A kormány mai ülésén elfogadta a kisebbségek helyzetéről szóló 2012-es jelentést, amelynek előkészítését még az időközben lemondott kisebbségi kormánybiztos, A. Nagy László hivatala kezdte. (Az MKP nyilatkozatával bővítve)
A jelentéssel kapcsolatos aggodalmainak korábban a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala már hangot adott, és a jelentéshez fűzött megjegyzéseit egy 26 oldalas dokumentumban foglalta össze, amelyet a kormánynak is elküldött. A Kerekasztal többek közt azt kifogásolta, hogy elfogadhatatlan az a megoldás, miszerint a kisebbségek képviselői által megnevezett és leírt problémák helyett a valós gondokkal és tényekkel gyakran köszönőviszonyban sem levő központilag készült anyagot terjesztenek a kormány elé. A kisebbségekért felelős kormánybiztosi hivatal 2013 augusztusában ráadásul anélkül bocsátotta tárcaközi egyeztetésre a jelentést, hogy azt az Emberi Jogokért, Kisebbségekért és Esélyegyenlőségért Felelős Kormánytanács Kisebbségi és Etnika Tanácsa megvitatta volna.
Szeptember 27-én azután már a jelentés megváltoztatott, kevésbé kritikus a korábbi kormánybiztos megjegyzései és ajánlásai nélküli változata került a kormány kisebbségi bizottsága elé. A bizottsági ülésen nem kerültek elfogadásra a bizottság magyar tagjainak módosító javaslatai, sem a Kerekasztal megjegyzései.
A kormány által elfogadott jelentés, amely azt hirdeti magáról, hogy a kormányhivatal által összegyűjtött adatok és alapanyagok, illetve a Statisztikai Hivatal 2011-es népszámlálási adatai alapján komplex képet nyújt a kisebbségek helyzetéről és jogállásáról, gyakorlatilag a legnagyobb Szlovákiában élő kisebbségi közösség, a magyarok legitim képviselőinek megkérdezése nélkül, illetve azok megjegyzéseinek figyelmen kívül hagyásával készült.
– – –
Berényi József, az MKP elnöke szerint: „A 2013. október 16-án elfogadott kisebbségi jelentés a kormány valós hozzáállását tükrözi a nemzetiségi kérdéshez. Mégpedig azt, hogy a status quót megőrzi a kormány, s hogy minden rendben van, holott ez nem igaz. Tény, hogy a dokumentum elején benne szerepel, hogy jelentős csökkenés tapasztalható a nemzetiségek száma tekintetében, de nem foglalkozik érdemben ezzel a problémával. Felsorolja a ma létező törvényeket, intézményeket – például iskolákat, színházakat, sajtót – a jelenlegi helyzetet tökéletes helyzetként mutatja be, de nem reagál a problémás ügyekre, egyáltalán nem összpontosít arra, hogy milyen területen fejtett ki igényeket az elmúlt időszakban a közösség akár politikai, akár közéleti szinten. Statikusan leírja ugyanazt, ami tulajdonképpen a második Dzurinda-kormányzat óta megvan, ehhez semmit nem tesz hozzá, igényeinket pedig figyelmen kívül hagyja.
A törvényváltozásokra, módosításokra azért van szükség, mert a társadalomban újabb és újabb változások, kihívások jelennek meg. Úgy látszik, Szlovákiában ez minden területre érvényes – a gazdaságpolitikára, szociálpolitikára, de a nemzetiségpolitikára nem, mint hogyha itt minden rendben lenne, pedig tudjuk, hogy nem így van.
Amit mi tehetünk, és meg is teszünk, hogy alternatív jelentésünket elküldjük az Európa Tanácsnak, az EBESZ-nek, az Európai Unió intézményeinek és a releváns nagykövetségeknek, hogy tudják, mi nem így látjuk a helyzetet, hogy minden rendben van, és nincs semmi gond, mert hiszen nem így van.
dé, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41820″}
