Dunaszerdahelyen él egy 15 éves kisfiú, Nagy Tibike, aki izomsorvadása miatt pár éve tolókocsiba kényszerült, és akinek megsegítésére már sokszor összefogtak a csallóköziek. Tavaly ősszel romlott az állapota, azóta csak feküdni tud, ráadásul lélegeztetőgépre szorul. Amióta beköszöntött a tavasz és a szép idő, ő is vágyik ki, a szabadba, de ehhez egy speciális kocsira volna szüksége.
Az új „közlekedési eszköz” nem olcsó mulatság, 1000 euróba kerül. Ezt a kis család – Tibike az anyukájával és a nagymamájával él – önerőből nem tudja megvásárolni.
„Tibikének van ugyan egy „ültetős” kocsija, abba viszont már nem tudom belerakni, mert már csak feküdni tud. Ez a speciális, fektethető kocsi, aminek az aljában elfér a lélegeztetőgép is, lehetővé tenné, hogy akár néhány órát is a szabadban töltsünk, ha az idő engedi. A biztosítón keresztül nem igényelhetjük ezt a speciális kocsit, mert nem olyan régen kaptunk egyet, ami méretre készült” – meséli Gyöngyi, a kisfiú édesanyja.
Elmondja azt is, örömmel fogadták, amikor Karaffa Attila városi képviselő, aki már eddig is rengeteget támogatta a családot, ismét felhívást tett közzé Tibike megsegítésére.
„Karaffa úr jelezte, hogy a számlára már érkezett támogatás. Nagyon jó érzés, hogy a bajban nem vagyunk egyedül, hiszen eddig még mindig segítettek rajtunk, nem közömbös a környéken élők számára a fiam sorsa. Vannak még jószívű emberek, karácsony előtt is adakoztak a fiamnak, a jótékonysági koncerten” – mondja az édesanya, aki huszonnégy órás ügyeletben van beteg fia mellett.
Hatéves korában került kerekesszékbe
Tibike 2001-ben született, normális, problémamentes terhesség végén. Nyolchónapos volt, amikor édesanyja elvitte orvoshoz, mert nem akart enni. Ezután hónapokig tartó vizsgálatok következtek, míg a végén az orvosok kimondták a kegyetlen diagnózist: izomsorvadás. Gyöngyinek nehéz volt elfogadnia ezt, hiszen közben Tibike ugyanúgy fejlődött, mint a többi, vele egykorú kisgyermek – megtanult járni és beszélni.
„Hároméves kora táján figyeltem fel rá, hogy nehezebben jár, sokszor elesik, aztán pedig áttért a lábujjhegyen való járásra… Hatéves korában került kerekesszékbe, tizenhárom éves korában egyszer kiesett a kocsiból, ami után sokat romlott az állapota” – tudjuk meg Gyöngyitől az előzményeket.
Tibike néhány hónapja már lélegeztetőgépre szorul, és a letapadt váladékot is rendszeresen – naponta többször – le kell szívatni a torkából. Édesanyja mára már ezt is úgy végzi, akárcsak egy egészségügyi nővér. Az évek során mindent megtanult, ami ahhoz kell, hogy gyermeke a lehető legnagyobb biztonságban legyen. A szoba, ahol a kisfiú fekszik, kórházi szobára emlékeztet, hiszen rengeteg orvosi berendezés és légzésfigyelő monitor is van Tibike ágya mellett. Szerencsére a Minyon-figurák és plüss állatok azért jelzik, hogy ez mégiscsak egy gyerekszoba.
Az utóbbi időben a legnagyobb fejtörést az édesanya számára a kisfiú lábán lévő állandóan gennyedző seb okozza. Az orvosok egyelőre még nem tudták megállapítani, mi okozhatja ezt.
„Nemrég volt kint nálunk egy sebészorvos, aki szerint jó lenne megállapítani, hogy honnan ered ez a probléma. Most várom a doktornő jelzését, lehet, hogy Pozsonyba megyünk műtétre” – mondja a kisfiú anyukája.
Tibikéhez rendszeresen kijár egy tanító bácsi is, mióta az iskolát már nem tudja látogatni. Most végzi a nyolcadik osztályt. Van a családban egy aranyos kiskutya is, aki sokszor mosolyt csal a kisfiú arcára. Ha jókedve van, szeret zenét hallgatni, méghozzá jó hangosan…
Tibike, elárulja nekünk, ha egészséges lenne, az orvosi hivatást választaná. Bizonyára nem véletlenül… Most viszont csak egy álma van, hogy néha kijusson a szabadba, ne kelljen ilyen szép időben is csak a négy fal között feküdnie.
Aki szeretne hozzájárulni Nagy Tibike új kocsijának a megvásárlásához, az megteheti a következő számlaszámon: SK 53 5200 0000 0000 1303 9879 – OTP BANK