Mint már az elmúlt években az ipolysági gyülekezet az idén is Isten igéje mellett kezdte meg a nyarat. Július 4-én szombaton, a gyülekezet fiataljai szerveztek gyermeknapot a fiatalabbak számára.
A játék és az énekek után ifj. Marton Imre, egyetemista szólt a jelenlévőkhöz. Áhítatában arra kereste a választ, kihez is tartozunk. Elmondta, mindenki tartozik valahova: „Családhoz, barátokhoz, osztályhoz, de a legjobb Jézushoz tartozni, akinek fontosak vagyunk, nagyon szeret minket, megbocsátja minden bűnünket, és mindig velünk van. Ehhez nem kell mást tenni, mint elfogadni Jézust és engedelmeskedni neki. Nem kell félni, mert Isten számára értékesek vagyunk. Soha senki nem fizetett nagyobb árat értünk, mint Isten.” Az áhítat után kézműves foglalkozás következett, majd a végén játékkal zártuk a napot.
Vasárnap Bakai Péter presbiterünk tesmagi kertjében gyülekeztünk. Az alkalomra meghívtuk a perőcsényi testvér-gyülekezetünket is. A kinti istentiszteleten Czuni-Kenyeres József, perőcsényi lelkész hirdette az igét Jeremiás 1 fejezete alapján. Igehirdetése elején feltette a kérdést: Észrevennénk-e, ha nem lenne jelen Isten a mi istentiszteleteinken? Sajnos ma is megtörténik, ami Jeremiás korában megtörtént, hogy minden folyik a megszokott rendjén, csak semmi sem megy.
Mikor szólt hozzánk az Isten utoljára? Vagy csak azt tapasztaljuk, hogy mi beszélünk hozzá, de Ő nem szól hozzánk… Egyáltalán várjuk-e, hogy megszólítson? Isten Igéje nemcsak egy könyvbe írt betű, hanem olyan valami, ami megmozdítja az embert. Ha nem lesz élő az Isten igéje számunkra, akkor minden felesleges, halott emberek vagyunk. A halott nem hallja Isten igéjét.
Jeremiásnak szólt az Isten, de Jeremiás szabadkozik: fiatal vagyok. Abban az időben az embert nem vették komolyan míg nem volt harminc éves. Krisztus is megvárja ezt az életkort, azután kezdi el nyilvános munkálkodását, Jeremiás is erre hivatkozik. Ma nagyon sokan pont az ellenkezőjével védekeznek Isten hívása ellen: Öreg vagyok már, mit akarsz tőlem?
Jeremiásnak az Úr szájába adja az igét. Ma sokan azzal védekeznek: Nem tudok beszélni, mert nem adtál igét. Igazán csak akkor tudjuk szólni Isten igéjét, hogy az ott van a szívünkben. Attól függ, hogy szólok-e, hogy ízlelem-e Isten igéjét.
Ahhoz, hogy az életem drága legyen, be kell fogadni az igét. Az Isten beszéde teremtette meg ezt a földet, s az Isten beszéde változtatja meg ezt a világot. Isten ma is használni tud, és használni fog, ha kell az ige.
A lelki táplálék után a testi táplálék mellett gondolhattuk tovább az igehirdetés szavait.
Délután a gyülekezet fiataljai által szervezett játékos vetélkedőkbe kapcsolódhattak be a résztvevők.
Istennek hálát adva mondunk köszönetet mindenkinek a segítségért, hogy a sok szorgos kéznek köszönhetően családi hangulatban, sok jó élménnyel kezdhettük meg ezt a nyarat az Isten közelében.
Izsmán Jónás, reformata, Felvidék.ma
Fotó: egyházközség facebook oldala
{iarelatednews articleid=”48823,48929,49727″}
