Ahogy a művészi, vagy tudományos teljesítményt, egyáltalán az ember összes kísérletezését, csak a halál rendezi életművé – úgy egy szervezet sorsa is amíg az él, lüktet, ront vagy javít – változhat. Ha a Magyarok Világszövetségéről szólunk, csak a bizakodás és remény szavaival tehetjük azt.
Bakos István megtisztelt bizalmával, így első olvasóinak egyike lehettem, hasonlóképpen kitüntetésnek tekintem, hogy ebben a gyönyörű épületben a Rendszerváltoztatás Történetét Kutató Intézetben a Kiadó és Szerző bizalmából régi barátok, értő hallgatók előtt szólhatok.
Mindnyájunk életének alapkérdése: mire tesszük fel egyszervolt életünket? Ha nincs miért meghalni, nincs miért élni sem. A jelenlevők többsége bizonnyal abban is egyetért velem, hogy a nemzetszolgálat egyik legnagyobb feladata és lehetősége az öt kontinensen élő földrajzilag – gazdaságilag, politikai – vallási – kulturális szempontokból megosztott (évszázadok óta megosztott) magyarság egyesítésének álma.
Az MVSZ 1989 és 2001 közötti általam ismert sorsáról írt kis kötetem címét Sütő Andrástól kölcsönöztem: „Egyöntetűségünk csodaszarvasa”. A Hunor és Magor által űzött, őseinket e tájra vezető elérhetetlen csodaszarvas. Az előttem szóló – életüket külföldön, a magyarság szolgálatban töltő, nagyszerű eredményekkel büszkélkedő, kitűnő vezetők: Kunckelné Fényes Ildikó, Deák Ernő és Ludányi András érzik legjobban a vállalás súlyát, a tényt: hogy előttünk egy nemzet sorsa áll…(Szeretném megidézni Csilla von Böselager emlékét, akinek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat létrejötte köszönhető, Püski Sándor és Ilus néni emlékét, akik New Yorkban és Budapesten is a nemzeti őrhellyé tették a Püski Könyvesházat. Érezzük fájó hiányát Sütő András tiszteletbeli elnökünknek, Tempfli Józsefnek, és az első hívó szóra szerepet vállaló Nemeskürty tanár Úr, Makovecz Imre, Sinkovits Imre, Pozsgay hogy az Imréknél maradjak, Dobos László, Jakabffy Ernő, Papp Árpád, Kövy Zsolt, Kovács Andor, Fodó Sándor, Nagy Károly, legutóbb Csete György , s az óriás munkakedvével oly sok jót tevő, s megannyi hibát vétő Timkó Ivánt – halott barátaink százai közül választottam ezt a néhány nevet.
Szíjártó István a kötet budapesti bemutatóján
Mi most a végzett munkát nézzük Bakos István kötetét köszöntve – az élők mindenkori felelősségével, tudva hogy halottakról jól, (bene) azaz igazat – vagy semmit. (nem jót!) A „Nemzetépítő kísérlet – a Magyarok Világszövetsége kronológiája 1989-2000” kötet tárgyszerűsége az utókor számára világossá teszi, hogy kanyargós és göröngyös volt az utunk – de a szándék nyílegyenes.
Csoóri Sándor meghirdette a mozaikjaira töredezett nemzet újraegyesítésének programját, s mi dolgoztunk erőnk, tehetségünk szerint. Szabó Zoltán írta, hogy a magyarságot az szolgálja legjobban, aki segíti egyesíteni. Megpróbáltuk. Nem bűnünk, legfeljebb hibánk, ha ez nem, vagy csak részben sikerült. Fónay Jenőt, Fekete Gyulát és Kurucz Gyulát követve lettem 2000 májusában az Anyaországi Régió elnöke. (s mert 2001 tavaszán az új vezetés megszüntette – így utolsó elnöke). Tizenhat évig baráti és vitatársi, politikusi és sajtó kívánságoknak ellenálltam, s most szólok először nyilvánosan az MVSZ-ről – azért, mert a munkáról beszélhetek. Megtanultam, hogy nemcsak szólás – de hallgatás – szabadság is van, s éltem ezzel máig. Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Püski Sándor, Duray Miklós, Kellermayer Miklós, Andrasofszky Barna kézfogása, a 250.000 hazai tagunkat képviselő 100 küldött véleménye – akik közül csak hárman kívánták lemondásomat – az egyik serpenyőben, a másikban a radikális pártpolitikusként viaskodó új vezetők. A gyermekért huzakodó anyák egyikeként – Salamon király döntésére, vagy a Kaukázusi krétakör grúz Azdak bírójára, Brechtre vagy Handel oratóriumára gondoljanak akár – én a gyerek kezét elengedtem, mert 1989 nyarától (id.Bush elnök látogatása napja. A jelenlevők közül csak Csörgits József volt ott) egyike voltam a 65-70 újjáalapítónak. (58-as tagszámom a névsor végét jelzi). Öt alkalommal újjáválasztottak elnökségi tagnak, három világtalálkozó szervezésében vettem részt, ezrekkel foghattam kezet és láttam, ahogy naponta gazdagodik a szervezet. Gyümölcsfánk éppen a nagy munkabírású Bakos István főtitkársága alatt hozta a leggazdagabb termést (érthetően a kötetnek is ez a legjobban kidolgozott része) – nem engedhettem, hogy kettévágják a gyermeket, megosszák a szervezetet, melyről ma is azt gondolom, hogy egy és oszthatatlan. Tudom, hogy a fagytól a virágzó gyümölcsfát kell óvni – mint Janus Pannonius ama mandulafát a Mecsek oldalában. Amikor dús termést hoz, valaki majd leszüreteli… (Ami 2000 után történt arról az utánunk jövők illetékesek beszélni, s persze kérdezzék meg az akkori tiszteletbeli elnök Tőkés Lászlót, Király Zoltán elnökhelyettest, Sárközy Csabát, Zétényi Zsoltot és a többieket – miért nincsenek ott a lassan már örökös elnök mellett a hajón, melyet én anno – Párizs város jelmondatával: „Fluctuat nec mergitur – Hánykolódik, de el nem süllyed” jellemeztem. Én a jelenlegi elnök sok értékes tulajdonsága mellett csak egyetlen hibáját említettem: nem hitte el 16 éve és azóta sem hiszi: nem mindenki alkalmas a Magyarok Világszövetsége vezetésére.
Emberi, társadalmi elégedettséget csak a kölcsönös, viszonzásos viszony ígér, s nem az uralkodásért való vetélkedés, vagy a meghunyászkodó alávetettség. Ez teremtheti újjá a Kárpátok ölelte hazánkat, s ez a legnemesebb célokat kitűző, szolgáló Magyarok Világszövetségét, melynek sorsa mindnyájunk szívügye.
Bakos István könyvét a jelenlévők még nem olvasták, de ajánló szavaimat hitelesíti, hogy az emlékezetünkön tépődött lyukakat régi munkatársak, tisztség- és tisztviselők segítségét is kérve igyekezett befoltozni. A jövő nemzedékek kutatói hézagpótló alapmunkát forgathatnak, s a RETÖRKI eddigi rangos kiadványaihoz is méltó ez a 22. kötet, mely álarcos világunkban a szolgáló magyarok százainak felemelő, munkára serkentő példáját mutatja be. Én csak a jól végzett munkában hiszek, tudva, hogy csak az angol szótárban előzi meg a siker (success) a munkát (work) – de abban Széchenyitől tanult hittel, annak biztos tudatában, hogy egy ember, akinek hite van, mindig erősebb, mint kilencvenkilenc, akinek csak érdekei vannak.
Elhangzott a könyvbemutató ünnepségen 2016. július 21-én, Budapesten a RETÖRKI-ben.
