Losonc egykori közösségi életének talán legkedveltebb helyszíne ugyan ma is létezik, de a korabeli hangulatát mára inkább csak a legendák és néhány idősebb losonci emlékezete őrzi.
Mindenesetre így tavaszébredés idején ma is sokan indulnak el erre sétálni. Az erdőgazdaság jóvoltából van itt egy pihenőhely, a gyermekek is találnak ott játékokat, de vendéglátás, az asztal melletti baráti beszélgetésekben, a majálisok, juniálisok és egyéb találkozók és ünnepségek örömeiben nem merülhetnek el, mert nincs hol. A fürdőt körbefutó egykori sétányok, az erdőmélyi csend élvezetét vagy éppen a madárcsicsergés hallgatását lehetővé tévő lócák már csak a múlt emlékei. Az egykor jobb időket is látott központi épület magántulajdonban, felújítás alatt áll, ha igaz, idősek otthona lesz belőle.
Források szerint a helyet 1818-ban nyitották meg. „Losoncznak délnyugatra, a’ városon kívűl, a’ városi erdő felé, a’ városból végig egy fasorozat közöt elnyúló sétányon mindenütt a’ losonctugári folyó mellett szép kerteket szemlélve, a’ polgári kórház és pakfon gyár között elhaladva, szép térséget látva, keletnek nyúló hegy lánczot, délkeletnek a’ gácsi várat szemlélve, kertek között sétál ki az ember a’ város erdejében épült Fürdőbe. Ezen fördöi helyiség igen kies helyen áll. Holnem csak a’ losonczi lakosok, hanem a’ videkbeliek is szoktak fördeni és mulatni. A’ losonczi tanulok minden évben a’ városi erdőben, a’ fördö közelében majalist tartanak, zene mellett, vigadnak, táncolnak, énekelnek, ‘s több illyen mulatságot élveznek.” – olvashatjuk a közkedvelt helyszín hangulatos leírását Pesti Frigyes gyűjtésében 1864-ből, a fürdő akkor már közel 50 éve szolgálta a losonciakat.
Az ideérkezők meleg vízű, vasas, gyógyhatású kádfürdőkben pihenhették ki a fáradalmaikat. Közkedvelt helye volt a baráti találkozóknak, majálisoknak és juniálisoknak. A vendéglő mellett több villát felépítettek. Az első 1888-ban épült, a másodikat 1889-ben Sántha Zsigmond építette fel, aki a háznak az „Otthon” nevet adta.
A történelmi visszaemlékezések szerint 1849 augusztusában itt tartózkodtak azok a gerillák, akik megölték a városba érkezett orosz katonákat és a tisztet, kiváltva ezzel az orosz sereg haragját és következményként a város teljes elpusztítását.
Az „Fürdői út” 1933-ban kapott villamos kivilágítást. Ekkor még volt itt néhány kád és egy közös medence is, de ezt a szolgáltatást akkor már alig vették igénybe, és meg is szűnt … A losonciak főleg vasárnap és ünnepnap látogattak ide. Itt rendezték meg az iskolák és egyesületek szabadtéri mulatságait.
Az 1960-es években a környező erdőben számos, lócákkal ellátott sétányt alakítottak ki, ezeket a terület közművesítésével (csatornázással) egyidőben tették tönkre. Ekkor épült fel az új, szállodai résszel is ellátott épület és a szomszédságában már csak romjaiban megmaradt három kisebb erdei faházikó. A nagy épület mellett egy kis golfpályát is létrehoztak, a szép gesztenyefasor alatt pedig tánchely is volt.
Az idevezető aszfaltozott út folytatása a szintén népszerű Koháry-völgybe vezet, melyet szintén előszeretettel látogattak és látogatnak a város lakói. Ezt az útszakaszt erdélyi menekültek és egyetemi munkaszolgálatosok közreműködésével 1942-ben építették ki. A völgy nevét adó Koháry-patak forrásának területén 1940-44 között tüdőszanatóriumot terveztek felépíteni. Az akkor kifúrt mély út ma is megvan, csakúgy, mint az akkor ültetett fenyőerdő. A völgyet körülölelő Koháry-erdőben a 1938-ban katonai és védelmi célokat szolgáló kíserődrendszert építettek ki, amelyet azonban sohasem használtak.
Puntigán József, Felvidék.ma
