Mindig szívesen töltöm az időt nálam okosabb, tapasztaltabb emberek társaságában. Igyekszem minél többet megtanulni tőlük, hogy majd az én társaságom is hasznára legyen valakiknek. Ha másnak nem, hát a gyerekeimnek. Szeretem azt érezni, hogy az emberek odafigyelnek arra, amit mondok. Ezért igyekszem megalapozott kijelentésekkel előrukkolni, hogy ne kelljen miattuk később sem szégyenkeznem.
Mindig arra tanítottak, hogy ha valamit csinálok, azt csináljam rendesen, a tőlem telhető legmagasabb színvonalon. Kivéve a bürokrácia által ránk rótt béklyót, a papírhalmazok tologatását, irreleváns statisztikai kimutatások gyártását. Ennél mindig ügyelek arra, hogy csak a minimumot teljesítsem. És másoknak is ezt tanácsolom.
Barátaimmal a civil szférában célkitűzésünk, hogy csakis szakmai módon megszervezett dolgokkal álljunk elő, értéket óvjunk és teremtsünk, hogy kiszorítsuk a gagyit, hogy felkaroljuk és megmutassuk a tehetségeket. Egymást kölcsönösen inspiráljuk. Gyakran felmerült köztünk, hogy milyen jó lenne, ha létezne egy országos szintű magyar művészeti – kulturális szaklap. Londonban például a Guardian napilap csütörtöki mellékletében jelentek meg kritikák kiállításokról, könyvekről, színházról, és minden művészbarátom arra vágyott, hogy majd egyszer őt is méltassák a lapjain. De ezen kívül több lap is foglalkozott a művészettel. Tudom, nem lehet a felvidéki lehetőségeket és igényt egy világvároséval összehasonlítani, de ne a középmezőnyről vegyünk példát, hanem mindig a legjobbakról.
Amikor az Új Szóban nemrégiben a szakmát emlegették, és nehezményezték, hogy az MKP nem kérte ki a véleményét arról, hogy mely intézményeket javasolja a nemzetileg fontosak közé, szöget ütött a fejembe, hogy vajon kikre is gondolhattak.
A javasolt szervezetek mindegyikének szakemberek állnak az élén, és több közülük egyedülálló abban, amit csinál. A szakma másokat javasolt volna-e, és miért? Hol van az a zsűri, akinek még rá kellett volna bólintania a listára? Jó lenne ezt az információt hozzáférhetővé, ha van ilyen. Gondolom, a szakma nem akar inkognítóban maradni. Mert, akkor az olyan, mintha nem is lenne. Kik azok a szakemberek, akik kritikát mondhatnának a polgármesterekről, vagy egy önkormányzatokat segítő szervezetről. Amennyiben léteznek, kérem, hogy emeljenek szót a kis falvak ellehetetlenítése ellen is, mert az én erőfeszítéseim idáig nem értek el átütő sikert. De már az is nagy előrelépés lenne, ha a Szakma gyakrabban megnyilvánulna. Hiszen, a Szakma tudná a legjobb minőségben elvégezni a feladatokat, szervezni a programokat, rendezni a színdarabot, festeni a festményt… Ettől szakma a Szakma. Egyébként miért érdekelne bárkit is a véleménye…
Gergely Papp Adrianna, Felvidék.ma
