidék.ma-t december 5-én Dr. Fehérné-Tamás Judit.
Répás Zsuzsanna, a magyar nemzetpolitikai helyettes államtitkár a történteket követően nyilatkozatot adott ki, melyben többek közt úgy fogalmazott, hogy „Meggyőződésünk, hogy Szlovákiának azon felvidéki magyar személyek elleni fellépése, akik magyar állampolgársághoz jutottak, a felvidéki magyarság egészének a megfélemlítését szolgálják” – írta közleményében a helyettes államtitkár.
Rimaszombatban is nagy megrendülést váltott ki, hogy a nagyra becsült mindenki Ilonka nénije 99 évesen szembekerült a jogtipró ellentörvénnyel, s a rimaszombati rendőrség beidézte, hogy adja le személyi igazolványát és útlevelét, mivel meg(vissza)kapta a magyar állampolgárságot. A civil szervezetek és polgárok összefogtak, s együttérzésüknek, nemtetszésüknek 2011. december 13-án, kedden 16.30 órai kezdettel Rimaszombat Fő terén hangot adnak.
Gubík László – Léva
Gubík László 24 éves, lévai születésű magyar fiatal. Felvidéki magyarként 2011. július 19-én tette le a magyar állampolgársági esküt, ami által magyar állampolgárrá vált. Soltvadkerten vette át a honosítási okiratot, s ezzel közjogi értelemben is a magyar nemzet tagjává vált. 2011. július 29-én tájékoztatta a nyilvánosságot, s öt pontban indokolta döntését.
1. A szlovák alkotmány alapvető rendelkezéseiben – 5. cikk (2) bekezdés – leszögezi, hogy saját akaratán kívül senki nem fosztható meg állampolgárságától, így véleményem szerint a szlovák állampolgársági törvény legutóbbi módosítása – 2010. évi CCL. tv. – alkotmányellenes.
2. Joghallgatóként és törvénytisztelő állampolgárként nem kívánok rejtőzködni a hatóságok elől, ugyanis semmi olyat nem tettem, amivel sérteném Szlovákia érdekeit, épp ellenkezőleg, továbbra is szülőföldemen szeretnék élni és boldogulni, ezért nem kívánok megválni szlovák állampolgárságomtól.
3. Szakdolgozatomat a Szent Korona-eszme mai relevanciájának kérdésköréből írom, mely közjogi rendszer évszázadokon át egységes kötelékbe és szerves alkotmányos keretbe fogta a Kárpát-medence népeit. A Magyar Országgyűlés által elfogadott 2010. évi XLIV. törvény épp ezen eszmerendszer egy jogintézményét hívja életre, amely lehetővé teszi, hogy a magyar nemzet ne csupán nyelvében és kultúrájában, de közjogi szempontból is eggyé váljon. Ezen gondolatnak én nem csupán erkölcsi, de jogi, illetve tudományos vetületével is mélységesen egyetértek.
4. A Magyar Koalíció Pártja Lévai Helyi Szervezete elnökeként, valamint a Via Nova Ifjúsági Csoport országos alelnökeként felelősséggel tartozom mind a helyi magyar közösségért, mind a felvidéki magyar ifjúságért, ezért döntésemet nyilvánosan és büszkén vállalom. Nem kívánhatom, hogy kövessék példámat, vallom azonban, hogy a magyar nemzettel való azonosulás és egyesülés eme módja a követendő irány a felvidéki magyar közösség és a Kárpát-medence magyar közösségeinek jövője szempontjából.
5. Felmenőim magyar állampolgárok voltak, akiket e köteléktől akaratuk ellenére fosztottak meg. Azzal, hogy magam is magyar állampolgár lettem, csak azt kaptam meg, ami a történelem szerencsésebb alakulása esetén jogosan és teljesen természetesen megilletett volna.
„Azok iránti tiszteletemet, akik a vészterhes időkben is vállalták magyarságukat, akiket kényszermunkára hurcoltak, akiket minden vagyonuktól megfosztottak, akik a reszlovakizáció helyett a kitelepítéseket választották, csak úgy tudom méltó módon kifejezni, hogy a 21. században ezt a teljesen természetesnek számító, az ő sorsukhoz és vállalásukhoz mérten rendkívül csekély gesztust megteszem.” – nyilatkozta a Felvidék.ma-hoz eljutattott sajtóközleményében Gubík László.
A legszélesebb magyar körben megkapta az erkölcsi támogatást a tettéért.
Gubík Lászlót a Szabadság Kör magyarországi társaság Szabadság-díjjal tüntette ki. 2010-ben Robert Ficonak és a szlovák nyelvtörvénynek ugyanez a társaság Jogtipró-díjat adott, amelynek jelképe egy fekete bakancs, amely jól jelképezi „nem csupán a demokrácia vagy az alapvető emberi és szabadságjogok semmibevételét, hanem egy életérzést, amit egy következmények nélküli országban élhetnek át az érintettek”. – fogalmaz a társaság.
2011. december első napjaiban Gubík Lászlót is beidézték. „A közigazgatási eljárásról szóló törvény (1967/71 ) értelmében meg kell jelennem a rendőrség körzeti részlegénél Léván (Szent Mihály u. 35), hogy a személyi igazolványokról szóló törvény (226/224) 11. szakasza 1-es bekezdésben foglalt kötelezettségemnek eleget tegyek. Feltüntették a nyitvatartási időt hétfőtől péntekig, valamint vastagon szedett betűvel a végén az szerepel, hogy vigyem magammal a személyi igazolványt és az idézést. Amennyiben fontos okból nem tudok megjelenni, úgy értesítsem őket a megadott telefon számon, ellenkező esetben 33 euró-ig terjedő pénzbüntetéssel sújthatnak.” – tudatta a Felvidék.ma-val Gubík, s mint elmondta ennek ellenére következetes marad. Ragaszkodik szlovák állampolgárságához is, s nem szándékszik leadni személyazonossági igazolványát.
Dolník Erzsébet – Léva
Dolník Erzsébet 2011. augusztus 18-án, röviddel nemzeti ünnepünk előtt a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 7.§-a alapján letette az állampolgársági esküt, s ennek értelmében átvehette a „Visszahonosítási okiratot”. – jelentette ezt be augusztus 24-én a Felvidék.ma-n a Párhuzamok című írásában. Így fogalmaz: „Születésem idején családom Pozsonyban, Ligetfalun lakott. Mint ismeretes, a németek 1938-ban megszállták Ligetfalut is, én tehát már „Engerau”-ban születtem. Miután 1940-ben édesapám letette Bécsben a magyar állampolgársági esküt, családunk minden tagja (én néhány hónaposan) magyar állampolgár lett. A 2.világháború után mi is egy ideig „hontalanok” voltunk, s mivel szüleim nem „reszlovakizáltak”, csak később kaptuk meg a csehszlovák állampolgárságot.
Ismerős? Ahogy Trianonban nem kérdezték szüleinket, akarnak-e egy másik állam polgárai lenni, ugyanúgy nem kérdeztek sem a németek, sem a későbbi éppen aktuális hatalom képviselői, le akarunk-e mondani állampolgárságunkról, ill. akarunk-e felvenni egy másikat.
Magyarországnak az állampolgárságról szóló törvénye lehetővé teszi, hogy kettős állampolgár legyek, a szlovák alkotmány pedig kimondja, hogy erőszakkal nem vehetik el szlovák állampolgárságomat.
Mivel a jelenlegi kormánykoalíció ígéretet tett arra, hogy megszünteti a Fico-féle ellentörvény diszkriminatív hatását az állampolgárokra, remélem, hogy ígéretüket teljesítik és végre elfelejthetjük a párhuzamokat, melyek mentén népek, országok, emberek sorsa felett a hatalom dönthetett kénye-kedve szerint.” – írta Dolník Erzsébet. 2011. augusztus 24-én.
Az MKP parlamenti képviselői által 1994-ben alapított Pro Probitate – A Helytállásért díjjal a komáromi Tiszti Pavilonban 2011. október 23-án megtartott díjátadó ünnepségen Dolník Erzsébetet tüntették ki. Érdemeit Bauer Edit laudálta. Dolník Erzsébet óriási megtiszteltetésnek érzi ezt a díjat, mellyel először Esterházy János életművét méltatták, és a többi díjazott életpályája is példaértékű. – mondta.
2011. december 6-án ezt a levelet juttatta el a Felvidék.ma-hoz. „Idézést kaptam a Lévai Járási Rendőr-parancsnokság igazgatójától, melyben felszólít, hogy jelenjek meg az igazgatóságon a személyazonossági igazolványom ügyében. A levélben idézett törvény az igazolvány leadására vonatkozik, amennyiben a polgár elveszti szlovák állampolgárságát. Ugyanakkor olyan hivatalos értesítést nem kaptam, miszerint nem vagyok szlovák állampolgár. Nem mondtam le szlovák állampolgárságomról, miután visszanyertem magyar állampolgárságomat!” – írta Dolník Erzsébet.
Kassai Gyula – Léva
Kassai Gyula lévai református lelkész is nyíltan vállalta, hogy a magyar nemzet tagjává vált. 2011. február 16-án nyújtotta be a honosítási kérelmet és annak elfogadása után augusztus 25-én, Komáromban, magyar állampolgársági esküt letette, ezáltal közjogi értelemben is a magyar nemzet tagjává vált. „Ez a döntés úgy gondolom, identitásomban megerősít és nem sérti sem Szlovákia, sem polgárai jogait és érdekeit.” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Kassai Gyula. 2011. szeptember 10-én sajtónyilatkozatában közölte, hogy a Gubík László-féle útra lép, a bátor kiállását ily módon is támogatva, nem meghátrálva, annak reményében hogy a változás megszületik, s állampolgársági törvényt az elkövetkező időben úgy módosítják, hogy állampolgári jogainkkal, mint a Szlovák Köztársaság szabad és törvénytisztelő polgára továbbra is szabadon élhetünk.
2011. december 1-i keltezéssel Mgr. Miroslav Košúttól, a Lévai Járási Rendőrkapitányság parancsnokától ő is idézést kapott, melyben szó szerinti fordításban ez áll: „A Törvénytár közigazgatási eljárásról szóló, 71/1967-es számú törvényének 41. §, 1. bekezdése értelmében, félfogadási időben: Hétfő: 7.30-15.00, Kedd: 7.30-12.00, Szerda: 7.30-17.30, Péntek: 7.30-12.00 jelenjen meg a Lévai Körzeti Rendőrparancsnokság, Szent Mihály utca 35. sz. alatti épületében lévő okmányirodában, a Törvénytár személyi igazolványokról szóló, 224/2006-os számú törvényének, 11. §, 1. bek., h pontja szerinti kötelességének teljesítése céljából. Hozza el magával a személyi igazolványát és ezt az idézést. Amennyiben komoly indok miatt nem tud megjelenni, hívja fel a következő telefonszámot: 0961323411 vagy 0961323417, ellenkező esetben 33,- € bírság szabható ki Önre.” – idézi be Kassai Gyula lévai református lelkészt is a rendőrség.
A törvények, amelyekre az idézések hivatkoznak:
Az állampolgár …… köteles: a Törvénytár személyi igazolványokról szóló, 224/2006-os számú törvényének, 11. §, 1. bek., h pontja: „h/ késedelem nélkül visszaszolgáltatni személyi igazolványát az illetékes hivatalnak, ha az illető elveszítette állampolgárságát vagy megszüntette állandó lakhelyét a Szlovák Köztársaság területén.”
A Törvénytár közigazgatási eljárásról szóló, 71/1967-es számú törvényének 41. §, 1. bekezdése: „A közigazgatási szerv beidézi azokat a személyeket, kiknek személyes jelenléte az ügy megtárgyalásához szükséges.”
„A hatóságoktól nem kaptam hivatalos indoklást és értesítést a szlovák állampolgárság elvesztéséről. A rendőrségi beidézés sem indokolja, miért kell leadnom személyi okmányomat. A mostani beidézés nem több, mint egy kísérlet a hatóságok részéről, amellyel próbára teszik a türelmünket, esetleg szeretnének bennünket elbizonytalanítani. Az álláspontom és elhatározásom nem változott és vállalom a következményeket. Nem vagyok bevándorló, nem vagyok hontalan, a szlovák állampolgárságról nem mondtam le, az alkotmányt és a törvényeket betartom, jogaimat védem és végzem becsületesen munkámat. Ez az én feladatom. A hatóságok feladata pedig védeni az állampolgáraik jogait, biztonságát és nyugalmát.” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Kassai Gyula.
Boldoghy Olivér – Komárom
Az MKP ifjúsági szervezete, a VIA NOVA ICS, valamint további komáromi székhelyű ifjúsági szervezetek, a Te Ügyed Kör (TÜKör), az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás és a Magyar Megmaradásért mozgalom képviselői 2011. augusztus 9-én Komáromban három nyelven tartott – magyarul, angolul és szlovákul – sajtótájékoztatón jelentették be, hogy szervezetten lépnek fel az alkotmányellenesnek tartott szlovák állampolgársági törvény ellen. Nyilatkozatot adtak ki a magyar állampolgárság kérelmezéséről, melyben kifejtették, hogy aláírásgyűjtést kezdenek, s azzal a kéréssel fordulunk a szlovák törvényhozás képviselőihez és a belügyminisztériumhoz, hogy segítsenek megszüntetni ezt az értelmetlen és káros törvényi szabályozást. S elkezdték az azóta is tartó petíció aláírását a kettős állampolgárság újbóli lehetővé tételéért és az alkotmányellenes törvény alapján zaklatott személyek kárpótlásáért. Szeptember elsejére pedig nagygyűlést hirdettek, amelyen mintegy 2050 aláírást gyűjtöttek.
A kezdeményezők közül többen az augusztus 9-i sajtótájékoztatón látták el aláírásukkal a magyar állampolgárságot igénylő nyomtatványt.
Boldoghy Olivér 2011. szeptember 21-én vette át honosítási okiratát Dél-Komáromban. Hasonlatosan az előző kettős állampolgárokhoz ő is bejelentette a hivatalos szerveknek a magyar állampolgárság megszerzésének a tényét. November 18-án kapott levelet a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumától Mgr. Peter Drábek osztályvezető aláírásával, arra válaszul, hogy bejelentette megszerezte a Magyar Köztársaság állampolgárságát. Az állampolgárságtól megfosztó – hozzátesszük nem törvényes – belügyi levélben az áll, hogy „az Ön állampolgárságának elveszítését a belügyminisztérium bevezette a Szlovák Köztársaság lakosainak jegyzékének információs rendszerébe, aminek alapján Önből a jegyzéken kívüli és bejelentett lakhely nélküli személy lett.” Boldoghy Olivér A Birodalom visszavág című írásában közölte ezt a sajtóval.
Mint később kiderült, ilyen levelet többen is kaphattak az országban. A Felvidék-ma-hoz Jakab Gábor juttatta el a hasonló szövegű levelet. Jakab Gábor 2010. november 4-én kapta meg magyar állampolgárságát, ő úgy döntött lemond a szlovák állampolgárságáról, 2011. március 8-án leadta szlovák iratait Budapesten a nagykövetségen. Így veszítettünk el szlovákiai magyar állampolgárt.
Boldoghy Olivér, s a többi kettős állampolgárságát nyilvánosan vállaló polgár ragaszkodik a szlovák állampolgárságához is. Információnk szerint hatan vannak, akiket az állam ezúttal rendőrségi beidézés alapján próbál megfélemlíteni, s arra kényszeríteni, hogy önkéntesen, bedőlve az idézésnek adják le személyazonossági igazolványukat és útlevelüket. A beidézést Boldoghy Olivér is megkapta, de mint a Felvidék.ma-val közölte az a postán van, s nem hajlandó azt átvenni. Boldoghy- ügye eljutott az Európa Parlamentbe is, ahol 2011. november 30-án Tőkés László és Sógor Csaba erdélyi, Bauer Edit és Mészáros Alajos felvidéki képviselő, valamint a fideszes Gál Kinga magyar képviselő emelt szót brüsszeli plenáris ülésén.
Boldoghy Olivér portálunknak elküldött három levelet a szlovák hatóságokkal folytatott kommunikációjából.
Az első levélben Boldoghy Olivér 2011. szeptember 21-én tájékoztatja Iveta Radičová miniszterelnököt, hogy „a mai napon, szülővárosomban, Komáromban az ünnepélyes eskütételt követően magyar állampolgárságot is szereztem. Őseim, szüleim, nagyszüleim, dédszüleim is ebben a városban születtek, és legtöbbjük magyar állampolgárként itt élt egész életében. Ezért nagy örömet jelent számomra, hogy én is folytathatom ezt a családi hagyományt, és felvehettem annak az országnak az állampolgárságát, melyből kulturális vonatkozásban származom. Az ünnepélyes eskütétel számomra érzelmileg mérhetetlenül fontos esemény, ezzel is kifejezem gyökereim és nemzetiségem iránti tiszteletet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy meg akarok válni annak az országnak az állampolgárságától, melyben születtem, dolgozom, és melyben családommal életünk végig maradni szeretnénk. Ezért tisztelettel kérem Önt, ne fosszanak meg szlovák állampolgárságomtól csak azért, mert az említett érzelmi és kulturális kötődések miatt úgy döntöttem, egy másik ország állampolgárságát is felveszem”.
A második levél Boldoghy Olivér válasza a Nyitrai Körzeti Hivatal azon felszólítására, hogy töltse ki az állampolgárság elvesztéséről szóló nyomtatványt, és juttassa el nekik az új állampolgárság felvételét igazoló dokumentumok másolatát is. Boldoghy 2011. október 12-én a Nyitrai Körzeti Hivatalhoz címzett válaszlevelében megtagadta ezt. Ezt azzal indokolta, hogy a szlovák alkotmány szerint senki sem fosztható meg állampolgárságától akarata ellenére. A hivatalt értesítette arról is, hogy nincsenek magyarországi személyi iratai, és ha a szlovák hatóságok megfosztják őt irataitól, akkor hontalanságra juttatják.
A harmadik levél a belügyminisztérium 2011. november 14-i tájékoztatása, melyben értesítik Boldoghy Olivért arról, hogy a szlovák állampolgársági törvény értelmében a magyar állampolgárság önkéntes felvételével automatikusan elveszítette szlovák állampolgárságát. A törvény szerint Boldoghy nem részesülhet kivételben – még a miniszterelnök részéről sem.
A levelek eredeti szlovák nyelven írt változatai alább tekinthető meg (a dokumentumok kattintással nagyíthatók)
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2011/12/31516_1.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/12/31516_2.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/12/31516_3.jpg” width=”240″ height=”106″ title=”nagyítható” }nagyítható{/japopup}
—
A kettős állampolgárságért indított mozgalom petíciós bizottsága szeptember 9-én üdvözölhette, hogy a szlovák kormánykoalíció több mint 30 parlamenti képviselője beadvánnyal fordul az Alkotmánybírósághoz az állampolgárság ügyében. Gál Gábor, a Most-Híd parlamenti képviselője sajtótájékoztatóján közölte, összesen 44 aláírás gyűjtöttek. Gál Gábor kijelentette viszont, hogy nem tartja jó megoldásnak, hogy a magyar állampolgársággal rendelkező határon túli magyarok választójogot kapnak Magyarországon, szerinte „a választójog a magyarországi adófizetőknek jár, azaz azoknak a polgároknak, akik az ország területén adóznak” – mondta.
A beadvánnyal hét hónapot vártak. A petíciós bizottság meggyőződéssel mondhatja, ha Gubík László nem vállalta volna nyilvánosan a magyar állampolgárság felvételét, ha ehhez nem csatlakoztak volna további civilek, illetve ha nem szervezték volna meg a szeptember 1-i nagygyűlést Komáromban, akkor a beadvány nem jött volna létre.
„Elvárjuk az Alkotmánybíróságtól, hogy minél hamarabb döntsön ebben a kérdésben, mondja ki a Fico-féle ellentörvény, vagyis a 250/2010-es T. t. számú, állampolgárságot szabályozó törvénymódosítás alkotmányellenességét. Bár a kormánykoalíciós képviselők ezzel a beadvánnyal áthárították a felelősséget az Alkotmánybíróságra, a kormányprogramban vállaltak továbbra is kötelezőek rájuk nézve, ezért semmi sem gátolhatja őket, hogy az őszi ülésszakon hatályon kívül helyezzék az ellentörvényt.” – fogalmazta meg közleményét a petíciós bizottság, melynek tagja: Samu István, Berényi József, Gubík László, Feszty Zsolt, Boldoghy Olivér, Less Károly, Csekes Zsolt, Varga Tibor, Aranyosi Szabolcs, Vörös Szabolcs. A Magyar Koalíció Pártja is támogatásáról biztosította a petíciós bizottságot.
November 24-én Bugár Béla, a Most-Híd elnöke levélben fordult az alkotmánybírósághoz, azt sürgetve, hogy a testület minél korábban vizsgálja meg, hogy összhangban van-e az alkotmánnyal a szlovák állampolgársági törvény. „Ez egy érzékeny és komoly téma. Szlovákia polgárai állampolgárságukat veszítik, és attól tartok, hogy ezen esetek a választási kampány részeivé válnak. Nem hiszem, hogy a felesleges feszültségkeltés használ Szlovákiának. Ezért döntöttem úgy, hogy levélben fordulok a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának elnökéhez” – nyilatkozta Bugár.
2011. december 5-én a pozsonyi Bôrik szállóban rendezett összejövetelen már Rudolf Chmel, a szlovák kormány alelnöke üdvözlőbeszédében is kitért az ügyre, s értetlenségének adott hangot amiatt, hogy „miként lehetséges, hogy az ország politikusai olyan törvényt hagynak érvényben, amelyik csak azon az alapon fosztja meg állampolgári jogaiktól a polgárokat, mert azok nemzetisége magyar.” – fogalmazott Chmel.
„Egyre inkább érvényes a véleményünk, hogy ennek az ügynek a megoldása nem annak politikai rangra való emelésében és az egyes polgárok zaklatásában van, hanem az alkotmánnyal összhangban lévő jogi rendezésben rejlik” – sürgeti az alkotmányellenes ellentörvény hatályon kívül helyezését Berényi József, az MKP elnöke.
Homoly Erzsó, Felvidék.ma
