Nem, nem azért, mert egy utolsó sejtjéig korrupt és mocskos kormány külügyminisztere egy olyan, következmények nélküli országban, amelyben az ENSZ alapelveivel finoman szólva sem kompatibilis kollektív bűnösség elve a hatályos jogrend szerves része. Az okokat ezúttal a nadrágban kell keresni…
Amint az köztudott, az év végén lejár a szürke minden árnyalatában pompázó jelenlegi főtitkár, Ban Ki Mun mandátuma a világszervezet élén. Az utódját meglehetősen körülményes eljárással választják ki – legalábbis ami a külsőségeket illeti, mert egyébként két nagyhatalom alkuján múlik az egész…
A szokásjog azonban azt diktálja, hogy a főtitkár sohasem kerülhet ki a Biztonsági Tanács állandó tagjai közül, valamint az egyes főtitkárok a kontinensek szerint “rotálódnak”. Most pedig Európán (és főleg Közép-Kelet-Európán) lenne a sor.
Vagyis a posztért korábban bejelentkező szlovák külügyminiszternek itt a soha vissza nem térő alkalom. Ami egyben a szlovák diplomácia számára is óriási siker és elismerés lenne – függetlenül attól, hogy ez mennyire állna arányban az ország teljesítményével – példának okáért az alapvető jogok területén.
A lényeg azonban az, hogy ezúttal sem az alkalmasság és a tehetség fog dönteni, hanem a merev politikai alkuk. És még valami: korunk divatja, a diszkrimináció. A jelenlegi főtitkár ugyanis jelezte – ezt is súgták neki, mégpedig az ENSZ-tagállamok mintegy negyede – hogy itt az ideje, hogy az ENSZ főtitkára nő legyen.
Ezt őszintén szólva nem értem. Az alapvető emberi jogok csúcsintézményében tíz, harminc vagy hetven évvel ezelőtt nem lett volna itt az ideje? Miért csak most? És miért kell ezt ennyire túlragozni? Kívánom, hogy legyen női elnöke az ENSZ-nek, az USA-nak, az Európai Bizottságnak és kormányozzák őket sokkal „tökösebben”, mint eddigi elődeik. De ne alázzák meg őket már a kinevezésük előtt azzal a (bizonyára téves) előfeltevéssel, hogy esetleg csak a nemük miatt foglalhatták el a vezetői széket…
