Naszvadon a közösségben éneklés hagyománya a messzi múltba nyúlik vissza. Nem kellett különösebben keresnie az alkalmat a naszvadi embernek, hogy együtt énekelhessen, nótázhasson a többiekkel.
Megtörtént ez bármikor: munkában, például a dohányban, ahol az asszonyok együtt fűzték a dohányt. Disznóölés után. Vagy a kőműves, aki egész nap dalol, és így könnyebben megy a munka. De mulatságban is mindig szól a nóta: lakodalmakban, a bálokban. Utazás közben, míg a busz több száz kilométeren keresztül szeli az utakat. A dalolás még ma is életeleme a 40-50-60 éveseknek.
Szervezett énekes közösségekről is régóta tudunk a faluban. A XX. század elején már működött dalárda Naszvadon. Munkájukat a 2. világháború szakította félbe.
A háború után, 1949 márciusában megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, május 15-én pedig megalakult a naszvadi szervezet is. Első művészeti csoportja a 32 tagú énekkar és színjátszócsoport volt. A csoport színdarabokat is betanult, de énekkari fellépéseiken is nagy sikereket arattak. A későbbiekben a színjátszás maradt a fő működési területük, de több alkalommal adtak elő zenés darabokat. A színjátszócsoport mellett 1957-től tánccsoport is működött Naszvadon, majd 1965-ben Méry Kálmán, az alapiskola tanítója megalakította a citerazenekart. A fiatal citerazenekar hamarosan szakmai bemutatókon is megjelenhetett, hiszen ezekben az években kezdték megrendezni a népzenei vetélkedőket, találkozókat.
A Csemadok 1968-ban hirdette meg az első „Tavaszi szél vizet áraszt”népzenei versenyét, melynek szervezője és tanácsadója a népdalgyűjtő, karnagy Ág Tibor volt.
E népzenei mozgalom célja az volt, hogy a zselízi és gombaszögi rendezvényeken kívül
egy olyan országos népdaléneklési mozgalmat szervezzen, amely biztosítani tudná gazdag népzenei hagyományunk továbbadását. A verseny járási és területi fordulóin alkalom nyílt a kiértékelésre, beszélgetésekre, ahol a részt vevõ énekesek és vezetők népzenei ismereteiket bővíthették. A népzenekutatók tanácsadással segítették a mégoly kitűnő hagyományőrzőket is, hogy mit is tűzzenek a műsorukra.
A vetélkedő hatására az országban tömegesen alakultak az éneklőcsoportok, citerazenekarok. Így történt ez Naszvadon is. 1970 januárjában pedig megkezdődtek az énekkari próbák, mert a dal szükségletből születik; az emberi lélek egészségének biztosítéka. Nem műsor vagy szórakozás, hanem elemi igény, kenyér a lélek számára.
Egy falu gazdag kulturális öröksége csak akkor válik értékké, ha azt feltárjuk és magunkévá tesszük, ha megismerjük. E gondolat jegyében került sor Naszvadon a Csemadok helyi szervezetének rendezésében a „Dalolj, táncolj velünk” népzenei esztrádműsorra”, abból a célból, hogy a felnövekvő nemzedék tudatában meggyökerezzék a múlt iránti tisztelet, a dicső hagyományok ápolása, hogy ezáltal is erősödjék az emberi értékek, a kultúra és a más nemzetek iránti tisztelet.
Az idei népdalestet a RENDES zenekar hívogató muzsikája nyitotta meg. A Rendes zenekar fiatal népzenészekből áll, akik legtöbbje a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója vagy régóta kapcsolatban áll kultúránk e végtelenül sokszínű formájával.
Autentikus magyar, illetve más Kárpát-medencében élő népek népzenéjét próbálják elsajátítani a lehető legpontosabban, ezzel tisztelve emléküket és zenéjüket, tudván, hogy az nem az övék csak használói, továbbadói és élvezői.
Miután elfoglalták a nézőtér közel 300 ülőhelyét és a balkon is megtelt nézőkkel Szabó Julcsi énekelt népdalokat, kivételesen szép csengő hangján. Ezután Pémné, Bódis Aurélia műsorvezető köszöntötte a község polgármesterét Haris Józsefet, a különböző szervezetek és intézmények vezetőit, a népművészeket és végül, de nem utolsó sorban a kedves nézőket.
A műsor két részes volt, közel 2,5 órás, ennek ellenére nem vált unalmassá. Elmondható, hogy pergős, színvonalas, eseményekben gazdag műsort láthatott a nagyközönség. Az első részben a hazai Sústya citerazenekar, a szintén hazai Mini Pettyem néptánccsoport és a Kis Viza citerazenekar lépett színpadra, majd a Szőnyi Duna népdalkör és a napraforgó citerazenekar. Ezek után ismét a hazai Kis Pettyem mutatta be legújabb koreográfiáját, majd őket a vágkirályfai Citerás Éneklőcsoport követte kiemelkedően jó műsorral. Az első rész vége fele közeledve a köbölkúti Vadvirág táncosai bordalokra táncoltak, majd a hazai Viza citerazenekar zárta az első rész, nagy közönségsikerrel.
Mindenkinek jól esett a rövid szünet, mialatt Csemadok vezetőségi tagok, hazai ínyencségekkel és üdítővel kínálták a nézőket, majd ismételten a Rendes zenekar hívogatójára mindenki elfoglalta a helyét a nézőtéren és folytatódott a népművészeti maratón.
A második részt a hazai Pettyem néptánccsoport kezdte, majd a kisudvarnoki női, férfi és a vegyes kar foglalta el a színpadot. Ezek után ismét a hazai Pettyem tért vissza a színpadra, ez alkalommal a Rendes zenekar kísérte táncukat. A második rész vége fele közeledve lépett színpadra Berta Alexandra citerás népdalénekes előadóművész, népzenetanára Rendes zenekar kíséretében. Előadása mindig magával ragadó, ámulatba ejtő hatással bírt. A nézőteret megtöltő több száz ember szívét-lelkét érzések járták át.
Mindenki szemén látszott a meghatottság jele, amit ennek a páratlan hangú, tehetséges fiatal lánynak az éneke, citerajátéka, személyisége, és a zenei szakértők dicsérő, elismerő szavai váltottak ki. Amikor valaki saját akaratából kezd neki valaminek, amit szeret, és ehhez a szorgalom mellett még tehetség is társul, akkor rendszerint a siker nem marad el, és abból valami csodálatos eredmény születik. Például olyan ragyogó gyöngyszem, mint Berta Alexandra.
Majd, mint minden műsornak egyszer vége kell, hogy legyen, színpadra lépett a hazai Búzavirág vegyes népdalcsoport kik az egy hét múlva megrendezésre kerülő Bíborpiros Szép Rózsa versenyre készített műsorát mutatta be, kísért a Rendes zenekar. A műsorvezető köszönő szavaival ért véget a műsor a nagyközönség számára. A szereplők még órákon át szórakoztak a Csemadok klubhelyiségeiben, ahová vacsorameghívást kaptak a szervezőktől. Ahogyan az lenni szokott a közös nótázás sem maradt el.
A hagyományos, már évtizedek óta megtartott népdalest ezen alkalma különlegességgel is szolgált. Születésnapot is ünnepeltek, 5 éves lett a Pettyem néptánccsoport. 5 éve kezdődött a néptánc tanítás a naszvadi Csemadok berkeiben, amelynek gyümölcsét már több alkalommal láthatta a nagyközönség úgy idehaza, mint közelebbi, távolabbi helyszíneken, ahová meghívást kapott a csoport.
Az évfordulóra, 5 évet átfogó fotókiállítással tisztelegtek a szervezők és persze nem maradhatott el a születésnapi torta sem. A kezdetektől fog a Malomsoki házaspár, (testvértelepülésünk Nagyigmándról) gyermekeink Pista bácsija és Nóra nénije foglalkozik a gyermekkel, ezúton is hála és köszönet az elvégzett munkáért és azért a csodálatos pedagógusi adottságaikért, amellyel, napjainkban már közel 60 gyermeket közelebb visznek a népi kultúra csodálatos adottságaihoz, mindezen túl, egyéniségeket nevelnek a népművészet segítségével, melynek igazi gyümölcse ma már látható tapasztalható gyermekeink mindennapjaikban.
A népdalest minden bizonnyal tovább erősíti majd a nemzetközi baráti kapcsolatokat, valamint abban bíznak, hogy ezzel a rendezvénnyel még több fiatalt nyernek meg a hagyományok megismerésének és ápolásának. Azoknak szól az üzenet, akik a múlt emlékét nem hagyják elveszni, és tovább ápolják nemzetük hagyományát, kultúráját!
Holop Ferenc felvételei megtekinthetők képgalériánkban.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
