Az északi államok győzelmével végződött 1861-65-ös amerikai polgárháborúban emigráns magyar katonák és honvédtisztek százai harcoltak az Unió zászlaja alatt, akiknek a többsége az 1848/49-es magyar szabadságharc idején szerzett gazdag harcászati tapasztalatai és hősies helytállása révén magas rangfokozatot ért el. Mire a Konföderáció seregei letették a fegyvert, hét magyar kék uniformisát már tábornoki rendfokozat dekorálta. Köztük volt Klapka komáromi védőseregének két egykori tisztje is…
Nagy ívű katonai pályát futott be Klapka volt komáromi rendőrfőnöke, Pomutz György (1818-1882) negyvenkilences honvéd főhadnagy, aki az USA dandártábornokaként érte meg Észak Dél fölött aratott győzelmét.
A gyulai román kovács fiából izig-vérig magyar hazafivá lett pesti joghallgató fiatalon belépett a honvédseregbe, és Klapka bizalmasaként egészen a komáromi kapitulációig szolgált felelősségteljes tisztségében. Idősebb Szinnyei József is több alkalommal megemlékezik Pomutz Gyuri barátjáról 1849-es komáromi naplójegyzeteiben.
Pomutz – a honvédsereg katonáit megillető menlevéllel a zsebében – Ujházi Lászlóval, Kossuth komáromi kormánybiztosával, akit Lincoln elnök később anconai konzullá nevezett ki, érkezett az Újvilágba, ahol
Iowa államban megalapította az Új-Budára (New Buda) keresztelt magyar települést.
A polgárháború kitöréséig a társaival együtt gazdálkodásba kezdett Pomutz hamarosan beállt az iowai 79. gyalogezredbe, és a harcok során felfelé ívelt katonai pályafutása. Őrnagy, alezredes, ezredes lett, majd végül 1865 márciusában brigádtábornokká (Brigadier General) léptették elő. Ezt a rendfokozatot rajta kívül csak három magyar tiszt érte el, mégpedig Knefler Frigyes, Mándy Károly és az egykor ugyancsak Klapka komáromi seregében harcolt Kozlay Jenő.
Asbóth Sándor és Stahel-Számwald Gyula vezérőrnagyként (Major General) szereltek le a déliek kapitulációja után. A Washingtonban megrendezett nagyszabású győzelmi felvonuláson Pomutz fehér lován ülve vonult el gyalogezrede élén Johnson elnök és Grant főparancsnok előtt.
A beköszöntött békeidőkben az USA több magyar tábornoka diplomáciai pályára lépett, így például Asbóth Sándort kinevezték az USA Buenos Aires-i nagykövetévé, Pomutz Györgyöt pedig az Egyesült Államok szentpétervári konzulává, illetve főkonzulává.
A nyolc nyelven beszélő Pomutz ebbéli tisztségében tevékenyen részt vett az Alaszka megvételéért folyó orosz-amerikai tárgyalásokban.
II. Sándor cár ugyanis a krími háborút követő rossz gazdasági helyzetben kénytelen volt felkínálni megvételre az amerikaiaknak Alaszkát, amely hosszas tárgyalások után azután 7 millió 200 ezer dollárért gazdát cserélt.
Ennél jobb üzletet, amelynél Pomutz is közreműködött, az amerikaiaknak azóta sem sikerült megkötniük, hiszen egy acre földért mindössze két centet fizettek. Tizenkét évi diplomáciai szolgálat után az új amerikai elnök, Heyes 1870 őszén visszahívta tisztségéből Pomutz Györgyöt, aki azonban nem tért vissza fogadott új hazájába, Oroszországban maradt, ahol szegénységben tengette életét egészen 64 éves korában bekövetkezett haláláig. Sírja, amely sokáig megvolt a szmolenszki temetőben, feltehetőleg a második világháború idején semmisült meg.
Pomutz Györgyről nem feledkezett meg teljesen az utókor. A második világháború idején az Amerikában sorozatban gyártott úgynevezett Liberty-hajók egyikét róla nevezték el. A 2 807 tonnás „USS General Pomutz”-ot 1944 nyarán bocsátották vízre és a háború végéig a hajókonvojokkal együtt sok ezer tonnányi hadfelszerelést és utánpótlást szállított Amerikából Európába. A hajó 1970-ig szolgált, amikor kiselejtezték és szétbontották.
USS George Pomutz
Pomutz szülővárosában, Gyulán, apja egykori kovácsműhelyének a falán kétnyelvű emléktáblát helyeztek el, s a róla elnevezett téren szobrot is emeltek neki. Ugyancsak szobra látható az Ohio állambeli Cleveland-ban található Szűz Mária-székesegyházban is.
Pomutzot, aki magyarországi román család sarja volt, természetesen a románok szintén magukénak vallják. Vajon románnak vallotta-e magát, vagy magyarnak? Tényként idekívánkozik, hogy amerikai emigrációja és tartózkodása idején mindvégig magyar sorstársaival tartott, akikkel magyarul beszélt. Ujházi László lánya, Klára több levelében is elismerőleg említi Pomutzot, akinek a mellében – szavai szerint – román származása ellenére magyar szív dobogott.
A másik tábornoki rangot szerzett volt komáromi honvédtiszt Kozlay Jenő főhadnagy volt. Jászladányban született, ahol 1825-ben Kecskés, illetve Kozik János néven jegyezték be az anyakönyvbe. Feltehetően pesti joghallgató korában változtatta a nevét Kozlay Jenőre.
Hazafias lelkesedésében ő is fiatalon Kossuth zászlaja alá sietett, és az 1848/49-es szabadságharc idején előbb Asbóth hadtestében szolgált, majd Komáromba került, ahol 1849. szeptember 22-én Klapka főhadnaggyá léptette elő.
A Kozlay család sírja a brooklyni temetőben
Mint annyi más komáromi honvédtiszt, menlevéllel és némi készpénzzel a zsebében 1850-ben többedmagával áthajózott Amerikába, ahol előbb New Orleansban, majd később New Yorkban telepedett le. Röviddel az amerikai polgárháború kitörését követően ő is az Unió lobogója alá szegődött. Erről többek között a következőket írja New Buda című munkájában Ács Tivadar: „Kozlay Jenő az amerikai hadseregbe 1861. október 16-án állt be, az akkor szervezett 54. New York-i önkéntes gyalogezredbe (fekete vadászok), amelynek a polgárháború vége felé ezredese lett. Leginkább Sigel tábornok hadtestében szolgált. A polgárháború legvégén tiszteletbeli brigadéros-tábornokká nevezték ki.
A háború után Brooklynban városi mérnök lett, és más állásokat is betöltött. Mint mérnök, dolgozott a brooklyni magasvasút építésén. Itt halt meg 1883. április 1-jén, 65 éves korában.”
Kozlay Jenőnek és családjának a gondosan ápolt sírja Brooklynban, az Evergreen temetőben található. Fia, Charles Meeker Kozlay sikeres vállalkozóként egy neves könyvkiadót és nyomdát működtetett New Yorkban.
Pomutz György és Kozlay Jenő, Klapka honvédtisztjeiből az Amerikai Egyesült Államok tábornokaivá lett katonahősök emlékét semmi sem őrzi Komáromban, és csak bizakodni lehet abban, hogy a nem túl távoli jövőben ezen a téren is történik valami érdemleges.
