Selmecbánya történelmi belvárosa és a környékén található műszaki emlékek 1993 óta szerepelnek az UNESCO Világörökségének listáján. Nagy érdemeket szerzett a Világörökségi listára kerülés során Miklós László, akkori környezetvédelmi miniszter. A Selmecbányai Városi Hivatal regionális fejlesztési és nemzetközi kapcsolatok osztályának dolgozója, Henrieta Godová elmondta, hogy ez rangot adott a városnak.
„Selmecbánya és a környező műszaki emlékek megtestesítői a már a középkorban fejlődésnek indult jelentős bányásztelepülésnek, melyhez remek hátteret biztosított a környékén található, a lakosság számára a település felvirágzását eredményező gazdag természeti kincs” – hangsúlyozta Godová.
Selmecbánya a Szlovákia területén található legöregebb bányaváros, melynek a története a 13. századig nyúlik vissza. Bár már a középkorban is jelentős településnek számított, történelmi belvárosának arculata a 16. század folyamán alakult ki. A város reprezentatív központját a gótikus és reneszánsz polgárházakon kívül a városháza és a késő gótikus Szent Katalin-templom határozzák meg. Ugyanabban az időszakban épült ki a védműrendszer, melyből napjainkban csak az Óvár, a reneszánsz őrtorony és az egyedüliként fennmaradt barokk stílusú Piargi-kapu látható.
A Világörökségi listára a történelmi belvároson kívül felkerültek a város környékén és a környező falvakban – Hegybánya, Hodrushámor, Tópatak, Szentantal, Garamrév, Illés és Vihnyepeszerény – található műszaki emlékek is. A fennmaradt emlékek közé tartoznak az aknák, tárnák, bányatornyok, a Klopacska, azaz lármafa és a rendkívül elmés szerkezetű, a bányaipart szolgáló vízműrendszer. Ez lényegében mesterségesen kialakított bányatavak és gyűjtőárkok rendszere, melyek a 16. századból származnak és a 18. században került sor továbbfejlesztésükre.
A város és környékének a Világörökségi listára való felkerülése Godová szerint az akkori önkormányzat érdeme, főként pedig Marián Lichner volt polgármesteré, aki további szakemberekkel együttműködve már hosszabb idő óta törekedett az UNESCO Világörökségi listájára való felvételre. „Mindezt több elismerés előzte meg, melyben Selmecbánya páratlan kulturális és történelmi öröksége és később a környező műszaki emlékek is részesültek,” hangsúlyozta Godová, hozzátéve, hogy 1950-ben műemlék jellegű várossá nyilvánították Selmecbányát, 1979-ben pedig védett természeti övezetté a Selmeci-hegységet, majd az egyes objektumokat fokozatosan nemzeti műemlékké. Ugyancsak nagy érdemeket szerzett a Világörökségi listára kerülés során Miklós László, akkori környezetvédelmi miniszter.
Selmecbányának mindehhez több követelménynek kellett megfelelnie. „A Szlovákia szívében fekvő kisváros világszínvonalú elismerésben részesült, mint gazdag bányásztörténeti örökséggel rendelkező, egyedi arculatú város. A világörökségi bejegyzés fokozatos fejlődést eredményezett, a várost több látogató és turista kereste fel,” állapította meg Godová.
Mint a továbbiakban elmondta, a városban országos jelentőségű intézmények találhatók és fokozatosan zajlik a történelmi emlékek javítása. „Minden évben több látogató érkezik, az idegenforgalom fellendülőben van. Természetesen a lokalitás fokozott védelme korlátozásokkal is jár a műemlékvédelem területén. Ebből a szempontból hátrányt jelent a tulajdonosok számára a létesítmények felújítási költségének megnövekedése, mivel kénytelenek magukat a Műemlékvédelmi Hivatal utasításaihoz tartani” – egészítette ki Godová, hozzátéve, hogy mindezek a megszorítások vonatkoznak azon vállalkozókra is, akik a történelmi belvárosban fejtik ki tevékenységüket.
Az UNESCO a Világörökségi Alapból pénzeszközöket biztosít a lokalitás számára vészhelyzet esetén, további műszaki segítségnyújtásra, tanfolyamokra, kutatásokra, propagációra és művelődési aktivitásokra. Ezen pénzeszközökért az állam folyamodik. „Mindeddig nem kértünk az alapból pénzügyi támogatást. Selmecbánya tagja a Világörökségi Városok Szervezetének, amely pénzeszközöket biztosít különböző projektekre és aktivitásokra, de ezek az eszközök nem az objektumok felújítására, rekonstrukciójára szolgálnak, hanem művelődési aktivitásokra” – magyarázta Godová. Mint hozzátette, a szervezettől a város 2013-ban pénzt kapott egy művelődési cseretervezetre a selmecbányai és a budapesti alapiskolák között.
tasr nyomán Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51971,51942,30457,14895,5233″}
