A halottak egy mező közepén, a csehországi Havlíčkův Brodban alusszák álmukat.
Alig másfél kilométernyire a csehországi Havlíčkův Brodtól, a mező közepén, hatalmas fák alkotta „sziget” terül el. Ez a terület az első világháború idején 1917–1918 között a zsidó háborús menekültek temetőjéül szolgált. Közöttük ugyanis felütötte a fejét a háború idején gyakori fertőző betegség, a kiütéses tífusz (régebbi nevén a flekktífusz), és a halottakat ide temették el. (A tífusznak az I. világháború alatt csak Oroszországban mintegy 3 millió halálos áldozata volt, de legalább ennyien haltak meg Romániában és Lengyelországban.
Akik megkapták, azoknak – a körülményektől függően – a 10–40 %-a meghalt.) A hely egyébként az egyetlen ilyen temető Csehországban, 1917-ben hozták létre. A Galíciából és Bukovinából menekült zsidók a helyi elmegyógyintézet területén kaptak elhelyezést. Összezsúfolták őket, így nem csoda, ha megjelent a tífusz. Mivel a Havlíčkův Brod-i helyi zsidó közösség temetőjében nem volt elég hely, a Galíciából és Bukovinából menekült zsidóknak egy új temetőt „nyitottak” a fentebb említett helyen.
A temetkezést itt természetszerűen az első világháború után végérvényesen befejezték. A temetőt az első Csehszlovák Köztársaság idején rendben tartották, de mivel Havlíčkův Brodban és környékén a holokauszt és a II. világháború után a zsidók száma alaposan megcsappant, nem volt, aki törődjön a sírokkal; a temető elfelejtődött, és csaknem hatvan éven át az enyészet uralkodott benne. A rendbehozatalára először 2004-ben akadt némi pénz.
A temető Havlíčkův Brodtól északra, az új városi temetőtől mintegy ötszáz méterre található. A fák által sűrűn benőtt „sziget” a mező közepén érdekes látvány. Közvetlenül az első világháború befejezése után a temető köré fakerítést emeltek, ez azonban az idők során tönkrement. A temetőben egy kis halottasház is volt. A terület fáit kereszt alakban ültették, tövükbe sűrű bokrok kerültek.
A temetőben, 25×25 méteren mintegy 86 egyszerű, többnyire héber feliratú sírkő található. Kivételesen egy-egy sírra latin betűs felirat került, amely az elhunyt nevét, lakhelyét, születési helyét, valamint születése és halála dátumát tartalmazza.
A temetőbe semmilyen út nem vezet. Nem maradt fenn sem a kerítés, sem a halottasház, és ma már nehezen követhető a fák kiültetési „rendjének” formája vagy akár célja.
Mindenesetre egyedülálló temetőről van szó, amely túlmutat a helyi, csehországi zsidó közösségek történetén, hiszen egészen Galíciáig és Bukovináig vezet.
lt, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47802,47725,47711,47646,47608,47578″}