Létezik-e hatékony szlovákiai magyar politika, tette fel a kérdést Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője nemrégiben. A válasza: nem túlságosan. A fiatal politológus véleménye sokakéval összecseng, többek között Duray Miklóséval, aki pár napja szintén úgy nyilatkozott portálunknak, hogy alaposan csökkent a felvidéki magyarság érdekérvényesítő ereje.
Passzivitás, megosztottság jellemez bennünket, így Szlovákiában az akaratunk érvényesítése komoly akadályokba ütközik. Nemcsak a szlovákiai magyarok országos kérdéseit, hanem helyi problémáit is jellemzi az érdekérvényesítés gyengesége: gyakran akkora az értetlenség és az ellenállás, hogy a nyomásgyakorlás rövidtávon hatástalannak bizonyul, majd pedig elhal. Ebből fakad a szlovákiai magyarság általános frusztrációja: országos és helyi szinten a kulturális, oktatási és gazdasági jogok gyenge érvényesítése érezteti a hatását, helyi szinten pedig gyakran a kezdeményezőkedv sincs meg – fogalmazott korábban Tokár Géza. A Pátria rádiónak nyilatkozva kedden (július 28-án) arról beszélt, hogy amikor saját politikai elitünket elszámoltatjuk, épp azt a hatékonyságot kérjük számon, ami jelenleg nem feltétlenül működik ideális módon. „Ez alatt azt értem, hogy mennyire tudja a szlovákiai magyar politikai elit hatékonyan átültetni a gyakorlatba azokat az igényeket, melyek a déli régiók, a szlovákiai magyar közösség részéről felmerülnek.
Évek óta nyílt titok, hogy a szlovákiai magyarokat megszólító pártok mintha maguk mondanának le fontos gazdasági vagy más kérdések képviseletéről a kisebbségi témákért cserébe, és így saját maguk limitálják a lehetőségeiket, miközben a szlovák pártoknak nem áll érdekükben például Dél-Szlovákia infrastrukturális fejlesztése, ha ebből közvetlen politikai hasznot nem látnak. Ez a két jelenség együttesen azt eredményezte, hogy a déli régiókat mintha a szlovák politikai elit magára hagyta volna.”
Tokár szerint, ha egy magyar párt képes a mérleg nyelvévé válni, vagy érdemi döntéshozói helyzetbe kerülni, e téren is tud előrelépést elérni. Úgy véli, a felvidéki magyarság és a politika viszonylatában látni kell, hogy a magyarok sokkal jobban kiábrándultak saját politikai elitjükből, mint a szlovákok. Ez teljesen érthető jelenség, hiszen a politika a déli régióknak túl sokat nem adott az elmúlt években. Minél erősebb azonban ez a kiábrándultság, annál gyengébb a politikai képviselet, s minél gyengébb a politikai képviselet, annál kevésbé van erő bármilyen változás megvalósítására. Ez tehát egy ördögi kör, amikor még saját politikai súlyunkról is lemondunk, mert érezzük a frusztrációt. Ebből az ördögi körből nagyon nehéz kiszakadni.”
A politológus a jövő évi választások tétjének az érdemi változást tartja. Hiszen azok az állami intézmények, melyek feladata a kisebbségi jogok védelme vagy betartatása, alulfinanszírozottak, s nem feltétlenül tudnák, még ha akarnák sem, végezni a dolgukat. „Ez az állapot a második Fico-kormány megalakulása óta fennáll, s ha ezen nem tudunk érdemben változtatni, akkor az nagyon súlyos gondokat okoz majd szlovákiai magyar szinten, hiszen itt torlódnak a kétnyelvűséggel, a kulturális támogatásokkal, az oktatással kapcsolatos problémák, amelyeket az illetékes állami hivatalnokoknak, szerveknek kezelnie kellene. A jelenlegi kormány részéről a legcsekélyebb hajlandóság sem mutatkozik a helyzet rendezésére” – jelentette ki a politológus, aki szerint a mostani bénultsághoz képest bármilyen változás pozitívnak minősíthető.
Nagyon kártékonynak tartja azt a szlovákiai magyar körökben terjedő nézetet, hogy ha nincs konfliktus, minden rendben van. „Attól, hogy nincs látható probléma valahol, maga a probléma gyökere még létezik. Ha azt gondoljuk, hogy ha nem váltunk ki konfliktusokat, azért a szlovák állam majd megjutalmaz, ez egy nagyon rossz álláspont. Passzivitással még soha senki nem tudott érdemi előrelépést kicsikarni” – szögezte le Tokár Géza.
BA, Felvidék.ma
