Budapesten bemutatták Kű Lajosnak, a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság létrehozójának a könyvét. Kű Lajost Duray Miklós felvidéki politikus, író méltatta.
Szerda este a Fókusz könyvesboltban gyülekezte Kű Lajos barátai, ismerősei az olimpiai ezüstérmes labdarúgónak, a Ferencváros és az FC Bruges egykori kiválóságának könyvbemutatóján. A „Kűkeményen” című kiskönyv a Kairosz kiadó gondozásában jelent meg, a „Magyarnak lenni” sorozat 105. köteteként. A Kiadó nevében Fülöp Zsuzsanna köszöntötte a megjelenteket, akik között a magyar sport olyan kiválóságai is ott voltak, mint Jónyer István asztalitenisz-világbajnok vagy Várhidi Pál, az Újpest egykori legendás sikeredzője. Ott volt és verseket szavalt Sinkovits-Vitay András színművész. Rostás-Farkas György magyar cigány író, költő, műfordító, újságíró, népművelő is helyet foglalt a vendégek között. Sajnos, nem lehetett ott mindenki, akit Kű Lajos szeretett volna. Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa egészségügyi okok miatt maradt távol, barátja, segítője Bódi Zoltán zenész a közelmúltban hunyt el, rá néma főhajtással emlékeztek a könyvbemutató résztvevői. A könyvbemutatóra kitűzték a székely zászlót.
A kötet tulajdonképpel egy beszélgetés, Kű Lajost Ballai Attila kérdezte – akárcsak a könyvbemutatón is. „Kű Lajos pályafutásának legtartalmasabb, legmaradandóbb fejezete végleges hazatelepülése után kezdődött. Ő is állítja: élete fő műve nem a müncheni olimpiai ezüst vagy a BEK-döntő, hanem a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság. Ha soha egyetlen gólt sem rúgott volna, sőt, egyetlen taccsot sem dob, már akkor maradandót alkotott, hisz a harmadik évezredben vitathatatlanul övé a nemzetegyesítés legbriliánsabb, egyszersmind leggyakorlatiasabb ötlete. Sőt, nemcsak kipattant a fejéből az összmagyar gyerekfoci (majd azt követően asztalitenisz, kézilabda, birkózás és sakk) ideája, hanem 2002-ben meg is valósította, majd nyolc esztendőn át ellenszélben, de 2010 után is a reméltnél mérsékeltebb hátszélben működtette azt” – mondta Ballai Attila.
Duray Miklós (akinek egyébként a Magyarnak lenni-sorozatban szintén van egy könyve – Összefonódó ujjak címmel, 2006-ból) szerint Kű Lajos élete olyan, akár egy akcióhősé, és ez tükröződik a könyvet olvasva is. „Szinte nincs olyan lap a könyvben, mely valamilyen formában nem érintené a focit, ez a könyv mégsem a labdarúgásról szól. Egy szociográfiát, egy korrajzot is kezünkbe veszünk, ha a „Kűkeményen” kötete olvassuk” – mondta Duray, aki azt a részletet olvasta fel a könyvből, ami Kű Lajosnak 1972 májusában a nagyválogatottban történt debütálódására tekintett vissza. Ez Bukarestben volt, a románok elleni Eb-selejtező visszavágóján, a hazai 1:1 után…
„Bukarestben ülünk az öltözőben, ahová egyszer csak bejön három ember. Illetve két úr megáll az ajtóban, egy hölgy viszont belép, és közli Illovszkyval: kapitány úr, Erdélyből jöttünk, szeretnék pár mondatot mondani. Rudi bácsi úriember volt, így, bár mindannyian csodálkoztunk, hogyan kerülhettek ide, azt válaszolta, tessék parancsolni. Mire a nő belekezdett: „Uraim, itt sok minden előfordulhat, csak az az egy nem, hogy a magyar válogatott vereséget szenved. Mert akkor nekünk, két és fél millió magyarnak – igen, pontosan emlékszem, ezt a számot mondta – nem lesz maradásunk Erdélyben. Ezért a mindenható Istenre kérjük magukat, hadd közlekedjünk emelt fővel. Ennek tudatában lépjenek pályára. „Ilyen útravalót azóta sem igen kaptam, de szerintem más futballista sem nagyon. (A meccs 2:2-es döntetlennel ért véget, a sorsdöntő harmadik mérkőzésen, Belgrádban a magyarok győztek és jutottak az Eb négyes döntőjébe – szerk. megj. )”
Duray úgy véli, ha „csak ez lenne a könyvben, már megéri elolvasnunk. De ennél sokkal többet találunk benne, ott rejtőzik többek között a 20. század tragédiája is, rámutat arra, hogy milyen fontos társadalmi szerepük van a kiugró teljesítményeknek. Ilyen volt a máig legendás, az évszázad mérkőzéseként ismert londoni 6:3-as győzelem is, mely gyógyírként hatott a világban élő magyarokra. A felvidéki politikus a Kű Lajos által életre keltett Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnoksággal kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy milyen fontos, hogy a megszületett gondolatok megvalósítása arra alkalmas emberek kezébe kerüljön. A nemzeti diákbajnoksággal így történt, ez Kű Lajos életműve, és e mögé kellene állnia a magyar államnak és a mindenkori kormánynak is.
„Nagyon komolyan veszem, hogy hazádnak rendületlenül légy híve. Ha már a Mindenható magyarnak, így Árpád, Szent István, Rákóczi utódjának teremtett, saját lehetőségeim szerint kötelességem mindent megtenni a közös ügyért. Csodás tájakon, történelmi magyar vidékeken fantasztikus emberekkel, csillogó szemű gyerekekkel találkozom. Én ezt az idők végezetéig fel nem adom. Hihetetlen távlatok nyílnak meg előttünk, országrészeket köthetnénk össze országrészekkel, településeket településekkel, embereket emberekkel. A jelszó pedig soha nem változna: senki ellen, mindenkiért” – fogalmazott Kű Lajos, aki arra a kérdésre, hogy három rövid szóval jellemezze önmagát, a következő jelzőket említette: istenfélő, patrióta, családszerető.
Képgalériánk itt tekinthető meg.
Felvidék.ma, ON
