A Palóc Társaság és az ipolysági Városi Könyvtár 2011. november 11-én, immár tizedik alkalommal szervezte meg a magyarságverseket mondó versenyt, mely Sajó Sándor költőnek állít emléket, s 2011-től már a Magyar Nyelv Napja alkalmából is rendezik.
A szülőföldhöz való hűség költője, Sajó Sándor születésének 143. évfordulója tiszteletére „Magyarnak lenni: nagy s szent akarat!” idézet alatt gyűltek össze a versenyzők, hogy versenyszellemben ugyan, de egymást és a helyi közönséget is megörvendeztessék a magyar költők hazafias verseinek szavalatával. A magyar vers ünnepe idén egyben már a Magyar Nyelv Napjának az ünnepévé is vált. A Magyar Országgyűlés a 66/2011. számú, szeptember 29-én kelt határozata értelmében ugyanis november 13-át idén először hivatalosan is a Magyar Nyelv Napjaként ünnepelhetjük. 1844-ben ezen a napon fogadták el a magyar nyelvet hivatalos nyelvvé emelő jogszabályt, az 1844. évi II. törvénycikket. S bár a magyar országgyűlés valószínűleg nem gondolt erre, de ez a nap egyben Sajó Sándor születésnapja is.
Ipolyságon Soľmosi Márta könyvtárigazgató üdvözölte a versmondókat, idén harminc versenyző nevezett be Deákitól Ipolynékig, de volt versenyző Rimaszombatból is, Magyarországról Putnokról, Szlovéniából Alsólendváról ill. Vajdaságból Adáról. Köszöntőt Lőwy János mérnök, Ipolyság Város polgármestere mondott. Elmondta, hogy ezzel az emléknappal tisztelegnek a helyi születésű költő, tanár, Sajó Sándor emléke előtt, immár 11. alkalommal, s a Palóc Társaságnak köszönhetően tizedszer kerül megrendezésre a szavalóverseny is. „Megtiszteltetés Ipolyság számára, hogy évről évre akadnak szavalók, versbarátok és pedagógusok, akik Sajó Sándor versét felkarolják, s ezekben a versekben megtalálják a szépet, a mély és őszinte érzelmeket, aki szereti ezeket a verseket, s meg is tudja érteni, nagyon gazdaggá teszi önmagát, lelkét és az életét is. Megtanulja megérteni a világot, felfedezni az élet titkait, megtalálja az élet értelmét”- fogalmazott Lőwy János. Megnyitó beszéde előtt Z. Urbán Aladárt, a Palóc Társaság elnökét Soľmosi Márta könyvtárigazgató gratulációval köszöntötte az idén nyáron Budapesten megkapott Magyar Kultúra Lovagja kitüntetéséért. Z. Urbán Aladár örömét fejezte ki, hogy november 8-án Jászberényben Sajó Sándornak emléktáblát avathattak. Hasonlatosan örömként élhetjük meg – hívta fel a figyelmet – a Magyar Nyelv Nap és Sajó Sándor születésnapjának egybeesésére.
A magyarságversek szavalóversenyének idei zsűriében Patakiné Kerner Edit Balassi- és Madách Imre-díjas előadóművész, Csábi István Madách Imre-díjas előadóművész, Sándor Zsombor színművész és Demus Péter színművész foglaltak helyet. A megmérettetésre két fordulóban került sor. A versenyzők egy Sajó Sándor verssel és egy szabadon választott magyar költő hazafias versével készülhettek. Sajó Sándor mellett Ady Endre, Tóth Elemér, Pósa Lajos, Juhász Gyula, Radnóti Miklós, Hrubík Béla, Szőke István Attila, Wass Albert, Veres Péter, Ozsvald Árpád, Fülöp Dominika, Vörösmarty Mihály költeményei egységet alkotva erősítették magyarságukban a résztvevőket.
Délután koszorúzási ünnepségre került sor Sajó Sándor mellszobránál, ahol cserkészek álltak díszőrséget. Az egybegyűlteket Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke köszöntötte. Csábi István Madách-díjas előadóművész és Sándor Zsombor színművész adott megható műsort. Ünnepi beszédet Farkas Gergely a rendezvény fővédnöke, magyar országgyűlési képviselő, a Jobbik frakcióigazgatója mondott.
„Sajó Sándor mintája a hazaszeretet, a nemzeti büszkeség és a nemzeti összetartozás érzésének. Sajnálatos módon az emberek többségében ezek az érzések, amelyekről Sajó Sándor a verseiben tanúbizonyságot tett, ezek nem élnek megfelelő módon. Ezeknek az értékeknek a hiánya megnyilvánul a határon túli magyarokkal való viszonyunk kapcsán is. Sokszor elgondolkodok ezen, hogy az emberek többsége miért nem érez empátiát, miért nincs bennük szolidaritás a határon túli magyarsággal kapcsolatban. Az emberek nagyon könnyen elfelejtik a rosszat, s elfelejtik, hogy ők is kerülhettek volna ilyen helyzetbe. Ugyanakkor én bizakodva nézek a jövőbe, mert az elmúlt évek folyamán pozitív folyamatoknak lehetünk a szemtanúi. 2004. december 5-én még több mint másfélmillió ember, majdnem a népszavazáson résztvevők fele azt mondta, hogy a határon túli magyarok ne kapjanak állampolgárságot. Hat évvel később azonban az országgyűlés közel egyöntetű szavazatával nyilvánította ki akaratát, miszerint azoktól az emberektől, akiktől elvették megkérdezésük nélkül az állampolgárságukat, most visszakaphassák azt. Tapasztalok tehát egy pozitív folyamatot, de úgy gondolom, hogy rengetek dolgunk van még e téren, hogy az emberek megfelelőképpen tudjanak viszonyulni a hazaszeret kérdéséhez, illetve ezen keresztül a határon túli magyarokhoz is.” – mondta Farkas Gergely, s hozzátette, hogy látta a fiatalokon, akik a délelőtt folyamán hazafias verseket szavalták, hogy átérzik ezeket az értékeket. „Én szeretném kérni ezeket a fiatalokat, hogy legyenek fáklyái ezeknek a gondolatoknak. Az által, hogy részt vettek ezen a versenyen egy lépéssel azok előtt járnak, akik nem voltak ma itt, azok előtt a kortársaik előtt, akiknek sajnos még nem ilyen fontosak ezek az érzések, amelyekről ezek a versek tanúskodtak.” – fogalmazott Farkas Gergely, s kiemelte a Palóc Társaság tevékenységét, amellyel szintén azt a célt szolgálják, hogy egyre többen tartsák fontosnak a hazaszeretet, a nemzeti értékeinket, hagyományainkat. Ipolyság Városának, a Csemadok Ipolysági Alapszervezetének, a Honti Múzeum és Galéria Baráti Körének, a Palóc Társaságnak és a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének képviselői megkoszorúzták Sajó Sándor szobrát, majd elénekelték a Himnuszt.
A megemlékezést követően kerül sor a verseny eredményhirdetésére és a díjátadásra a Városi Könyvtárban. Idén az alapiskolások kategóriájában Pál Péter nyerte a versenyt, második helyen végzett Bélik Ugrin Koppány, harmadik lett Ferenc Grega. A középiskolások kategóriájában első helyen végzett Renczés Viktória, második lett Maletaški Krisztina, harmadik helyezést ért el Pálffy Ágnes, aki kategóriájában megkapta Ipolyság polgármesterének a díját is. Az alapiskolások kategóriájában e díjban Fabian Vivien részesült, az ipolysági Városi Könyvtár Díját pedig Pálinkás Margaréta kapta. Különdíjban részesült Bélik Ugrin Sarolta. Minden résztvevő kapott könyvet és emléklapot. A díjakat Patakiné Kerner Edit a zsűri elnöke, Z. Urbán Aladár a Palóc Társaság elnöke és Farkas Gergely a verseny fővédnöke adták át.
Sajó Sándor 1868. november 13-án született Ipolyságon. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1895-ben tanári oklevelet szerzett. 1891-től a nyitrai polgári és középkereskedelmi iskolában, 1893-tól az újverbászi gimnáziumban tanított, egy ideig a Verbász és Vidéke c. lapot is szerkesztette. 1903 után Budapestre került; a kőbányai László Gimnázium igazgatója volt. Tankerületi főigazgatói, az Országos Középiskolai Tanáregyesület főtitkári és a Magyar Tanárok Nemzeti Szövetsége elnöki tisztségeit töltötte be. 1917-ben tagja lett a Kisfaludy Társaságnak. 1930-ban vonult nyugdíjba. 1933. február 2-án hunyt el, Budapesten a Kerepesi temetőben nyugszik. Verseiben a Kárpát-medence területi egységét hirdette, s az utóbbi évtizedekben nevét több hazafias költőnkkel egyetemben elhallgatásra ítélték. Sajó Sándor ébresztése azonban időszerű, mérhetetlenül szerette hazáját, szülővárosát, az anyanyelvét.
HE, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”31020″}
{phocagallery view=category|categoryid=321|limitstart=0|limitcount=0|type=1}