A tájékoztató végén lévő egyéb részjelentésekből kideríthető, hogy mi volt Josef Jančo ügye, ami a ligetfalui gyilkosságok nyomára vezetett. 1945. november 9-én a 4. Katonai Körzet VII. hadtestének katonai ügyésze vádolta meg Jančot két magyar nemzetiségű személy, Kiss Gyula és Kiss Júlia nemeskajali lakosok jogtalan letartóztatása, náluk tartott házkutatás, lopás, illetve Kiss Júlia elleni többszöri nemi erőszak kísérlete miatt. Kiss Gyula és Kiss Júlia ügye tehát önálló bírósági eljárás (1) tárgya volt, bár nevezettek tanúként a Bacušan-ügyben is feltűntek.
Ez az irathalmaz tartalmazza továbbá a pozsonyi járásbíróság Nt XIII 28/50 számú iratkötegének a kiértékelését és a ligetfalui gyilkosságok ügyében vallomást tett 26 tanú (rendkívül hiányos) felsorolását, illetve vallomásaik erősen tömörített változatát. A cím szerint ugyan a járásbírósági akta kiértékeléséről lenne szó, a valóságban azonban a bírósági eljárásra vonatkozóan semmilyen adat nincs feltüntetve. Az iratkötegben fellelhető tanúk és vallomásaik:
Bedřich Steger (Bazin, 1894. szeptember 19.): Családjával együtt 1944 decemberében evakuálták és az amerikai megszállási zónáig jutott. 1945 június végén tért vissza. A transzportban 98 felnőtt és 50 gyermek volt. Gyalog érkeztek meg Bécsújhelyből a köpcsényi határátkelőhöz, ahol katonák és civilbe öltözött fegyveresek tartóztatták fel őket. A köpcsényi úton található tábor katonai részébe kísérték őket 1945. július 1-én. Néhány személyt szabadon engedtek ám a többieket július 3-án a katonák ismeretlen helyre szállították el. Ezt az információt megerősítette a nemzetbiztonság által őrzött táborrészben tartózkodó 60 éves František Schay, aki látta, hogy ezeket a személyeket csomagjaik nélkül, csupán egy öltözet ruházatban autóval szállították el.
Jan Kysucký (1910. október 15.) volt pénzügyőr: a köpcsényi laktanyába 1945 május második felében érkezett meg a 17. gyalogos ezred egy zászlóalja. Ligetfalu körzetében átvették a határ őrizetét. A vámon őrség tartózkodott Krupa szakaszvezető parancsnoksága alatt. A katonák a gyanús személyeket kihallgatásra vitték el. 1945. július 8-10-én egy százados vezetésével 60 szlovák tiszt érkezett Olaszországból, akikkel 8 civil és két fiatal nő is volt. Ebben az időben jelentette Krupa tizedes, hogy riadóztatták őket, lövöldözés volt és vér folyt. Az árkászok lapátokkal tértek vissza (vagyis feltehetően holttesteket is temettek el). Kysucký egy ismerős elhurcolt család (2) utáni keresés során beszélt Kosmel hadnaggyal és Krejnus tizedessel – ennek kapcsán érdeklődött a „megsemmisítő hadsereg” felől. Kosmel tagadta, hogy ilyen létezne. Talált egy pénztárcát, amelyben Teodor Tittl (Pozsony, Schneweis u. 4.) nevére szóló iratok voltak (feltételezhetően Tittl-t is kivégezték).
Viliam Bujna (Rajcsany 1919. június 22.): 1945. június 15–19-én annál a bunkernél az oszlopokat szerelte szét, ahol 1947 májusában a tömegsírra bukkantak Akkor ott az ásáskor semmiféle holttestek nem voltak, ezért csak később kerülhettek oda.
Emil Kudlička (Ruttka, 1924. január 14.): Linzből távozott egy transzporttal, amelyben a civilek mellett 130, a Szlovák Nemzeti Felkelésben harcolt katona is volt, 15 tiszt és 9 egyetemista. Bécsújhelyről gyalog mentek Pozsonyba. Pozsonyba mintegy 550–600 fő érkezett. Velük volt egy orvos, a katonákat a liptószentmiklósi Gonda százados vezette. Volt még két nő, nővérek, az egyiket Micinek hívták, a Centrál kávéházban dolgozott Znojmóban. A katonai kaszárnyában hozzájuk lépett a katonai elhárítás állítólagos tisztje, aki azt mondta nekik, hogy „megérettek arra, hogy a falhoz állítsák őket”. A katonákat elengedték, a civil személyek ott maradtak.
Josef Svoboda (Ligetfalu, 1902. május 4.): Kováč századosnak volt egy Jan nevű tisztiszolgája, és ő mondta neki 1946 (talán 1945) júniusának elején, hogy az éjjel 18 embert ismét elintéztek.
A kettes számozású oldalon nem Svoboda vallomása folytatódik, hanem – a korábbiakból származó ismereteink alapján – Bukva zászlóaljorvos vallomásának részlete található. (A tanúk sorszámozásából ítélve a 6-14 sorszámmal megjelölt tanúk nevei és vallomásaik hiányoznak, bár a jegyzőkönyv lapszámozása folytatólagos).
Bukva vallomásának részlete: Másnap orvosi dolgokat adtak át a számára. A zászlóalj helyiségében, ahol jelen volt Kováč százados zászlóaljparancsnok is, bőröndöket és civil holmikat látott. Kérdésére Kováč százados azt válaszolta, hogy tulajdonosaikat Pozsonyba vitték kihallgatásra. Amikor 1945. július 8-án leszerelt, Kosmel azt mondta neki, hogy a civileket Ausztriába küldték vissza. A legénység között viszont azt hallotta, hogy agyonlőtték őket. Bukva vallomást tett továbbá Přerovról is, ahol a kivégzett embereket Smetana és Kosmel vizsgálta ki. 12–15 katonától, akik ezekre lőttek azt hallotta, hogy az egyik fiatal lánynak szétrepült a feje, amikor meglőtték.
Peter Vatta (1919. november 14.): A 4. században szolgált, a tisztek közül ott volt Smetana, Kosmel, Jančo, Ježek és egy százados, akit nem ismert. 80 fős transzportról beszél, ebből 2 férfi. A nők Pozsonyszentgyörgyből jöttek, az anyák karjában 3 éves gyerekek is voltak. Kb. 12 gyerek volt. A szakaszvezető elvette a holmijukat és 2 tisztiszolgája kettesével-hármasával lőtte agyon őket. Tarkóra lőttek, a gyerekeket felemelték és így lőttek rájuk. Nekik kellett aztán elföldelni őket. A tárgyakat a kaszárnyában adták le. Véleménye szerint több embert egyesével vagy kettesével lőttek agyon, ezek számát 30-ra taksálja.
A felsorolás egy összegzéssel érne véget, ám a jelentés itt egy kettőspont után félbeszakadt.
Folytatjuk!
Szabó József, Felvidék.ma
Jegyzetek:
(1) Ez lehetett a Vtr.163/1946 számú ügy, amelyet nem sikerült beszereznem.
(2) Antonín RAJEC (Pozsonyligetfalu, Ukrajinská 3).
{iarelatednews articleid=”47738,47741,47877,48016,48018,48102″}
