A Sokol rádió, aminek a hátuljára apu gumival rögzítette az elemeket, állandóan szólt, mert szinte egész nap egyedül voltam. Nagymamám lent volt a konyhában, apu, anyu munkában, Márti iskolában, Timi oviban, és hát nagyapa is dolgozott a nyugdíj mellett. Így aztán nekem reggeltől estig jórészt a rádió volt az egyedüli társaságom. A Kossuth rádió műsorára volt beállítva a kereső. Ez volt a szórakozásom, de a művelődési műsorokat is szerettem.
Mint Hegedűs Géza kéthetente jelentkező előadásait a magyar irodalom történtéről. Ezek az adások dramatizálva voltak: Sinkovits Imre játszotta a mérnököt, Béres Ilona pedig egy munkásnőt, akik hol oktondi, hol pedig tudálékos megjegyzéseket tettek, ha a tanár úr előadása kezdett egysíkúvá válni.
Szerettem még Benda Kálmán történész műsorát is, amelyben a magyar történelem egy-egy érdekes eseményét járta körül vendégeivel. Héderváry Kont és társainak a története annyira megragadta a fantáziámat, hogy írtam is róluk egy verset Arany János balladáinak a stílusában.
A Kossuth rádió abban az időben gyakran közvetített komolyzenét is, teljes szimfóniákat, operákat, és én ezeket mind végighallgattam. Ezt a tudásomat aztán tesztelhettem is a minden délben a „Ki nyer Ma –játék és muzsika 10 percben” komolyzenei vetélkedőben, ahol zenei részletekből kellett kitalálni, hogy melyik zeneszerző milyen művéről van szó?
Ez a műsor szerettette meg velem a kviz műsorokat, egy életre, amelyek folyton kihívásokat jelentettek, hogy gyarapítsam a tudásomat, ugyanakkor sikerélményt is, hogy tudtam olyan dolgokat is, amit a környezetemben élők nem.
Keddenként mindig izgatottan vártam a”Szabó család” legújabb folytatását, egyenesen a Lapáj utcából. Gobbi Hilda, Szabó néni szerepében, egyszerűen felejthetetlen, és nekem máig a fülembe cseng egy-egy mondata, hangsúlya, ahogyan ő mondta, azon a jellegzetesen rekedtes hangján.
Azt hiszem, számomra ez a műsor egy szippantás volt a Kádári Magyarországból, ezért is szerettem annyira.
A másik műsor, amit mindig vártam, az a „Sírius kapitány” című ifjúsági hangjáték sorozat volt, amely a Holdon játszódott, valamikor a 23. században. Csákányi László brillírozott a fantasztikus sorozat címszerepében, a fiatalok mentoraként. Azt hiszem, a sorozat megelőzte a korát, mert hollywoodi filmeket ma is gyakran ér a felismerés, hogy ezt a motívumot is a sorozatból „kölcsönözték”.
Ezek a hangjátékok is inspiráltak, hogy később magam is próbálkoztam a hangjáték írással.
Folytatás következik.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”54921,54758,54607,54473,54325,54198,54055,53919″}
