Czobor László 1906-ban lett a Magyar Országgyűlés Alkotmánypárti képviselője. Nevét természetesen az egykori Almanachban is jegyzik , így összegezve tevékenységét: „Része van a hontmegyei helyiérdekű vasút megteremtésében is. Elnöke és alelnöke számos társulatnak, többek között a FMKE-nek, az országos kertészeti egylet gyűmölcsészeti szakosztályának, a Hontmegyei Múzeumnak és Sportklubnak. Korpona szab. kir. város díszpolgára. A parlamentnek a korponai kerület mandátumával most tagja elsőízben.” (Magyar Országgyűlési Almanach, 291-292.www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alma/a1906)
Az országgyűlési képviselő és interpellációi
Czoborról mint képviselőről megemlékeztek a Kertészeti Szemle nekrológjában is. Ezt írták róla: „Tíz évet tölt a megye élén. Képességei számára azonban még itt sem bizonyul elég tágasnak a tér, s így az ország érdekei 1906-ban Hontból, az édes otthonból elszólítva, mint a korponai, majd a selmecbányai kerület képviselőjét, a magyar országgyűlés tagjai közé sorozzák. Tisztségét 1918-ig, az összeomlásig meg is tartotta.” (1942/6. 92.p.)
A Honti Naptrában Czobor László távozása címmel közöltek rövid méltatást amikor képviselő lett. Ebben olvassuk a következőket: „Czobor Lászlót, vármegyénk szeretett alispánját, a ki elfáradt Hont adminisztrációjának vezetésében, – Korpona nem hagyja pihenni, de képviseletében felküldte a parlamentbe, hogy ott nagy tehetségeinek tágabb teret találjon.
Nagy a kitüntetés Czobor Lászlóra, nagy az öröm Korponára, és mindez mégis önző szomorúság Hontvármegyére nézve, a mely nem tudott tőle eléggé elbucsuzni.” (1907:64-65)
Czobor képviselőként is hasznára vált szőlöföldjének s az országnak. Ebbéli tevékenységéről az Országgyűlési Naplókból, az itt közzétett felszólalásaiból értesülhetünk. Az 1906. október 19-én tartott, 45. országos ülésen, melyen jelen volt többek közt Wekerle Sándor, Kossuth Ferenc, gr. Andrássy Gyula, gr. Apponyi Albert, gr. Zichy Aladár és Jekelfalussy Lajos, bemutatták a miniszterelnöknek a II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hanvainak hazahozatala alkalmából tartandó ünnepségekkel kapcsolatos átiratát. 
Ebből megtudhatjuk, hogy az országos ünnepség október 27-én Orsován vette kezdetét, ahol a Törökországból hazahozott hamvakat átvették a Thaly Kálmán vezetésével Konstantinápolyba küldött bizottságtól. Örömmel és büszkén konstatálhatjuk, hogy az országgyűlés által megbízott ama társaságnak, amely a hamvakat Orsovától „egészen az örök nyugalomratétel helyéig” (azaz Kassáig – Cs.K. megj.) elkísérte, Zichy Jenőn, Leszkay Gyulán és Csernoch Jánoson kívül tagja volt Czobor László is.
Gyakran kardoskodott Czobor a Hont megyei vasutak fejlesztése, tökéletesítése mellett is a parlamentben. Az 1907. nov. 9-iki ülésen így interpellált: „T. ház! Interpellácziómmal magam részéről egyéb czélt elérni nem kívántam, mint azt, hogy a t. kereskedelemügyi kormány figyelmét felhívjam azokra az anomáliákra és türhetetlen állapotokra, a melyek Hont vármegyében a vasuti közlekedés tekintetében fennállnak. A vármegye közönsége többször folyamodott ezek szanálása végett, mindannyiszor sikertelenül, és ez késztetett arra, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter urhoz annak idején interpellációt intézzek.” Czobornak nagy harcot kellett vívnia azért, hogy a Párkány-Ipolyság-Balassagyarmat közti vasút menetrendje némileg javuljon, a közlekedés korszerűsödjön. Itt csupán annyit jegyzünk meg, hogy a vasúti állapotok a térségben azóta csak rosszabbodtak, mind a menetrend, mind a pálya tekintetében.
Köztudott, hogy a XX. század elején a híres Selmecbányai Erdészeti és Bányászati Akadémia léte forgott kockán. Czobor egyenesen a miniszterelnökhöz interpellált, többek közt azért, hogy az intézményt megmentse, illetve azt műegyetemmé alakíttassa át. A képviselő a fennálló problémák okait abban látta, hogy a bányászati fakultást a pénzügyminisztérium, az erdészetit pedig a földművelésügyi minisztérium fennhatásága alá rendelték. Probléma volt az is, hogy az akadémia tanárait alacsonyabb fizetési osztályba sorolták, mint az egyetemi oktatókat.
Továbbá nehezményezte Czobor azt is, hogy a város fejlődése nem haladt a korral. Az akadémia maradása mellett Czobor egyebek közt egy 1900-ban keletkezett memorandummal érvelt: „Selmeczbánya városa, amelyben az akadémia van, régi idők óta egy kisebb tudományos közpopntot képvisel a felsővidéken, s értelmi s műveltségi szinvonala ennek következtében jóval magasabb, mint sok más nagyobb vidéki városé, amelyek közül tudomásunk szerint egy sem bir azokkal a föltételekkel, amelyek őt Selmeczbányával szemben egy ily műszaki főiskola befogadására inkább kvalifikálnák.” (Országgyűlés Napló, 1918:414) Czobornak kedves városa volt Selmecbánya, melyről máshol és többször is megemlékezett, publikált. Mendehhez még mi is visszatérünk.
Folytatjuk…
Csáky Károly, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”57156,57157″}
