A Rajner név nem ismeretlen Hont megyében, de általában a történelmi Magyarországon sem volt az. Sőt, a család felmenői igen megbecsült és ismert személyiségek voltak.
Rajner Pál (1823-1879), aki az Andrássy-kormány belügyminisztereként is tevékenykedett, résztvevője volt a magyar szabadságharcnak is. Ő ma a lontói temetőben nyugszik. Az ipolyviski születésű Rajner Lajos (1842-1920) püspök egyházi íróként is ismertté vált, s ő bátyja volt a már feltételezhetően Ipolyságon született dr. Rajner Géza (1846-1912) főorvosnak. Édesapjuk, Rajner (Reiner) József tiszteletbeli mérnöke volt a megyének, édesanyjukat pedig Kabzay Ágnesnek hívták.
Az ipolysági illetőségű orvosról halálának százéves évfordulóján dr. Kiss László kutató emlékezett meg a Honti Lapokban (HL, 2012. június. 13.p.) A szerző megjegyzi, hogy a mi Rajner Gézánk ugyan nem volt sem miniszter, sem püspök, ám az „egy életen át hivatásként végzett munkája azonban mégis tiszteletet érdemel”.
Mint az évfordulós megemlékezésből is tudjuk, Rajner 1874-ben szerzett orvosi oklevelet, amikor is visszatért megyéjébe, s nyomban komoly feladatot kapott. Az akkori kolerajárvány idején Vámosmikolán, illetve Nagybörzsönyben és Bozókon működött járványorvosként. Kiváló munkája elismeréséül is kerülhetett aztán 1875-ben Ipolyságra, az akkor indult megyei kórházba mint első orvos, aki közben megkapta a tiszteletbeli megyei főorvos címet is. Amikor aztán 1878-ban megszervezték a körorvosi intézményt, Rajner ezt a tisztséget is betöltötte Ipolyságon. Sőt, ő látta el a megyei törvényszéki orvosi feladatokat is. A köztiszteletben álló személyiség kivette részét a társadalmi életből is, tevékenykedett a Honti Kaszinóban, az Ipolysági Takarékpénztár igazgatóságában stb. S mint Kiss László írja a továbbiakban: Rajner tehát könyvet nem hagyott ránk, „napjaink orvosainak azonban példaként szolgálhat egy életen át végzett becsületes gyógyító munkája révén”.
Rajnerék – bár tudomásunk szerint gyermekeik nem születtek –, az új városi köztemető megnyitása után megépíttették itt családi sírboltjukat. Néhány éve ismerős kutató barátom említette, hogy a temetőben nem találta a főorvos sírját. Márpedig én is emlékeztem arra, hogy a kripta felett egy magas obeliszk állt. Nos, egy kis keresgélés után megtaláltam a helyet, s megvan a sírjel is. Annyi történt csupán, hogy azt feliratával együtt megfordították, mivel a helyet egy mai család megvásárolta. Az emlék tehát áll: a temető A szektorában, a főbejárattól jobbra, az ötödik sírhely az. A négyrészes fekete márvány, csúcsívben végződő, kelet felé fordított magas obeliszk felső részén, a keresztjel alatt olvasható a bizonyítékul szolgáló felirat: „Dr. Rajner Géza/ családi sírboltja”. Az ez alatti négyzet alakú oszlopon pedig ez áll: „Dr. Rajner Géza/ + 1912. május hó 11-én/ 65 éves korában/ és neje/ Petrovay Felicitas/ + 1922. ápr. 2-án/ 75 éves korában”.
Rajner haláláról egyébként az Esztergom című lap is tudósított 1912. május 19-én. Valószínűleg elhunyt bátyja, Rajner Lajos püspök iránti tiszteletből is tették mindezt, az alábbiakat közölve: „Dr. Rajner Géza ipolysági orvos, dr. Rajner Lajos püspök testvéröccse meghalt Ipolyságon e hó 11-én. A közszeretetben álló püspököt ezáltal rövid néhány év alatt ujabb családi gyász és szomorúság érte őszinte sajnálatunkra. A temetés a közönség nagy részvétele mellett folyt le. A család a gyász esetéről a következő gyászjelentést adta ki:
Alulírott fájdalomtól megtört szívvel jelenti ugy maga, mint az összes rokonság nevében, hogy dr. Rajner Géza tb. vármegyei főorvos és törvényszéki orvos, törvényhatósági és városi képviselő stb. Isten akaratában megnyugodva és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után, hosszas szenvedés béketűrő elviselése mellett 65 éves korában, boldog házasságának 32-ik évében folyó hó 11-én délután 3 órakor meghalt. A boldogult hű tetemei folyó hó 13-án délután 2 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint az ipolysági sírkertben a boldog feltámadásig nyugalomra helyeztetni…” Tovább nem idézzük a gyászjelentést, csupán megjegyezzük, hogy a feleségen kívül az aláírók sorában ott találjuk többek közt a testvért, Lajos püspököt, illetve a sógort, Vitális Mórt is.
Vitális Mórt (1830-1914) azért is említettük, mert feleségével együtt, aki testvére volt a főorvos feleségének, ő is a családi sírboltban nyugszik. A Vitális család ugyancsak ismert volt Hont megyében. Mór ügyvédként, köztisztviselőként tevékenykedett a városban, illetve a megyében. Szintén több területen aktív volt, dolgozott például a Kaszinó vezetőségében, írt a helyi és országos lapokba. Gyakran jelentek meg írásai a Hazánkban vagy a Hontvármegyei Almanachban. Az utóbbiban főleg humoreszkeket közölt. 1902-ben Balassagyarmaton megjelent önálló kötete is Múlt és jelen címmel, s olvashatunk róla Szinnyei lexikonában is. Az ipolysági sírjel egyik márvány lépcsőjén ez a vele kapcsolatos felirat olvasható: „Vitalisfalvi/ Vitális Mór/ 1830-1914. jan. 3.// n. |Özv. Vitális Mórné/ sz. Petrovay Szinszéra”. A síremléket egyébként egy szép kovácsoltvas kerítés veszi körbe.
