A sajtótájékoztatót abból a célból hívták össze, hogy tájékoztassanak az legújabb fejleményekről, a Társaság terveiről és magyarázattal szolgáljanak.
Kedden, december 2-án a Ludovika Energy Társaság (LET) sajtókonferenciát hívott össze a kassai Maraton szállóban a Kuruclesen folytatott geológiai kutatások állásáról. Sokan úgy gondolták, az uránkitermelés helyzetéről lesz szó. Azonban egy jól megtervezett átkaroló hadművelet szemtanúi lehettünk. A kassai környezetvédők a szálloda előtt tüntettek már negyed órával azelőtt, hogy a sajtókonferencia megkezdődött. A tüntetést az ismert kassai környezetvédo, Ladislav Rovinský szervezte. Többször írtunk már róla, hogy Kassától 5 km-re északra jelentős uránlelőhelyet találtak, mely a város történetének végét jelentheti.
Maroš Havran, a Pozitíva r. t. ügyvivője közölte, már régebben nem találkoztak a sajtó képviselőivel.
Az elmúlt két évben elsősorban inkább jogi, mint szakmai kérdésekkel foglalkoztak. Ennek okairól azonban mélyen hallgatott. Elsődlegesen a helyhatósági választások miatt vonultak háttérbe. Nem kommentálták a Bányászati törvény májusi módosítását sem, mely látszólag egy demokratikus elemmel egészült ki. Mielőtt sor kerülhetne a kitermelésre, megerősítő népszavazást kell tartani. A jelenlegi törvény szerint, azon több mint 50%-os részvételre van szükség, hogy érvényes legyen.
Ez azt jelenti, csak akkor lehetséges a bányászat, ha a népszavazás ezt jóváhagyja. Ha az emberek nem mennek el, a bányát nem lehet megnyitni. Eddig Szlovákiában csak az EU-hoz való csatlakozás esetében sikerült érvényes népszavazást tartani. Viszont Kassán az urán-kitermelést több mint 110.000 személy ellenzi, amit egy petíción aláírásukkal is igazoltak. Ez felér egy népszavazással!
Boris Bartalský, iglói származású geológusmérnök, a LET igazgatója szerint, a Kassa – Kassabéla közötti területen a ritka földfémekre kívánnak ezentúl összpontosítani. Ez váratlan fordulatot jelent. Ennek oka az urán világpiaci árának csökkenése. Amikor a kutatást megkezdték az urán egy fontja (453,59 g) 120 amerikai dollárba került, ma 40-be. Tehát egy harmadára esett vissza. Vagyis a kitermelés jelenleg gazdaságtalan.
A geológiai kutatás ezen a területen az 1960-as évektől, rövid megszakítással folytatódik.
A törvényhozás egy behatárolt időre engedélyezte a vizsgálatot, de a km2-kénti ár emelkedik, mert így kívánják ösztönözni a feltárót, hogy minél hamarább eredményt mutasson fel. A kutatás akkor ér véget, ha elkészül a zárótanulmány. Ebben komplex módon kell feltüntetni a területen található készleteket. A LET nem szeretné idő előtt befejezni a munkát, mert akkor nem tudják teljesen meghatározni a számításba vehető ásványok körét.
Most a ritkaföldfémek (REE – rare earth elements) iránt nőtt meg az érdeklődés az EU-ban és a fejlett országokban – jelentette ki Bartalský. – Ezek felvevőpiacát a környezetkímélő technológiák jelentik, mivel a felújítható forrásokból származó energiatermelés területén nyernek alkalmazást. Ezzel azt kívánta sugallni, hogy ezeknek az anyagoknak a kitermelése a környezetvédelmet szolgálja. Azonban ha egy kicsit körüljárjuk a kérdést, a helyzet távolról sem ilyen rózsás.
A ritkaföldfémekről tudni kell, hogy ezek közé 17 elem tartozik. A földkéregben általában nem ritkák, ám ritkán találni őket egy helyütt nagyobb töménységben, például ásványokban, így ezért kapták nevüket. Amiről a sajtótájékoztatón mélyen hallgattak, ezek közül öt elemnek rádióaktív izotópjai vannak. A prazeodímiumnak 38 is. Kérdésemre elmondták, a molibdén mellett itt cériumot és ittriumot találtak.
Arra a kérdésre, hogy ezt mely területen lehet hasznosítani, csak nagy általánosságban kaptunk választ. Ha az ember utánanéz, mindhárom elem széleskörű hasznosítására bőven találni adatokat. Kulcsszerepet játszanak az acéliparban, a csúcstechnológiákban és egyelőre mással nem pótolhatók. A ritkaföldfémeket ugyanis megtaláljuk az okostelefonokban és lézerekben, az atomreaktorok ellenőrző rendszereiben és akkumulátorokban, orvosi berendezésekben (MRI, PET) és kisméretű, hordozható röntgenekben, nagyon kis méretű és nagyon erős permanens mágnesekben és katalizátorokban, üvegszálas adattovábbítási rendszerek jelerősítőiben és hibrid autók motorjaiban, projektorokban alkalmazott nagy fényerejű lámpákban és LED-lámpákban…
A sajtótájékoztatón bemutattak egy grafikont, mely a különböző elemek behozatali kockázatát mutatja. A ritkaföldfémek az első, a molibdén az ötödik helyen áll ebből szempontból. Néhány iparág 100%-ban külföldről szerzi be ezeket a nyersanyagokat. Ezek egyik legnagyobb szállítója Kína, mivel néhány évtizede a világot elárasztotta olcsó ritkaföldfémekkel. (A becsült készletek 37%-val rendelkezik!) 2009-ben a világ össztermelésének majd 98%-át biztosította.
A ritkaföldfémek alapjában véve mérgezőek, bányászatuk, földolgozásuk, kinyerésük a legdurvább környezetszennyező módszerek közé tartoznak. Finomításuk erősen toxikus, rákkeltő, nehézfémekkel, uránnal és tóriummal szennyezett, radioaktív melléktermékek képződésével jár. Ezeket hatalmas mesterséges tavakban tárolják. Becslések szerint, a kínai bányák csak a savas, radioaktív szennyvízből évi tízmillió tonnát termelnek! A kínai ritkaföldfém-főváros, a belső-mongóliai Baotou környéke holdbéli táj, növényzete kipusztult. (Más becsült adatok szerint, itt található a Föld kibányászható ritkaföldfém tartalékának 45%-a.) A környékbeli falvakat kitelepítették, mert az ivóvízbe szivárgó mérgező anyagok következtében az embereknek tömegesen kezdett hullani a hajuk.
Így a többi ország örömmel zárta be bányáit. Mert egyrészt nem tudott versenyezni az árakkal, másrészt örült, hogy más teszi tönkre saját környezetét, nem ők kényszerülnek erre. Csakhogy 2010-ben a cérium ára néhány hónap alatt 450%-os emelkedést mutatott. A sajtótájékoztatón erről egy szó sem hangzott el. Az újságírók sem készülhettek föl. Így senki sem gondolhatta végig, csöbörből vödörbe jutnánk, ha a ritkaföldfémek bányászata megindulna.
Bartalský azt azonban már közölte, Kína kijelentette, ezentúl nem kíván nyersanyagot szállítani, inkább saját maga óhajtja ezeket a termékeket előállítani. Így a EU-n belüli lelőhelyek fontossága megnőtt.
A LET képviselői a környezetvédelemmel takaróztak. Lehet, a végtermékek ezen a téren valóban fontosak, csak egy apróságról „feledkeztek” meg, a kinyerés és nem hasznosítható melléktermékek tárolásának környezetromboló, mérgező, sugárzó hatásáról.
A többi, ami a sajtótájékoztatón elhangzott az ismertetett veszélyek szempontjából másodlagos. A minisztérium, a bányahivatal és minden érintett cinkos lesz, ha netán engedélyt ad nemcsak a kitermelésre, hanem a kutatás folytatására. Hiába altatnak minket, hogy ez még tíz évnyi távolságban lehet és egyáltalán nem biztos, hogy sor kerül a bánya megnyitására. Akkor meg miért akarnak még további pénzeket ebbe beleölni? Tente baba, tente, itt a hajhullás idője…
Arra a kérdésre sem kaptunk világos választ, hogy voltaképpen ki finanszírozza a kutatást. Nagy általánosságban holmi közelebbről meg nem nevezett alapokról, fejlesztésre szánt összegekről, kockázati tőkéről hallhattunk. De mivel nagyon kockázatos beruházásról van szó, az állam és a geológiai társaságok nem szokták ezeket finanszírozni – közölte Bartalský. – A LET honlapján állítólag évekre lebontva ezek a tételek megtalálhatók. A LET csupán a kutatást végzi, a kitermelést majd más fogja kézben tartani. Ez azzal jár, hogy a kőzetet kitermelik – természetesen a radioaktív anyagokkal együtt -, földarabolják, megőrölik, vegyi vagy metallurgiai eljárással kinyerik és szétválasztják a fontos anyagokat, melyek akár jócskán 1% alatti arányban találhatók bennük. (A mérgező és radioaktív meddőhányókról vagy iszaptározókról nem hallottunk semmit.) De ennek részletei ma még nem határozhatók meg.
Igenám, de bárhogyan is történik a kutatás finanszírozása, ezt egy vállalat nem azért végzi, hogy költségei ne térüljenek meg és ne legyen tisztes haszna belőle. Arra pedig csak akkor számíthat, ha a bányát megnyitják.
Bartalský szerint, 2013-ig 22.450.515 eurót emésztett föl a kutatás. A továbbiakban mennyibe fog kerülni, nem volt hajlandó még becslésekbe sem bocsátkozni. Egyelőre új fúrásokat nem kívánnak végezni. A továbbiakban az eddig nyert minták újraértékelésére és új szempontok szerinti elemzésére kerül sor. Ez az uránra is vonatkozik. Szerintük a 2005-2013 közötti kutatás alkalmával a terület környezetvédelmi szempontból nem károsult. Attól nem tartanak, hogy nem kapnak újabb lehetőséget a folytatásra, mert a jogi környezet nem változott, s mivel korábban érveiket elfogadták, remélik, a későbbiekben is hasonló eredményt érnek el. Ahhoz, hogy a terület nyersanyagait komplex módon térképezzék föl, időre van szükségük. Ezt a törvény is előírja. Ez viszont időigényes feladat. Tíz évet kérnek még, ám lehetséges, korábban fejezhetik be a kiértékelést. Az is lehetséges, hogy nem járnak sikerrel mert kiderül, a kitermelés nem lesz gazdaságos egyik összetevő szempontjából sem. De ami ma nem az, húsz év múlva az lehet. Viszont a környezetre gyakorolt hatást is fel kell térképezniük.
Az egyik fiatal újságírónővel beszélgettem a sajtótájékoztató után. Fölsóhajtott, mert szerinte, még a gyermekeinek is harcolniuk kell az ellen, hogy ez a környezeti katasztrófát okozó kitermelés Kassán ne valósuljon meg. Igaza van. Máskülönben csupa kopasz kassaival fogunk találkozni és a helyi parókaipar majd nagyon fölvirágzik. A szerencsétlen túlélők körében.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
{iarelatednews articleid=”44047,44775,45092,44828″}
