Hogy lesz-e több kötelező oltóanyag attól, hogy a gyermekorvosok levelet írtak a tarthatatlan helyzetről a miniszterelnöknek, nem tudom. Azt sem tudom, hogy meddig ülhet még bársonyszékében Viliam Čislák egészségügyi miniszter. Kampány van, valakinek el kéne vinnie a balhét.
Mert mi lesz, ha az égiek úgy rendezik el, hogy január-februárban baj legyen a krónikus gyógyszerhiányból? Jó, hogy megszólaltak az orvosok vakcinaügyben. Nehezebb lesz így elkenni, és a koszos putrikra sem lehet majd mutogatni, ha mégis kitör egy kanyaró-, mumpsz- vagy vörhenyjárvány.
Mit lép a miniszterelnök úr? Lesz vezéráldozat? Volt már rá példa ugyanis, hogy egy miniszternek, akit a parlamentben nem sikerült elmozdítani (mert az ellenzék akarta ezt megtenni), mégiscsak mennie kellett. Viliam Čislák is megérett talán arra, hogy hasonló sorsra jusson. A magánorvosok szervezete – mert a gyermekorvosok zöme is az – azt írja a miniszterelnöknek: a vakcinahiány a gyermekeink életét veszélyezteti. A miniszter meg azzal intézi el a helyzetet, hogy ez európai gond, nem kizárólag szlovák probléma, majd kifejti: „Igyekszünk, hogy ne legyen hiány. Az állam csak járvány (pandémia!) esetén avatkozhat be ügybe. Mi ebben az esetben csak a gyártókkal, a gyógyszer-forgalmazókkal egyezkedhetünk… Szó sincs szükségállapotról.”
Szóval: a kormányzat akkor léphet, ha világjárvány tör ki. Egyébként nincs feladata, kötelessége, mert a miniszter szerint a vészes vakcinahiány nem szükségállapot.
Az ambuláns orvosi ellátás magánszféra, vállalkozás, abba csak úgy nem dumálhat bele sem kormány, sem miniszter. Különösen nem egy olyan miniszter, aki – közvetlen elődjéhez hasonlóan – maga is az egyik magán egészségbiztosítóból jött (feltehetőleg kormánypártunk: „mindent az emberekért” kampányjelszava jegyében). Kormányzat által nem regulálható üzleti szféra az – egyébként törvényben előírt, kötelező – egészségbiztosítás is. A lényeg, hogy a pénzt megkapják a biztosítóbiznisz szereplői, hogy fenn tudják tartani magukat, nyereséget képezhessenek maguknak, és eldönthessék, hogy a maradék még mire elég. (Például „tisztasági csomagokat” vehessenek két kórház 8500 potenciális betegének 46 500 euróért – áfa nélkül –, így reklámozva magukat, s az ötletüket még szabadalmi oltalom alá is helyezzék.)
Aki döntéshozói székben ül, s – azt hinnénk – felelős egy ország népéért, pilátusi pózban küldi el a sóhivatalba azokat az adó- és járulékfizetőket, akiknek köszönhetően rendes havi jövedelemből él. A vakcinahiány mellett krónikus gyógyszerhiány is van. Cukorbetegek, szívbetegek, kezelés alatt álló rákos betegek élete forog kockán… Liberális piacgazdaságunk – nagy fejlődésében – eljutott oda, ahol a szocializmus végnapjaiban jártunk: jó (csúszó)pénzért pult alól vagy külföldről kell megszerezni gyógyszereket (teljes áron, elvégre kötelező biztosítást fizetünk!), hiszen az üzlet az üzlet. Akinek ez nem megy, magára vessen, miért betegedett meg!
Van másik szabály is. A törvény az törvény. És a paragrafusok azt is kimondják: a szülőt, aki gyermekétől megvonja a kötelező védőoltásokat, esetenként 300 euróra lehet bírságolni.
Most már valóban csak az hiányzik, hogy a hatóságok – a miniszter úr vezetésével – elkezdjék bírságolni a gyermeküket be nem oltató szülőket, mondván: szó sincs szükségállapotról, világjárvány sincs, és a totális cinizmusba belefér az is, hogy a szülői hanyagságot jelöljék meg végső felelősként.
A mi ultraliberális baloldali szocialistáinktól ez sem lenne meglepő.
-ngyr-, Felvidék.ma