A Csemadok Kassai Városi Választmánya, a Kassai Polgári Klub és a Rovás a Kassai Magyar Kultúra és Történelem Napjai rendezvénysorozat keretében, február 18-án a Márai Stúdiószínházban emlékünnepséget rendeztek a legnagyobb magyar „mesemondó” Jókai Mór születésének 190. évfordulója tiszteletére, amelyen Dr. Gyüre Lajos nyugalmazott tanár és író emlékezett meg a jeles regényíróról, aki Kassa parlamenti képviselője volt 1884-92 között a Szabadelvű Párt színeiben.
Majd az ünneplő közönség megtekinthette Jókai Mór: Az aranyember c. regényéből 1918-ban készült első filmváltozatát, melyet digitálisan felújítottak.
Gyüre Lajos egyórás előadásban nemcsak Jókairól, hanem koráról és a regény születéséről is szót ejtett. A magyar költészet már 1300-ban megjelenik, nem beszélve a népköltészet remekeiről. A ponyván árult könyvek sok verses elbeszélést közvetítettek. Az egy időben Kassán élő Tinódi Lantos Sebestyén verseiben örökítette meg a történelmi tényeket.
A magyar próza csak az 1700-as években jelenik meg. II. Rákóczi Ferenc titkára, Mikes Kelemen elsajátította a regényírás új módját, az irodalmi levelet. Ez az első magyar próza! Majd Dugonits András Etelkája lett az egyik első regény. Az előadó nem említette, de ennek első kiadása Pozsonyban és Kassán jelent meg 1788-ban. A regény országosan híressé tette szerzőjét és a női név nagyon elterjedt. Ez már olyan mű volt, mely regényformát vett fel. Azután következett a losonci Kármán József Fanny hagyományai c. regénye.
Ezek azok a művek, amelyek megelőzik Jókai munkáit. Az előadó először életét mutatta be. 190 éve született Révkomáromban, pontosan az előadás napján. Láthattuk képeslapon a lebontott szülőházát. Német nyelvre a pozsonyi evangélikus líceumba küldték. Két év után Pápán folytatta tanulmányait. Ott Petőfivel és Orlai Petrich Somával lakott együtt. Tegyük hozzá, az utóbbi Petőfi másod-unokatestvére. Az előbbi költőnek készült, az utóbbi írónak, Jókai festőnek. Szép festményeket készített. Mégis Petrichből lett festő és Jókaiból író.
Pedig székeket is faragott és gyönyörű sétabotokat, pipákat készített. Kecskeméten jogot tanult. 1846-ban Pestre került. Együtt lakott Petőfiékkel, de annak felesége vélhetőleg beleszeretett, így külön költözött. Megjelent első regénye, a Hátköznapok (1847) és Petőfivel megalakította a Tízek Társaságát. Ennek programja a modern magyar nemzet megalapozása. A Társaság tagjai 1848-ban részt vettek a forradalomban és Jókai megfogalmazta mit követel a magyar nemzet.
A későbbiekben Kossuth híve lett, de csak írásaival volt jelen, nem vállalta a harcot. Elment Debrecenbe, de a forradalomban már nem vett részt. Ennek ellenére a hatóságok üldözték, mert Kossuthot támogatta. Tardonán, egy borsodi községben húzta meg magát. A ház hátsó kijárata, az erdőbe vezetett. Így mindig időben el tudott tűnni. Sajó álnéven közölte ekkor írásait. 1848-ban megismerkedett Laborfalvi Rózával, született Benke Judittal. Hét év korkülönbség volt köztük, mégha a család úgy tudta, hogy tíz. Petőfi emiatt szakított Jókaival. Laborfalvi szerzett számára komáromi menlevelet, mivel az erőd feladásának egyik feltétele volt, hogy mindenki szabadon távozhat. Így Pestre költözött és zavartalanul írhatott.
Teljes mértékben a romantikus regényírásnak a híve lett. De a Jókai-féle romantika nem azonos a francia és angol romantikával. Ő bevonta regényeibe a történelmi eseményeket is. Gondoljunk csak a Kőszívű ember fiaira, melyet húsz évvel a forradalom és szabadságharc után jelentetett meg.
A kiegyezéskor Jókai Deák-párti lett. Ekkorra már fő műveit megalkotja, mint az Aranyember és az Új földesúr, a Fekete gyémántok és a Kőszívű ember fiai, meg a Kárpáti Zoltán. Ezek olyan alkotások, melyek Jókai politikai nézeteit is tükrözik. A Fekete gyémántok az iparosodás kezdetéről, a vasútépítésről szól. Regényeiben a romanticizmus nélkülözhetetlen kellékei jelennek meg. Az Aranyemberben Timár Mihály kettős élete és „halála”, a hajótörés, kincs a zsákban, a Senki-szigete, a rianás következtében elpusztuló Krisztyán Tódor, a boldogtalan házasság, Tímea hűséges marad urához annak ellenére, hogy mást szeret… A Kőszívű ember fiaiban az özvegy pont az ellenkezőjét teszi, mint amit férje halálos ágyán óhajtott.
Nem megy hozzá Ridegvárihoz, aki bosszút forral. Három párbajra kerül sor a regényben. Az utolsóban Palwitz Ottó elesik és felkéri ellenfelét, Richárdot, nevelje fel gyermekét. Jenő hivatalnok, aki névcsere következtében Ödön helyett vállalja a halált. Ez a regény 1848/49-nek állít örök emléket. A Fekete Gyémántokban Berend Iván, a vállalkozó végül – némi „szükséges” bonyodalmak után – elveszi a gyönyörű munkáslányt, Evilát! És természetesen boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
1886-ban Laborfalvi Róza meghalt. 1896-ban megismerkedett Grósz, későbbi nevén Nagy Bellával. Bella színésznő akart lenni és 17 évesen felkereste az írót. Az fizette tanulmányait és 74 évesen a 20 éves fiatal lányt elvette. A család minden tagja ellenezte. Ennek több oka volt, de az egyik az, hogy Bella zsidó származású, ami felbőszítette a család tagjait. Ezért nem akartak vele szóba állni. Öt év boldog házasság következett, mely Jókai haláláig tartott. Akkoriban évente egy új kötetet adott ki. 5-kor kelt, 6-tól 10-ig írt. Azután jött a kártyaparti. Több regényen dolgozott egyszerre. Ha az egyiket abbahagyta, pihenésképpen a másikat folytatta. Bábukat tartott asztalán, melyek a szereplőket jelképezték. Egyes bábukat lefektetett. Ez azt jelentette, azok a szereplők meghaltak. De a takarítónők felállították őket. Ez megzavarta, így folytatta életüket a regényben a haláluk után is. Bella később kiment Londonba és átélte a második világháborút. 1947-ben halt meg.
A MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) jóvoltából néztük meg a némafilmet. Korda Sándor egyetlen fennmaradt, Magyarországon készült filmje 1983-ban került elő egy német filmarchívumból. A forgatókönyvet Vajda Ladislaus írta, a kamerát Kovács Gusztáv kezelte. Beregi Oszkár (Tímár Mihály), Szőreghy Gyula (Ali Csorbadzsi), Makay Margit (Tímea), R. Lenkeffy Ilona (Noémi), S. Fay Szeréna (Teréza mama), Horváth Jenő (Brazovics Atanáz) és Rajnai Gábor (Krisztyán Tódor) játszott benne. A korabeli filmszínházak hangulatát Jakab Zoltán zongoraművész idézte föl rögtönzött játékával.
A némafilmben nagyon érdekes részleteket figyelhetett meg az ember. A Dunát, a természetet, régi épületeket. Mindez már a múlté és tán csak ezek a filmkockák őrzik azokat. Külön érdekesség a szereplők öltözéke. A színészek egy kicsit túljátsszák szerepüket, nyilván azért is, hogy mimikájukkal jelezzék a mondanivalót. Mindenképpen tanulságos alkotás, melyet érdemes megnézni.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
{iarelatednews articleid=”51972,51937,51202″}
