Ilona asszony evilági élete tele volt fordulatokkal, napsugaras, boldog pillanatokkal és drámai történésekkel. A Nyitra melletti családi birtokon gondtalan gyermekéveket élt, de ezt követően, 1940-ben sorsfordító idő kezdődik számára…
Tegnap, május 1-jén Budapesten, Isten szent hajlékába, a belvárosi főplébániába a tisztelet és a szeretet vitt bennünket gróf Edelsheim-Gyulai Ilona, Horthy István kormányzóhelyettes özvegyének koporsójához.
Az ősi templomban Szent Gellért püspökünk, Szent László királyunk és Árpádházi Szent Erzsébet ereklyéinek erőterében, ma pedig itt, Kenderesen köszönjük meg imádsággal, szeretettel Ilona asszony evilági, földi vándorútjának 95 esztendejét.
Osztozunk a Horthy-család, a rokonság és minden magyar gyászában, akik ismerték, fölismerték és becsülték Ilona asszony élethivatását, hűségét családjához, történelmi hazájához. Élete és magatartása példázata annak a szerény, de annál állhatatosabban képviselt asszonyi áldozat- és feladatvállalásnak, amely nélkül üresebb lenne az élet és a történelem.
Gróf Edelsheim-Gyulai Ilona az Osztrák-Magyar Monarchia vezető rétegéből származó családban született, ahol az egymással köteléket kereső, többféle nyelvű és többféle felekezethez tartozó családok tagjai magától értetődően már fiatalon több nyelven beszéltek, több nemzet kultúráját szívták magukba és természetesnek, emberségesnek tartották a vallási türelmet. Ilona asszony német származású dédapja, Leopold Wilhelm von Edelsheim vezérőrnagy a három városból egyesülő új főváros, Budapest katonai parancsnoka volt. Jó kapcsolatot ápolt a szintén katonai pályán közismert rokon Gyulai családdal és ő is felvette a Gyulai nevet. Ilona asszony nagyapja és édesapja johannita lovag volt, édesanyja a horvát bán lánya, anyai nagyanyja pedig a kurucérzelmű vajai Vay család szülötte.
Gróf Edelsheim Gyulai Ilona még a trianoni országszabdalás előtti Magyarországon, 1918. január 14-én látta meg a napvilágot és életének 96. esztendejében, 2013. április 18-án, kora hajnalban csöndesen elaludt. „Óriási békében hagyta el a földi világot” – mondja az utolsó napokról, órákról fia, Horthy István.
Ilona asszony evilági élete tele volt fordulatokkal, napsugaras, boldog pillanatokkal és drámai történésekkel. A Nyitra melletti családi birtokon gondtalan gyermekéveket élt, de ezt követően, 1940-ben sorsfordító idő kezdődik számára: mesébe illő, csodálatos szerelem és beteljesülés Magyarország kormányzójának fiával, a kormányzóhelyettes Horthy Istvánnal. A következő esztendőben megszületetett szerelmük gyümölcse, ifjú Horthy István.
Ilona asszony lelki alkatának és asszonyi feladatának megfelelően a keleti fronton vöröskeresztes ápolónőként teljesít szolgálatot és eközben, 1942. augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén kapja a tragikus hírt: férje hősi halált halt, közvetlenül a felszállás után repülőgépével felrobbant a levegőben.
Ilona asszony ekkor 24 esztendős és elrendelt sorsa helyére lép. Nem hajlandó fogadni Hitler személyes részvétnyilvánítását, és az érett, megbízható személyiség alkalmassá teszi arra is, hogy Horthy Miklós kormányzó mellett cselekvő részt vállaljon a zsidómentés és a kiugrási kísérlet kockázatos részfeladatiból.
Aki figyelmesen elolvassa a háborús éveket megidéző, a Horthy Miklós kormányzó körüli történéseket leíró „Becsület és kötelesség” című könyvet, ha az ott leírtakat szembesíti hitelesnek tekintett forrásokkal – akkor nem talál ellentmondásokat.
Gróf Edelsheim-Gyulai Ilona könyve a koronatanú objektív emlékirata. Jellemző rá, hogy könyve címéül a Horthy-család hitvallásának is beillő „jelmondatot” választotta: „Becsület és kötelesség”. Részben válaszolni akart ezzel a könyvvel – több mint 800 oldalon – azoknak is, akik politikai indíttatásból, személyes gyűlöletből vagy történelmi tudatlanságból ítélték el Horthy Miklós kormányzó politikáját, a Horthy-rendszert anélkül, hogy figyelembe vették volna a kort és Magyarország valóságos helyzetét, amelyben kormányoznia kellett.
Ilona asszony a háború után a száműzetés körülményei között a család elhelyezkedésében hasznosítja magát fáradhatatlanul, hogy végül letelepedhessenek Portugáliában, Estorilban, ahol a Horthy családot szeretettel fogadják, és ahol a család, bár kirekesztve a hűséggel szolgált hazából, otthonra lelt. Békés és nyugalmasabb évek következtek a Horthy család életében, de Ilona asszony számára másféle próbatétel évei ezek.
A hűség vezérelte évek jönnek. Bár nem zárkózik el a világtól, férjhez megy másodszor is, de változatlanul hűséggel vállalja és teljesíti Horthy István emlékének őrzését és marad az, aki volt: Horthy István kormányzóhelyettes özvegye. Erősen kötődik a Horthy családhoz, apósához, anyósához, de mindenekelőtt a kormányzóhoz, az államférfi eszméihez.
Ott volt apósa mellett 1956 reményteli októberében, átélte örömét és bizakodását, hogy magyar hazája végre felszabadul, kivívja szabadságát. Ott volt mellette és átélte Magyarország egykori kormányzójának végtelen, halálba vivő szomorúságát a forradalom és szabadságharc eltiprása miatt. Ilona asszony volt az, aki később, amikor már lehetett, 1993-ban teljesítette Horthy Miklós kormányzó végakaratát, hogy hazai földön, itt Kenderesen helyezzék végső nyugalomra.
Gróf Edelsheim-Gyulai Ilona, Horthy István kormányzóhelyettes özvegyének koporsója mellett ki kell mondanom, hogy tisztelet, megbecsülés és köszönet jár mindazoknak, akik múlhatatlan érdemeket szereztek annak érdekében, hogy filmek, interjúk, könyvek, fényképek őrzik Ilona asszony történelmi emlékét, emlékezéseit, gondolatait.
Tisztelet, megbecsülés és köszönet a Horthy Miklós Társaság alapító, korábbi és mai vezetőinek, szervezőinek, akik az elmúlt évtizedekben a fenyegetettség és a hazugságok ellenére bátran őrizték és védelmezték Magyarország egykori kormányzójának, családjának emlékét.
Tisztelet, megbecsülés és köszönet Kenderes város egykori és mai vezetőinek, az itt élőknek és mindazoknak, akik ide ma elzarándokoltak, és mindazoknak, akik szerte a történelmi hazában és a nagyvilágban gondolatban a búcsú óráiban most velünk vannak.
Nekik, nekünk, de a jövendőnek is üzen Ilona asszony azzal az előszóval, amelyet a közelmúltban a magyar-orosz megbékélést szolgáló, nemrégen megjelent könyvhöz: Natalja Nyikityina Hazatérek hozzád! című regényéhez írt. Ebben az írónő a II. világháborúban, az orosz fronton lezuhant magyar pilóta életsorsát gondolja tovább.
Ilona asszony megrendítően szép és egyszerű bevezetője olyan visszhangot váltott ki, olyan fölgyorsuló folyamatot indított el, amely hamarosan lehetővé teheti, hogy Oroszországban, Belgorod megyében, Alekszejevka faluban, az egykori tragédia helyszínén emlékmű emlékeztessen ifjú Horthy István kormányzóhelyettes életére, hősi halálára.
Gyászoló gyülekezet!
A harang kondulásával visszhangozzon bennünk Ilona asszony fiának mondata: „Óriási békében hagyta el a földi világot.”
Nagy jellem volt Horthy Istvánné Ilona asszony, az igazi sorsvállaló asszonyok közül való. Nemes, szép életet élt, és íme ő is Kenderesre tér haza. Immár jelképesen vállalva a közösséget azzal a Horthy családdal, amellyel oly bátran összekötötte sorsát.
Megőrizzük az életsors példázatát, Ilona asszony arcának, tekintetének ragyogását, külső és belső szépségét, emlékező mondatainak selymes sodrását.
Őrizze meg emlékezetét a sebeket, fájdalmakat gyógyító történelmi idő.
Őrizzük meg Ilona asszonyt mindenkor, magyar idő szerint!
Isten vele! Isten velünk!
Lezsák Sándor
Elhangzott Kenderesen, 2013. május 2-án
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39357,39258,39141,39122″}
