Esterházy János, a szlovákiai magyarság egykori vezetője, a 20. század Közép-Európájának egyik „legtisztességesebb és legbecsületesebb” politikusa volt – jelentette ki Karel Schwarzenberg, a cseh képviselőház külügyi bizottságának elnöke vasárnap Prágában a szlovákiai magyar politikus halálának 60. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szerint egy ilyen alkalommal nemcsak a múltról, hanem a jelenről és a jövőről is beszélni kell. Úgy vélte, hogy Esterházy János élete „keresztényként, magyarként és európaiként” is üzenetet tartalmaz a mának.
Az egész napos megemlékezést, amely felett Pető Tibor prágai magyar nagykövet vállalt védnökséget, a prágai Esterházy János Társulás az Emberi és Keresztény Értékekért polgári szervezet rendezte meg. Kocsis László, a Társulat elnöke elmondta: a rendezvény célja hozzájárulni Esterházy János rehabilitációjához és személyes becsületének megtisztításához.
Schwarzenberg szerint Esterházyt a 2. világháború után azért kellett elítélni, mert „tanúja” volt olyan személyiségek korábbi politikai cselekedeteinek, akik a háború után fontos posztokat töltöttek be. „Esterházy az ő rossz lelkiismeretük volt” – vélekedett a cseh politikus, aki Esterházy János elítélését az egykori csehszlovák állam nagy hibájának minősítette. A neves cseh politikus egyébként leszögezte: Közép-Európa történetében a legnagyobb törést nem 1945, hanem 1918 jelentette, amikor „felborult egy ezeréves rend”.
Karel Schwarzenberg, a cseh képviselőház külügyi bizottságának elnöke (Fotó: Kokes János/Felvidék.ma)
Esterházy János a megváltozott geopolitikai helyzetben is nemzetét védte, magyar és szlovák hazafi is volt egyaránt, de Csehszlovákiát, mint új államot „nem értette, idegen volt számára”. Mindezek ellenére „mindig betartotta a csehszlovák alkotmányt, a törvényeket” – szögezte le. 1939-ben megint megváltozott a helyzet, és Esterházy Szlovákiában maradt, hogy védhesse a magyar kisebbséget. A parlament egyetlen képviselőjeként nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényt, és a háború alatt védelmezte a menekülő lengyel tiszteket is.
Németh Zsolt úgy vélte: Esterházy János élete egyértelműen azt mutatja, hogy Európában szükség van a kereszténydemokrata politikára. „Esterházy életműve magyarként azt üzeni, hogyha demokratikus Közép-Európát akarunk építeni, akkor abban az egymás iránti tiszteletből kell kiindulni”. Az egykori szlovákiai magyar politikus európai üzenete pedig az, hogy el kell utasítani minden rossz kompromisszumot, ami a mai bonyolult európai helyzetben is érvényes.
Németh Zsolt szerint Esterházy elveit, hogy egyesíteni kell a szlovákiai magyarságot az összmagyarsággal, a későbbiek folyamán Duray Miklós vallotta és próbálta meg érvényesíteni.
Duray Miklós felvidéki magyar politikus, a Szövetség a Közös Célokért polgári társulás elnöke emlékeztetett: a 2. világháború utáni szlovákiai népbíróságok Esterházy János ellen hozták meg a legkegyetlenebb ítéletüket, holott a vádlott távollétében megtartott bírósági tárgyaláson egyetlen vádpontot sem sikerült bizonyítani.
Koszorúzás a Motol köztemetőben (Fotó: Kokes János/Felvidék.ma)
A megemlékezés résztvevői délelőtt a prágai Motol köztemetőben megkoszorúzták a Kommunista Rendszer Áldozatainak Emlékművét. Ezt egy régi névtelen tömegsír helyén alakították ki, amelyben a hatvanas évek közepétől Esterházy János hamvai is nyugszanak. A 2011-ben felújított emlékmű keresztje alatti talpazaton két tábla van elhelyezve, az egyiken Esterházy János neve olvasható.
Pánczél Károly, a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke a koszorúzáson elmondott beszéde szerint Esterházy János azt vallotta, ami a mai magyar nemzetpolitikának is az alapja: magyarként és keresztényként is meg kell maradni a szülőföldön.
Leo Žídek, a Csehországi Politikai Foglyok Konföderációjának alelnöke kijelentette: a Konföderáció támogatja azt a kezdeményezést, hogy a szlovákiai bíróságok rehabilitálják Esterházyt, mert a mai ismeretek alapján semmiképpen sem volt hazaáruló és háborús bűnös.
Roberto Malfatti, Esterházy János unokája a temetőben elmondta: Esterházy Jánost a magyar-lengyel családja formálta, és ő pedig a saját családjára volt meghatározó hatással. „Emlékét és elveit a családban ma is mindnyájan tiszteljük” – jelentette ki.
A temetőbeli koszorúzás után az Esterházy unoka és neje, illetve Németh Zsolt beszélgetést folytattak a 96 éves Jan Janků egykori politikai fogollyal, aki Mírovban szemtanúja volt Esterházy János utolsó perceinek.
Esterházy János unokája és felesége, valamint Németh Zsolt az emlékmű előtt (Fotó: Kokes János/Felvidék.ma)
A koszorúzás után a belvárosi Szent Henrik-templomban katolikus szentmisét mutattak be Esterházy Jánosért, amelynek főcelebránsa Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök volt. Cseh nyelvű prédikációt Zdeněk Wasserbauer, a prágai főegyházmegye általános helynöke mondott.
Az egész napos rendezvény színvonalát emelte, hogy azon részt vett Molnár Imre történész, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója, Martényi Árpád, a budapesti Esterházy János Emlékbizottság elnöke, Rákóczi Anna, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének elnöke, Lubomír Pejchal, Mírov polgármestere, Paulisz Boldizsár, az alsóbodoki magán szakközépiskola alapítója, Gubík László, a Via Nova ICS elnöke, Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatója és más ismert személyiségek.
Fráter Olivér, a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese a Felvidék.ma-nak elmondta: „Minden történelmi kornak kötelessége emlékeznie a magányos sorsú magyar látókra. Esterházy János életáldozata mindannyiunk számára példaképül szolgál. Tiszteletünk és megbecsülésünk pedig akkor lehet teljes, ha a család egyetértésével hamvait az anyaföldben helyezzük végső nyugalomra. A 21. század Európai Uniójában pedig politikai és jogi rehabilitációja sem várathat magára Szlovákiában”
A prágai Esterházy János megemlékezésről riportot készített a közszolgálati Cseh Televízió és a Cseh Rádió is, ami egyértelműen azt jelzi, hogy az egykori felvidéki magyar politikus társadalmi szempontból ma már nem „persona non grata” (nem kívánt személyiség) Csehországban.
Esterházy János (1901-1957) a két világháború közötti időszakban, majd a 2. világháború idején következetesen küzdött a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért. A 2. világháború idején a szlovák parlament egyetlen magyar képviselőjeként egyedül nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényt. Ennek ellenére a háború után hazaárulónak, fasiszta kollaboránsnak nyilvánították és halálra ítélték. Később az ítéletet életfogytiglani, majd 25 év börtönre változtatták. Esterházy 1957-ben hunyt el a morvaországi Mírovban, hamvai a Motol temető közös sírjában nyugszanak.
