Talamon Alfonz emléknapot rendeztek Diószegen. A Forbáth-díjat Tőzsér Árpádnak, a Talamon-díjat Szászi Zoltánnak, a Simkó-díjat Z. Németh Istvánnak ítélték oda.
Május 10-én, pénteken zajlott le Diószegen a Talamon Alfonz emlékének szentelt találkozó, melyet a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT), és Diószeg város önkormányzata szervezett nyolcadik alkalommal.
Az emlékest záróaktusaként a Talamon Alfonz-díj mellett átadásra került a Forbáth Imre-, és a Simkó Tibor-díj is, amelyet ez év februárjában alapított az SZMÍT választmánya, a gyermekirodalom terén végzett kimagasló alkotói tevékenységért.
A Forbáth-díjat kiemelkedő lírai teljesítményért adományozzák, idén a Félnóta című kötetéért Tőzsér Árpádnak ítélte oda az SZMÍT választmánya. A díjazottat Csehy Zoltán méltatta rendhagyó módon, a kötetben fellelhető két versét elemezve.
A Talamon-díjat Szászi Zoltán vehette át Zimankó és a Város Szíve című regényéért. Ardamica Zorán méltatásában arról is beszélt, hogy Szászi megtanította szereplőit oda s vissza járni az időben, s velük együtt utazgatott, ő maga pedig titokban a szereplők bőrébe bújt mesélőként, alteregóként.
A Simkó-díj egy űrt tölt be, azt az űrt, amivel elkerülhető, hogy a gyermekirodalom ne legyen hátrányos helyzetben lévő ágazata az irodalomnak. Az elsőként kiosztott díjban a szlovákiai magyar irodalom egyik legtermékenyebb írója, Z. Németh István részesült, Zengőrét meséi című könyvéért. A kötetben felbukkanó bohócok neveit a szerző egy korábbi színpadi művéből emelte át az új mesekönyvébe, s mint ahogy azt a díjazottat köszöntő Balázs F. Attilától megtudtuk, a kötetben szereplő két főhős, Emese és Noémi neve véletlenül (vagy nem), de azonos a szerző gyermekeinek nevével.
A díjátadó ünnepség moderátora Koncz Csilla, a Fiatal Írók Körének tagja volt. A díjazottak művéből Zakál Gyula előadóművész olvasott fel, zenei élvezetről pedig Buják Andor és Bohus Zoltán gondoskodott.
Nagy Erika, Felvidék.ma