Este fél 8-kor gyülekezni kezdtek az emberek Somorja Fő terén, a Szentháromság-szobor előtt s tíz perc múlva már szép számú embertömeg előtt kezdődhetett meg az újonnan megalakult Via Nova ICS Somorjai Alapszervezetének első rendezvénye, az 1849. október 6-án kivégzett aradi vértanúk kivégzésének 166. évfordulója alkalmából megrendezett, gyertyagyújtással egybekötött megemlékezés.
A mikrofonhoz Méry János, a „szeptemberi” ifjak elnöke lépett, üdvözölte az egybegyűlteket majd felkérte őket, hogy együtt énekeljék el a Kossuth-nótát, melynek első két versszakát mindenki tudta, de a következő hármat már kevesebben. A somorjai 4-es körzet képviselője elmondta, hogy az október 6-i megemlékezést hagyományteremtő céllal rendezték meg, majd felkonferálta Fehér Biankát, aki Ady Endre Október 6 c. versét szavalta el. Bianka után Mezzei Attila következett két dallal, mégpedig az Elindultam szép hazámból és a Gábor Áron rézágyúja cíművel.
A két dal után a somorjai Via Nova ICS tagja, Mathédesz Lajos régész következett, aki felolvasta az aradi vértanúk utolsó mondatait, és neveiket.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusz hallgatója után az est szónoka, Horváth László, történelemtanár nagy hatású és jól összerakott beszéde következett. A beszéd ITT olvasható>>>.
A Madách Imre gimnázium tanára Illyés Gyula idézettel indított, mely szerint „Jöhet idő, hogy emlékezni / bátrabb dolog lesz, mint tervezni”. Feltette a kérdést, hogy vajon hányan vagyunk még a Felvidéken vagy a csallóközi Somorján, akik értik október hatodika drámáját. Kiknek áll még a haza a magasban? Vannak-e még, akiknek nemcsak tankönyv ízű és semmitmondó tényhalmaz az egész kusza történet? Nincsenek-e netán többen a közönyösek, vagy a helyüket örökkön kereső, de soha nem találó, mások vélt vagy valós elvárásaihoz folyvást alkalmazkodó, gyökér nélküli emberek?
Ezután egy kis történelmi bevezető következett, az aradi és a pozsonyi vértanúkról, közülük is Petőcz Györgyöt emelte ki, aki Pozsony csallóközi, pontosabban előpatonyi származású másodalispánja volt. A pozsonyi vértanúk a következők voltak:
Baldini János, Barta József, Nimnichter János, báró Mednyánszky László, Gruber Fülöp, Rázga Pál, Mészáros Dávid, Stift József, Tóth József, Bugyik József, Treksler Ferenc és Petőcz György.
Az est szónoka ezután megállapította, hogy Komárom, Pozsony és köztük Csallóköz is több szinten aktív részese volt a forradalom és szabadságharc eseményeinek.
Majd így fejezte be: „S hogy vagyunk ezzel mi csallóközi és somorjai magyarok? Ismerjük-e Petőcz Györgyöt, az aradi és a pozsonyi tizenhármat? Van-e még hazánk a magasban, ahol nem veszett el Pozsony és Komárom, de még miénk Segesvár és Arad is? Pedig igazán nem kell hozzá sok minden: csak lélek, identitás és emlékezés. Illyés Gyula megosztotta velünk a nagy titkot, a recept pedig roppant egyszerű:
„Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,/ köréd varázskör teremtődik”.
A teljes beszédét ITT olvashatják el.
Horváth László után Méry János lépett mikrofonhoz, megköszönte a nagyhatású beszédet és feltette a kérdést, hogy mit üzen a mai kor emberének az aradi vértanúk tragédiája, és hogy miért kell megemlékezni és fejet hajtani még ma is a dicsőséges szabadságharc ember feletti teljesítményt nyújtó hadvezéreinek kivégzése évfordulóján?
„Röviden azért, hogy hőseink tiszteletével méltókká váljunk a nemzeti múltunkhoz, valamint erőt merítsünk, és erkölcsi irányt kapjunk a jövőnk építéséhez és önmagunk fejlesztéséhez.”
A Via Nova elnöke ezután felszólította a jelenlévőket, hogy gyújtsanak egy gyertyát az aradi vértanúk és az aznap elhunyt Göncz Árpád emlékére is.
Az esemény a himnusz eléneklésével és gyertyagyújtással végződött.
További képek az eseményről megtekinthetők a Képgalériánkban ITT>>>.
Felvidék.ma
