A Helmeci-hegység nyugati peremén fekszik, Felső – Bodrogköz szívében Szentes.
Azonban hogy megkülönböztessék az azonos, vagy hasonló nevű más településektől, a múlt század végén hivatalosan bevezették a Bodrogszentes elnevezést, amely azonban az egykori hivatali érintkezésen kívül nem vált elfogadottá.
Szentes településnek már a neve is sejteti, hogy korán összefüggésbe került egyházi ügyekkel. Lehet, hogy templomáról kapta nevét is, de ez csak feltételezés, mert nincs olyan írott forrás, ami ezt alátámasztaná. Annyi azonban biztos, hogy már 1228-ban állt itt egy kőtemplom, mégpedig a mai elődje, a Mindenszentek tiszteletére szentelve. Több mint száz évvel később, 1332-1337 között a pápai tizedszedők is megemlítik a templomot, valamint Miklós nevű papját. Plébániáról is maradt fenn adat 1388-ból. Szirmay Antal az 1803-ban kiadott nevezetes Notitiában említi, hogy 1423. március 21. dátummal olvasható Garai Miklós nádor ítélete, amely említi Szentes kőtemplomát leomlott toronnyal. A torony meglétét alátámasztja egy okirat 1429-ből a Csapi László birtokát felbecsülő jegyzőkönyvben, ahol úgy szerepel, mint „kőtemplom toronnyal”. E két időpont között történhetett a templom gótikus átalakítása, tehát a szentély, a hajó és a déli portálé megépítése. A reformáció – valószínűleg már a 16. század második felében – itt is győzött és a lakosság áttértével a templom is a kezükbe került. Annyi bizonyos, hogy 1628-ban saját prédikátoruk is volt. A 17. század első felének zűrzavaros viszonyai a templomot is kedvezőtlenül érintették. Erről lehet olvasni két vizitációs feljegyzésben is. Az ősi templom pusztulása a további években folytatódott. 1733 után egy jegyzőkönyvben ennek nyomát is lehet találni: „Van egyháza, de az leomlott és elhanyagolt állapotban található. A tető hiánya miatt felújításra szorul. Egy 1782-ben keltezett leírás szerint „Temploma vagyon kő, régi, igen díszes, hogy a karcsai után lehet tenni. Tornya négy ölnyi magasságú, egy haranggal”. II. József türelmi rendelete lehetővé tette a templom rendbehozatalát. A torony alsó részét, a szentély és a hajó falainak megtartásával, 1794-ben újjáépítették és ekkor készült el a ma is látható belső berendezés zöme. Mivel a helyreállított torony gyenge volt, melléje – a híres „szentesi kőből” egy csúcsíves haranglábat emeltek. Ezek után a templom lényeges átalakítás nélkül így maradt több mint száz évig. A múlt század elején egyértelművé vált, hogy a szépen gyarapodó közösségnek immár szűk a középkori templom. Szerencsére az építmény nem kerülte el az állami műemlékvédelem figyelmét, amely nemcsak a helyreállítási munkák egy részének költségét vállalta magára, hanem művészettörténetileg elfogadható, a középkori hangulatot megőrző helyreállítási tervet is készíttetett, aminek kivitelezője Sztehlo Ottokár műépítész volt. A mából visszatekintve a kibővítés esztétikai szempontból jól sikerült. Áttörve az északi falat kialakítottak egy kis fülkét, felújították a gótikus ablakokat, a földes padlót felváltotta a kövezett és megerősítették a tornyot, aminek következtében a fölöslegessé vált haranglábat lebontották. A munkálatok 1907-ben fejeződtek be, kialakult a templom mai képének legtöbb lényeges eleme. Felújítások 1940-ben és 1967-ben is voltak. A legutóbbi, teljes felújításra egy pár éve került sor.
A ma látható műemlék templom fekvése varázslatosan szép. Messziről látható – kelet kivételével – minden égtáj felől és a falu fölé magasodó Lingó szikláiról különösen megkapó képet mutat. Mai formája több évszázad bővítgetésének és felújításának eredménye. Ennek ellenére egységes képet mutat. Legrégebbi, még románkori, tehát valamikor a 13. század elején épült a torony, a hozzá csatlakozó urasági karzat és a vörös riolittufából faragott portálé a nyugati oldalon. A 15. századbeli gótikus átalakítás is több emléket hagyott hátra. Ilyen a szentély, a hajó alapjai és ablakai, valamint a déli csúcsíves portálé. Az 1794-es felújítás legértékesebb emlékei a református templomoknál kissé szokatlan élénk színű kifestés, a kazettás mennyezet, festett, verses feliratos karzat.
Szentes református temploma nemcsak Felső-Bodrogköz kiemelkedően becses műemléke, hanem a Kárpát-medence értékes építményei sorában van a helye.
A műemlék templom megtekinthető hétfő – szombat a helyi lelkésszel való egyeztetés, megbeszélés után. Lelkész: Szopó Ferenc, tel. 056 6322434, 0908 261061.
Forrás: Bogoly János: Templomaink …
MV, Felvidék.ma
