„Bizonyára sokan lesznek olyanok, akik könyvem iránt csupán azért érdeklődnek, hogy megtudják, mi az oka annak, hogy idő, előtt kellett távoznom a miniszterelnöki bársonyszékből” – mondta Iveta Radičová az aktualné.sk internetes portálnak. Majd hozzátette: ezeknek az embereknek csalódást kell okozzak. Könyvem súlypontjában ugyanis nem ezek a kérdések állnak. A durva vonalak országa című könyv egy nő, egy anya, egy szociológus, egy politikus, és végeredményben egy egyszerű hús-vér ember szemszögéből megírt történet.
Természetesen a politikát ebből nem lehet, és nem is akartam kihagyni – hagsúlyozta. Ám hozzátette azt is: nincs a világon olyan lény, akinek az igazság a teljes birtokában lenne.
„A politikának alapvetően két fajtája létezik. Az egyik az ígéreteken és az ellenségek keresésében áll. Ez összefügg aztán azzal is, hogy miképp műveli az ember a politikát: arrogánsan és agresszív módon. Ám van egy másik fajtája is. Ez a problémákat megnevezni kívánó, a megoldásokat kínáló és együttműködést kereső politika. Ennek a fajta politikának is megvan a maga stílusa: a párbeszéd és a konszenzus keresés. Én a politikának erre a másik fajtájára törekedtem. Részemről ez egy kísérlet volt, és ha mást nem is, annyit megmutatott, hogy lehetséges egy ilyen fajta politikát művelni” – fogalmazott Radičová.
Hangsúlyozta: bár nem érez haragot azokkal szemben, akik megpecsételték kormányának sorsát, ugyanakkor hibának tartja, ha nem tudjuk kellőképpen elrendezni a múltunkat, és ha történelem fontosnak vélt szakaszait elnagyoltan értelmezzük.
Így történt ez olyan történelmi eseményekkel kapcsolatban is, mint amilyen a Szlovák katonai államnak a története volt, de ugyanígy nem beszéltük ki a kommunizmus és a mečiarizmus időszakát sem – állítja.
„A teher amit ezáltal cipelünk, tele van képmutatással, hazugsággal, álnoksággal, de mi még az emlékezetünket is kiradírozzuk. És ahogy cipeljük mindezeket, egyre görnyedtebbek vagyunk. Állítom, hogy nem leszünk képesek ezeket a terheket a végtelenségig cipelni. Eljön az a pillanat, amikor ezek a dolgok a társadalomban vulkánként törnek majd a felszínre” – fogalmazott Radičová.
„Ezért sem lehet egy egyszeri, nagy elnézést kérni, hiszen így a társadalomban tovább őrizzük az igazságtalanságot. Ez pedig még annál is rosszabb, mint ha valaki azt gondolja, megéri szélhámosnak lenni. Ahogyan Tomáš Janovic mondta: Szlovákiában mindannyian demokraták vagyunk és azok is akarunk lenni, de csak abban az esetben, ha a demokráciát el is lehet lopni” – tette hozzá.
Ahhoz, hogy Szlovákia előre lépjen, elsődlegesen az kell, hogy az ország kihasználja azokat a tehetséges embereket, a melyekből még mindig sok van. És szükséges, hogy ehhez lehetőséget, helyzetet teremtsünk nekik – véli a volt miniszterelnök.
„Amikor Oxfordban hallgatóimmal beszélgettem, körülbelül 40-en voltak Csehországból, és ugyanennyien Szlovákiából. Ám amíg tanulmányaik után a cseh diákok közül szinte mindenki fontolgatta a hazatérést, addig a szlovák hallgatók közül jó, ha ketten voltak ezzel így. Feltettem nekik a kérdést, hogy miért gondolják ezt így, és megtudtam, hogy Csehországban a tehetséges diákokat már most nagy az érdeklődés, bizonyos cégek ráadásul támogatják is őket, hogy visszatérjenek hazájukba. A mi diákjainkra hasonló kilátások nem várnak” – állapította meg.
aktualne.sk/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39768,39671,39492, 37355,36046″}
