A január 21-i budapesti békemenet sokunk számára életre szóló élmény volt. A híradások világszerte beszámolnak róla, s aki veszi a fáradtságot, hogy végig böngéssze a tudósításokat, elborzad, kik hogyan mutatják be az eseményt.
Már a résztvevők számának közlése is sokat mond: egyes médiumok mindössze több ezer, mások több tízezer tüntetőről számolnak be. A budapesti rendőrség négyszezer személyt jelentett be, de ez is pontatlan adat, hiszen aki ott volt, tapasztalhatta: legalább egymillióan álltunk ki Magyarország függetlenségéért, a Kormányért – és – mindenekelőtt – Orbán Viktorért. A Hősök Teréről indult menet szinte összefüggő emberfolyamot alkotott az Országházig. Elegendő megbecsülni, hány kilométer volt az útvonal hossza, és kiszorozni a minimum 20 főből álló sorokat. Megjegyzendő, hogy csak tyúklépésben lehetett haladni, olyan csekély volt a távolság az egyes sorok között. A békemenet derűs, beszélgető, olykor éneklő, olykor Orbán Viktort és a kétharmados választási győzelmet ünneplő-skandáló férfiakból és nőkből állt. Az idősebbeket a kialakult összefogás és a szeretetteljes hangulat az 1956-os októberi forradalom napjaira emlékeztette, hozzátéve, hogy történelmünkben ennyi ember még sohasem tömörült a budapesti utcákon a haza védelmében.
A békemenet igazolta Mindszenty József hercegprímás, bíboros érsek, nemzetünk vértanúja próféciáját: ha egymillió magyar imádkozna sorsunk jobbra fordulásáért, senki sem tudna bennünket elpusztítani! A nagy pillanat most bekövetkezett, kezdünk visszatalálni Nagyboldogasszonyunkhoz, Krisztushoz és a Teremtőnkhöz. Egyre többen keresik fel Szent Koronánkat, szaporodnak a zarándoklatok, templomokat, kápolnákat újítanak fel sok helyen és a szívből felszálló ima sokak életének része már. Az úton azonban nem szabad megállnunk, mert nem csak magunkért, a világ sorsának jobbra fordulásáért is fohászkodnunk kell, meg kell bánnunk vétkeinket, ki kell engesztelnünk Krisztusunkat, tehát meg kell térnünk. Mostani helyzetünk jól jellemezhető jeles huszadik századi misztikusunk, Natália nővér megállapításával, aki már akkor látta, hogy „A magyarság nem pusztul, csak tisztul.” A menetnek természetesen voltak felvidéki résztvevői is. Ezt a zászlók és a táblák feliratai alapján írhatom, de számuk felől lehetetlen volt biztonsággal tájékozódni a milliós tömegben.
Batta György, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”32046,32017,31982″}
