A kormányon lévő Smer eltökélte, hogy visszahívja tisztségéből Ján Figeľt, a közlekedési tárca egykori vezetőjét, a szlovák parlament alelnökét. Szerintük erre a lépésre az adott okot, hogy minisztersége idején az építővállalatok alacsony kivitelezési árakat kínáltak. A kormánypárti képviselők így őt tették felelőssé Juraj Široký cégének problémáiért.
Figeľ a parlament alelnökeként minderre a következőképpen reagált: „A vállalatok megértették, hogy a verseny valódi” – mondta. Az alábbiakban a Hospodárske noviny által készített Ján Figeľ interjút olvashatják:
– A Váhostav ügye miatt akarják visszahívni tisztségéből, mivel miniszterségének idejét az olcsó autópályák korszakaként jellemezték. Miként keletkeztek ezek az árak?
– Mindebben több tényező is közrejátszott. Elsősorban mi valódi tendereket szerveztünk. Több szakértő is egyetért velem abban, hogy korábban látszattenderek voltak. Az általunk kiírt versenypályázatok valódiak voltak, mégpedig valódi cégekkel és reális árakkal. A most előállt probléma a Váhostav körül forog, amelynek a kormányváltás óta politikai háttere van. Vajon miért nem küzd a fizetésképtelenség problémájával például az Eurovia, a Strabag-Zipp vagy a Skanska?
– Ez nem válasz a feltett kérdésre.
– Korábban nem voltak olyan minőségűek a versenyek. Máig tartanak a feltételezett kartellmegegyezések ügyében folytatott vizsgálatok, amelyek a Fico-, illetve a Dzurinda-kormány időszakára nyúlnak vissza. Én ezt a vádat elutasítom. A gazdasági válság lecsengése után a piaci kereslet lett az uralkodó. Lehetőség nyílt arra, hogy az árakról eltávolítsuk a rárakódott „vattát”. Korábban gyakran lehetett hallani például a províziókról, azaz közvetítői díjakról is. Ez megszűnt. S mindjárt másképpen alakultak az árak, mert Figeľ miniszter nem élt ezzel a gyakorlattal, mi több, elutasította azt. A cégek megértették, hogy a versenypályázatok valósak. Nem ketten versenyeztek, amint az korábban és ma is gyakorta megtörténik, hanem reális vállalatok reális árakkal és reális pályázatokon vetélkedtek. Nem volt okom arra, hogy kételkedjek.
– S mindezt a szakemberekkel is megbeszélte?
– Természetesen. Persze nem gondolok itt Martvoň és Blaha képviselőkre.
– Konkrét szakemberekről, tervezőkről, illetve a Közlekedési Kutatóintézetről van szó.
Az utóbbit netán a minőség védjegyének tekinti? Nem ők fizetnek az autópályákért. Igazgatójának szavaival élve a legdrágább autópályák azok, amelyek fel sem épültek. Én ezt a felfogást bíráltam, mert túlköltekezéshez vezet.
– Az árakat független szakemberekkel is megvitatta?
– Igen, mégpedig ismételten és rendszeresen. Az árakat tételesen megvizsgáltuk, s azokat egy bizottság értékelte, nem pedig politikusok. A feltételeket az ÚVO-val is konzultáltuk, amelyet akkor Roman Šípoš, a Smer jelöltje, a kormányfő mai tanácsadója vezetett. Fico emberei végezték az ellenőrzést, a szerződéseket pedig az Európai Bizottság Jaspers szakcsoportja értékelte ki, tagjai mind nemzetközi szaktekintélyek. Ha ők nem hagyták volna jóvá, az Európai Unió nem finanszírozta volna.
– Nem voltak gyanúsak az alacsony árak?
– Nem, mert reális árakról volt szó, amelyekben még tízszázalékos tartalék is szerepelt. A Váhostav vezérigazgatója szerint ezek az árak mérsékelt nyereséget is biztosítottak. Miniszterségem idején csak két építkezésen volt a legolcsóbb a Váhostav. Lőcse esetében a második helyezett és közte elhanyagolható volt a különbség. Nem volt törvényes oka annak, hogy ne fogadjuk el az ajánlatot, illetve kizárjuk a versenyből a céget. Ha magasabb árakat akarunk azért, mert a Smer hangoskodik, akkor a politika fog dönteni az árakról.
– Ön képes meghatározni azt, hogy mi a jó ár?
– Meg kell bízni a szakemberekben. Az unió nem állja annak a költségét, ami szakmailag nincs alátámasztva. Vagy Robert Fico szava a döntő.
– Nemcsak a Váhostavnak vannak veszteséges megrendelései, hanem az Euroviának is. Vajon nem abból adódtak ezek az alacsony árak, hogy megszüntette az ún. PPP-projekteket, a versenypályázatokat megkésve hirdette ki, s ennek következtében az építők kiéhezett ebek módjára vetették rá magukat a pályázatokra?
– Nekem a köz érdekében kellett döntenem. A túldrágított megaügyleteket ezért harminc évre megszüntettem. A Váhostav a PPP-ben a D1-es 75 km-es szakaszán 9 milliárd eurós beruházásban volt érdekelt. Nyugaton ezt úgy mondják, hogy public-private partnership. Nálunk túlárazott, csaló és alkotmányba ütköző munkákról volt szó. Szeretne ilyeneket? Meg kellett ezeket szüntetnem?
– Azt hiszem, hogy igen.
– Remek. A versenypályázatokkal kellett megkezdenem az építkezéseket? A cégek ajánlataiban ezek az árak szerepeltek. Nem volt semmiféle kényszer, semmilyen nyomás.
– És egyéb piacbefolyásolási eszköz sem volt?
– Az mi? A Smer kitalálása. Az ellenem irányuló bárgyú és abszurd határozati javaslat. A szakemberek jóváhagyását követően tudatos döntéseket hoztam. Nem éltem a piacbefolyásolással, ám tisztában vagyok vele, mit mond a törvény, amely szerint eljártam. Csakis ismételni tudom: nem értem, mi ebben a marketing. Az én eszközöm és kritériumom a törvény, a lelkiismeretesség és a közérdek.
– Amikor megszüntette a PPP projekteket, az autópályák új szakaszainak az építése már előkészületben volt. A tenderek kiírása és azok értékelése azonban késett. Lőcsét például 2011 nyarán, Dubná Skalát pedig 2011 őszén írta alá. Mi tartott olyan sokáig?
– Meg kellett oldani a koncesszióból származó problémákat és azok következményeit. A megkötött szerződésekből és az esetlegesen abból származó szankciókból kellett kiindulnom. Örülök annak, hogy mindez nem sok pénzünkbe került, mert a Fico-kormány mintegy 17 milliárd euró értéket képviselő és 30 évre szóló két csomagot írt alá. Elképzelheti, hogy mekkora szankciók fenyegettek? Ha nem jártunk volna el korrekt módon, akkor az sok pénzünkbe került volna.
– Ön azonban hajlott rá, hogy a harmadik csomagot mellőzi.
– Eltökéltem volna a megvalósítását, amennyiben elfogadható lett volna.
– Ezenkívül, amint mondta, a cégekkel sikerült alacsonyabb árakban is megegyeznie.
– Igen. Ez is azt bizonyítja, hogy hatalmas „vatta” halmozódott az árakra. A tárgyalások során több, mint negyedével sikerült csökkenteni az eredeti összeget. S már ez a tárgyalás is bizonyította, hogy a szerződések inkább politikai, mint szakmai szempontok alapján születtek. Ezt követően úgy döntöttünk, hogy az uniós alapokat, tehát az előnyös építési feltételeket kihasználjuk a PPP-projektek harmadik csomagjának megvalósítására is, mégpedig a Zsolna környéki autópályákra. Vagy az lenne a gond, hogy a višňovéi alagutat ma 400 millióért, és nem 1,15 milliárdért építik, melyet a Fico, Vážny, Počiatek trió hagyott jóvá? Ez az általuk jóváhagyott összeg 35 százaléka. Ha ez megvalósult volna, az főképpen a külföldi bankokat gazdagította volna.
– A kivitelező építővállalatok viszont hitelekért és lizingért folyamodhattak volna…
Nevezze meg őket!
– Colas, Doprastav, Váhostav, Hochtief. Ezek valamilyen módon mindannyian számítottak a PPP-projektekre.
– Pontosan, és épp ez a valamilyen módon a lényeg. Bizonyára sok szállodai és politikai tanácskozást abszolváltak.
– Viszont amikor a megrendelések ugrottak, bármilyen áron belementek a versenybe.
– Nem bármilyen feltételekkel, hanem az általuk elfogadhatóakkal. Igen, vannak olyan megrendelések is, amikor a cég semmilyen nyereséggel nem számol. Természetesen éppen javában tartott a válság, amely az építőágazatot is sújtotta. De hogy a politikus baksist szabjon meg, vagy drágítsa az árakat? Ez talán most van így…
– Ön elhitte, hogy ezek reális árak?
– Igen, hittem az ajánlatok szerinti választásban. De élni kellett az építkezés finanszírozásának ellenőrzésével a szerződések szerint. Hiszen az állam fizetett. Akkor hová tűnt a pénz, ha nem jutott az alvállalkozóknak? Mit csinált három éven keresztül a közlekedési tárca, vagy az NKÚ?
– Minek az alapján jutott erre a megállapításra?
– És mi győzi meg önt arról, hogy az árak nem reálisak? A Skankska elkészítette az akkori időszak egyik megrendelését, a Strabag a másikat, az Eurovia pedig épít. Csak a Váhostav került bajba, egy cég, mely egyszer már túlesett egy kétes átszervezésen, és most készül a másodikra. Mi átlátható feltételeket teremtettünk.
– Folyik a kísérlet a parlament alelnöki tisztségéből történő felmentésére. Mit gondol, meddig marad a posztján?
– Úton a parlament felé gondolkoztam azon, mi lesz ennek a vége. Úgy véltem, hogy pénteken, április 17-én sikerül véghez vinni az elhatározásukat. Közben eszembe jutott egy szlovák népdal, miszerint: „Három napig üldöztek, mégsem fogtak el.” Így is lett.
– Tehát meddig marad még a parlament alelnöke?
– Az említett népdalnak azonban folytatása is van, mely így szól: „Még három napig kergetnek, akkor sem érnek utol.” Nem tudom. Meggyőződésem, hogy döntés a Smer kezében van, mert adott a hatalma hozzá, hogy felmentsen tisztségemből. Ha Robert Fico és Juraj Široký eldöntötte, bizonyára véghez is viszi. Viszont mindez nemcsak magának a Smernek, hanem a parlamenti demokráciának sem jó. Először fordul elő, hogy a parlamenti vezetés ellenzéki képviselőjét képtelen indokokkal hívják vissza.
– Az egész mozgalom kiállt ön mellett. Így van?
– A mozgalom elnöke elleni támadás fokozott egységet teremtett. Sok támogató telefonhívást, emailt kapok az összes régióból, melyek nagyon pozitívan hatnak rám. Az ellenzék hozzáállása ugyancsak ösztönöz.
– A KDH koalícióra lép 2016-ban a Smerrel?
– Širokýval mi nem tervezünk koalíciót.
Ján Figeľ 2009-től a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, 2012. április 4-től a parlament alelnöke. 2010 júliusától 2012 áprilisáig közlekedési miniszter és a Radičová-kormány első alelnöke volt. Külügyi államtitkári funkciójának betöltése idején Szlovákia uniós csatlakozási tárgyalásaiért felelt. Amikor Szlovákia az Európai Unió tagja lett, ő volt az első szlovák uniós biztos.
A Hospodárske noviny nyomán / nzs, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”53250,53141,53022,52881,52698″}