A magyarországi média legjelentősebb képviselői mellett a Rivalda Színház is meghívást kapott az idén huszonkettedik évfolyamába lépett Media Hungary konferenciára, melyet május 9-én és 10-én rendeztek Siófokon, az Azúr Hotelben.
A Media Hungary konferencián a médiában dolgozók gyűlnek össze, hogy megvitassák a médiapiac és a kapcsolódó iparágak legfrissebb fejleményeit és üzleti kilátásait. A konferencia két napján öt teremben több száz magyarországi és külföldi előadó számolt be arról, hogy ki hogyan reagál a változásokra, mit tekint „nyerő” stratégiának. Az idei mottó a „Tudsz már sakkozni?” volt. Rengeteg stratégiai kérdéssel foglalkoztak az előadók. „Nem elég a lépéseket ismernünk, de meg kell értenünk a játék céljait is, és tudatosan kell felépítenünk a hadállásainkat a cél elérése érdekében a megnyitástól kezdve a középjátékon át, egészen a tanulmányértékű végjátékig” – magyarázta Csermely Ákos főszervező a megnyitón a mottóválasztás lényegét.
A jelenlegi digitális korszakváltás kezelésével foglalkoztak a legtöbben ezen belül is az X (az 1965 és 1979 között születettek) és Y generáció (az 1980 és 1995 között születettek) közötti különbségekkel. Így került a képbe a Rivalda Színház is, melynek tagjai legfőképpen Y generációsok. Egyetlen felvidéki előadóként két fórumbeszélgetésen vett részt a két nap alatt, melyet Pásztor Kriszta vezetett. Az első beszélgetésen megvitattuk, hogy mi, mint Y generációsok, milyen típusú „reklámfogyasztók” vagyunk. Kiderült, hogy semmilyen vagy legalábbis nagyon szűk az az út, amelyen keresztül el lehet hozzánk jutni. A legtöbb internetes felhasználó, ahogy mi is, három fő közösségi oldalt használ. Ez a Facebook, a Youtube és az Instagram. A generációnk számára fontos a gyorsaság. Ha valami nem köti le a figyelmünket 2-3 másodperc alatt, akkor rá se kattintunk. Vagy a tartalomnak kell nagyon tömörnek és figyelemfelkeltőnek lennie, vagy egy képnek nagyon hatásosnak lennie ahhoz, hogy ne görgessünk tovább. Az előttünk lévő generációknak gyors léptékben kell haladniuk ahhoz, hogy meglephessenek, leköthessenek minket.
A második fórumbeszélgetésen „összeeresztették” az X és Y generációt. Beszélgetőpartnerünk Szabó Sipos Barnabás színművész volt, aki Arthur Miller Pillantás a hídról című darabunk rendezője is egyben. Ebből adódóan fő témánk a közös munka volt. Mennyire érti meg egymást ez a két generáció, hogyan képes együtt alkotni? Mindenképpen szükséges egy közös nyelv megtalálása. Nekünk el kellett fogadnunk a tapasztalatok által szerzett tudást, Barnabásnak pedig hagynia kellett, hogy újabb és újabb dolgokat próbálhassunk ki. Nagyon érdekes volt rádöbbenni arra, hogy milyen sokat tanulhat egymástól a két generáció, ha képes egymásra ténylegesen figyelni, nem csak legyinteni egyet.
Színházunk immáron négy éve működik a Felvidéken, Dunaszerdahelyen, azzal a céllal, hogy a harmadik felvidéki kőszínházzá nőhesse ki magát. Ennek működtetéséhez és a folyamatos előretöréshez rengeteg energia, kreativitás és munka szükséges. Nagyon jó érzés és óriási segítség, amikor olyan X generációsok állnak mellénk és segítenek, akik ténylegesen értik, hogy miért is működünk mi. Hogy 2017-ben igenis lehetséges hátsó szándékok nélkül valami olyasmit csinálni, ami nemcsak saját érdek, hanem félmillió felvidéki magyar érdeke. Jó érzés, amikor az ember olyan X-esekkel találkozik, ahogy ezen a rendezvényen is, akik elismerik a munkánkat, a kezdeményezésünket és akik mernek nagyban gondolkodni. Nem azt mondják, hogy fiatalság bolondság, hanem azt, hogy minden út az első lépéssel kezdődik.
A két nap alatt sok előadót volt lehetőségünk meghallgatni, ezek közül hármat emelnék ki, akik különböző problémákról beszéltek, melyek mindegyike nagyon izgalmasnak és érdekesnek bizonyult. Varga Gábor előadásában a sorozatalapú tartalomgyártásról és annak fogyasztásáról beszélt a közösségi térben. Tulajdonképpen bemutatásra kerültek az ismert Netflix-es és HBO-s sorozatok sikerének módszerei. Egyre több pénzt fektetnek ezek gyártásába, amelyből színvonalas epizódok kerülnek ki. Nem elhanyagolható, hogy egyre több hollywoodi sztár fémjelzi szereplésével ezeket a sorozatokat.
Szirmai Gergely és csapata egy lezajlott országos projektet mutatott be, amelynek szlogenje a „Legyél te is informatikus”. Nagy problémát okoz Magyarországon, hogy nincsenek elegen ebben a szektorban. Harmincperces videójukkal megcáfolták az informatikusokról alkotott sztereotípiákat. Ennek eredményeként három hónap alatt 3 ezer diák adta be ehhez kapcsolódó szakokra a főiskolai jelentkezését.
Puzsér Róbertet bizonyára nem szükséges bemutatni. A magyar-történelem szakos publicista, újságíró és kritikus 15 percen át beszélgetett Szily Nórával, de ebbe a 15 percbe is sikerült belesűrítenie határozott elképzeléseit és véleményét a net trollokkal kapcsolatban. Bár stílusa megosztó lehet a hallgatóság számára, el kell ismerni, hogy tartalmi szempontból sok olyan gondolatot fogalmazott meg, amelyekkel azonosulni lehet.
Ez a konferencia nemcsak a médiában dolgozók számára közölt új tényeket, hanem akár teljesen más szakmában tevékenykedő embereknek is bemutathat egy másik nézőpontot. Nagyon hasznosnak találom ezt a konferenciát abból a szempontból, hogy bebizonyította, milyen sok vélemény, álláspont és különböző generáció képes megférni egy színpadon békében, egymást elfogadva, egymástól tanulva.
