A Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos európai parlamenti viták kezdete a Szlovákia uniós csatlakozása előtti időkre tehető vissza. A gyakran politikailag túlfűtött viták, amelyeket főleg német nyelvű források dokumentáltak, elsősorban a dekrétumok csehországi hatásaira vonatkoztak.
2002-2003-ban a dekrétumok rendelkezései által érintett egyik népcsoport, a szudétanémetek jogfosztása többször terítéken volt főként az uniós bővítési jelentések keretében az Európai Parlamentben (EP). A csehszlovákiai magyarok ügyéről akkor, a parlamenti képviselet hiányában, kevésbé esett szó. E vitákat lezárandó az Európai Bizottság (EB) jogi véleményt készíttetett a csehországi jogi helyzetről (Frowein-jelentés).
A jelentés következtetéseinek is köszönhető, hogy az uniós csatlakozásnak nem szabtak gátat a dekrétumok abban a formában, ahogyan azok a cseh jogrendbe beágyazódtak.
Az elemzés csakis a csehországi viszonyokat vizsgálta, és csupán annyi említést tett Szlovákiáról, hogy tekintettel a két állam közös történelmére, ott is hasonló a helyzet.
A dekrétumok témája más formában, az uniós polgárok panasztételi vagy petíciós jogán keresztül és magyar megközelítésből került vissza az EP-be a keleti bővítéseket követően. Az Európai Parlament Petíciós Bizottságához a Beneš-dekrétumok ügyében Juhász Imre két alkalommal fordult petíciós beadvánnyal (a petíció másik aláírója Hans-Seidel Alida). Az első petíció lezárásakor az EP a korábban kialakított uniós álláspontra támaszkodott, miszerint a dekrétumok és a hozzájuk kapcsolódó kárpótlási jogszabályok nem jelentették a cseh és szlovák uniós csatlakozás akadályát, mivel azok történelmi dokumentumok, további joghatások nélkül, és ennél fogva nem relevánsak az uniós jog szempontjából.
A második petíciót (0070/2012. sz.) Juhász a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa által 2007-ben elfogadott határozatra kiélezve, 2011-ben nyújtotta be az Európai Parlament Petíciós Bizottságához.
A szlovák parlament határozata megerősíti, hogy a dekrétumok, kivétel nélkül, a szlovák jogrendszer szerves részét képezik, megváltoztathatatlanok
ugyanakkor nem eredményeznek diszkriminatív gyakorlatot, és új jogviszonyok sem alapozhatók rájuk. A petíció benyújtója abban kérte az Európai Parlament segítségét, hogy az vizsgálja meg és oldja fel az ellentmondásos helyzetet.
Az ügy parlamenti pártfogói próbálták a dekrétumok témáját több fórumon terítéken tartani. 2013 májusában a néppárti magyar képviselők kísérletet tettek ún. parlamenti közmeghallgatás megrendezésére a kitelepítettek történetéről az Európai Néppárt égisze alatt, sikertelenül. Ezt követően „Felhívás magyar-szlovák párbeszédre” címmel konferenciát szerveztek.
A dekrétumok Európai Parlamentben való újbóli megjelenése felidézte a Csehországhoz kötődő korábbi viták emlékét, ezért a nyugat-európai képviselők javaslatára a hasonló szóváltások elkerülése végett egy munkacsoport alakult a néppárti képviselőcsoporton belül az ügy mielőbbi rendezése érdekében. A csoport eredményessége kevésbé értékelhető, ennek legfőbb oka a témában képviselt politikai álláspontok egymástól való lényegi eltérése. A munkacsoport nem tudott hatással lenni sem a közmeghallgatásról szóló néppárti döntésre, sem a petíciós bizottságban zajló folyamatokra, s elmondható, hogy egy időre kevésbé látható szintre helyezte a beneši-vitákat.
A petíciós bizottság, miután elfogadhatóvá nyilvánít egy petíciót, napirendre tűzi azt, hogy megadja a lehetőséget a szerzőknek a petíció tartalmának a bizottság előtti nyilvános ülésen történő bemutatására. Minderre a Beneš-petíciót érintően 2012 szeptemberében került sor.
A bemutatás idejére elkészült az Európai Bizottság rövid véleménye a petícióval kapcsolatban, amely a korábbi, hasonlónak nevezett petíciókra és megkeresésekre támaszkodva a petíció lezárását javasolta.
Az EB közleménye szerint a dekrétumok történelmi dokumentumok, és nem keletkeztetnek új jogot, így nem relevánsak a petíciós bizottság munkája szempontjából
és ezen nem változtatott a 2007-ben elfogadott határozat. Ezek mellett érthető, hogy a petíció már az első ülésen lezárásra volt ítélve az EB véleménye szerint. A petíció bemutatásakor kialakult élénk vita során a képviselők kérésére a szakbizottság elnöke úgy döntött, nem zárja le a petíciót, hanem további vizsgálatokat eszközöl. A magyar képviselők tényfeltáró látogatás szervezésére vonatkozó javaslatát viszont elvetette.
A nyitva maradt petícióhoz eljuttatta az ügyben állásfoglalását a szlovák kormány is, ebben kifejti, hogy meggyőződése szerint a dekrétumok elemzése történészi, nem pedig politikai szintű feladat, valamint meglepetését fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a 10 éve már egyszer lezárt vitát a petíció szerzője és néhány őt támogató európai parlamenti képviselő ismételten meg kívánják nyitni.
A petíciós bizottság 2013-ban ismét tárgyalta – a kettős állampolgárságot érintő Lomnici-petícióval együtt – a Beneš-petíciót is. A két téma politikai érzékenységére hivatkozva az ülésről kizárták a nyilvánosságot.
A zárt ülés elrendelésének körülményei máig nem tisztázottak. Ekkor határozott úgy a Petíciós Bizottság, mivel saját hatáskörén belül minden vizsgálódási lehetőséget kimerített, hogy kikéri a Jogi ügyek Bizottságának (JURI) véleményét a Juhász-petícióval kapcsolatban. A jogi véleményt 2014. február 11-én fogadta el a JURI bizottság. A jogi bizottság véleménye nem ítéli el a szlovák jogalkotót, hanem az uniós jog lehetséges sérelmét megvalósító joggyakorlatra hívja fel a figyelmet. Ha a további vizsgálatok során bebizonyosodna az uniós jog sérelme a Beneš-dekrétumok mai joghatásai kapcsán, a szlovák államnak, mint ahogy bármely más tagállamnak hasonló helyzetben, törekednie kellene az uniós jogot sértő helyzetek megszüntetésére. Az EP jogi bizottságának véleménye az első olyan uniós szintű jogi szakvélemény, amely a korábbiakkal ellentétben leszögezi,
a Beneš-dekrétumok jelenléte bizonytalansági tényező a szlovák jogrendben, és ezért kívánatos lenne a helyzet további vizsgálata.
A megkérdezett illetékes szakbizottság véleményéről a petíciós bizottságnak nyilatkoznia kell, majd el kell fogadnia a tárgyban illetékes bizottságtól kapott javaslatokat. Ezt követően, ha minden vizsgálati lehetőség kimerítettnek bizonyult, lezárásra kerülhet a petíció. Ezt a folyamatot az EP-választások félbeszakították, ezért a JURI véleményét és az azt követően érkezett dokumentumokat máig nem vizsgálta meg a PETI. 2014 márciusában a szlovák külügyminiszter, Miroslav Lajčák a PETI bizottság elnökéhez fordult, kifogásolva a JURI-véleményben foglaltakat, valamint javasolta a téma lezárását, vagy annak a választásokat követő új törvényhozási időszakra történő áttételét. Az Európai Parlament előző, 7. törvényhozási ciklusában a Petíciós Bizottság utolsó alkalommal 2014. április 1-jén ülésezett. A petíció zárt ajtók mögötti lezárására ismét kísérletet tett néhány EP-képviselő, minderre végül a magyar képviselők nyomására nem került sor.
Körültekintően meghozott döntés a Juhász-petíciót illetően abban az esetben várható attól a Petíciós Bizottságtól, amely még érdemben nem foglalkozott a témával, ha a szakbizottság tagjai figyelembe veszik a JURI-bizottság véleményét, továbbá kiértékelik az érintett felek legutóbbi megnyilvánulásait az üggyel kapcsolatban. Ilyen megnyilvánulásnak számít a szlovák kormány állásfoglalása, valamint a 2014 áprilisában a PETI elnöke számára elküldött, Martonyi János, volt magyar külügyminiszter által jegyzett levél. A magyar reakciót a kiegyensúlyozott döntéshozatal lehetővé tétele érdekében látta szükségesnek a külügyminiszter. A levél a téma uniós jogi szempontok alapján történő tárgyalását támogatja, kiemelve a szlovák jogrend vizsgálatának indokoltságát. A petíció szerzői a közelmúltban szintén levélben erősítették meg a petícióban leírt kérésüket a PETI 2014-ben megválasztott elnöke felé.
A 2014 májusában lezajlott EP-választásokat követően a Petíciós Bizottság, a többi EP-bizottsághoz hasonlóan új összetétellel kezdte meg munkáját, az elnök Cecilia Wikström, svéd liberális képviselő, míg az alelnökök közül az egyik Csáky Pál (MKP) lett. A kisebbségi ügyeket érintő petíciókban az egyetértést nehezíti, hogy a politikai csoportok koordinátorai között két spanyolt és egy görög nemzetiségűt is találunk. A 70/2012-es számú petícióval kapcsolatban fent említett dokumentumok megvizsgálására a választások óta még nem került sor. A dekrétumok kérdése egy alkalommal a koordinátorok elé került, egy új, 2014-ben benyújtott petícióval kapcsolatban, amelyet Práznovszky Miklós jegyez. A korábbi gyakorlatot követve ez a petíció is azonnali lezárásra volt ítélve, de a szakbizottság képviselői indoklásra válaszul, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a kérdéskör még további vizsgálatot igényel, elfogadta és nyitva hagyta azt.
Ha a jövőben a dekrétumok terítékre kerülnek, a PETI-ben ülő képviselőknek az is felhívhatja a figyelmét a téma fontosságára, hogy nemcsak egy petíció benyújtójáról van szó, aki a kérdésben az EP segítségét kéri. Így biztos, hogy a Beneš-dekrétumok neve többször is elhangzik majd a szakbizottságban, és a történetét még nem ismerő EP-képviselők is hallani fognak róluk.
Nem meglepő, hogy a szlovák diplomácia minden lehetőséget kihasználva, folyamatosan kísérletet tesz arra, hogy a szlovákiai magyar kisebbség ügyeiben a Petíciós bizottságba beadott petíciók sorsát számára kedvező irányba terelje. Utolsó meghatározó momentuma a dekrétumok ügyének a 2016 júliusában elkezdődött szlovák uniós elnökség volt.
A szlovák diplomácia nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy minden, az országot érintő problémás kérdés a féléves elnökség idejére befagyasztásra kerüljön.
Hogy elkerüljék a feltűnést és a botrányt, a tagállamot bíráló és az uniós jog megsértését feltételező valamennyi petíció mielőbbi és egyszerre történő lezárását szerették volna elérni Brüsszelben. Mindez megvalósíthatatlan elképzelés volt a szlovák fél részéről. A szakbizottság ugyanakkor az uniós elnökséget ellátó tagállamokat érintő petíciókat általában elhalasztja, hasonlóképpen jár el a tagállami választások idején is. A szlovák uniós elnökségnek még három hónapja van hátra, aztán folytatódhat az elkezdett munka a petíciók körül.
Zárszó: A dekrétumok által Csehszlovákia két legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbségének sorsa bélyegződött meg. Sajnálatos és érthetetlen, hogy Szlovákia máig az állami szuverenitás és közép-európai stabilitás elleni támadásként magyaráz minden olyan elképzelést, amely többek között a nemzeti kisebbségek felszámolása céljából elfogadott és az etnikai alapú diszkriminációt magában hordozó elnöki dekrétumok hatályon kívül helyezését vagy semmissé nyilvánítását szorgalmazza. A szemléletváltozás, úgy tűnik, még várat magára.
