Csak idő kérdése volt, hogy mikor kerül lapátra a 18. oktatásügyi miniszter is. A miniszterek bukása mindaddig kódolva van, amíg nem változik meg a kiválasztás rendszere. A miniszternek ugyanis nem a pártvezérhez kellene lojálisnak lennie, hanem elsősorban a minisztérium által megfogalmazott célokhoz és jövőképhez.
A 21.század a digitalizáció és robotizáció korszaka lesz, amely megváltoztatja életmódunkat. Az okostelefonok után jönnek az önvezérelt autók. A robottechnika és az internet forradalmasítja a közlekedést, gyártást, raktározást stb. Egy teljesen új világ küszöbén állunk. Ha nem akarunk a vesztesei lenni, akkor az oktatásügynek mindenképpen reagálnia kell ezekre a kihívásokra és a jövő generációját fel kell készíteni a várható következményekre.
Újra kell tehát értelmezni a tanítás/tanulás folyamatát. El is készült egy reformtervezet, amely tartalmában és szellemiségében megfelel a 21.század elvárásainak. Most egy olyan miniszterre lenne szükség, aki ennek a folyamatnak a zászlóvivője, motorja lenne, mert lássuk be, hogy Plavčan úr nem volt az, még ha a tervezet az ő idejében készült is el.
Szlovákiában jelenleg kb. 3 500 közoktatási és 35 felsőoktatási intézmény müködik. A felsőoktatási intézmények gyakorlatilag teljes önállósággal működnek, tehát az ő esetükben nincs mit irányítani. Talán csak az évi költségvetés összeállítása és a kutatási pályázatok kiírása és elbírálása a minisztérium feladata. Az oktatási miniszter, egyetlen kivételtől eltekintve, mégis mindig ebből a közegből kerül ki. A problémát az (is) jelenti, hogy ezek az emberek a közoktatásban járatlanok. De hogyan irányíthat valaki olyan intézményeket, amelyeket nem ismer?
Miért ne állhatna az oktatási tárca élén egy olyan miniszter, aki alap- vagy középiskolából érkezett, szakmailag felkészült, vezetői gyakorlattal rendelkezik és elkötelezett a közoktatás megreformálásában?
A miniszter személyének kiválasztásában már az is gondot jelent, hogy a koalíciót alkotó pártok vezetői előbb a tárcákat osztják el egymás között, majd az a párt jelöli a minisztert, amelyik elnyerte az adott minisztériumot. Akkor is, ha erre a posztra nincs megfelelő jelöltje! Szlovákiában el sem tudjuk képzelni azt, hogy akár pályázat útján, mint pl. Franciaországban, választjuk ki a minisztert a legjobb, legrátermettebb oktatásügyi szakemberek közül.
Amíg marad a jelenlegi kiválasztási rendszer, addig meg kell békülnünk azzal, hogy a 19-ik után rövid időn belül jön a huszadik, huszonegyedik stb. miniszter, jönnek az ad-hoc intézkedések és a fejetlenség, miközben a lift tovább süllyed. A baj csak az, hogy erre rámegy az ország gazdaságának versenyképessége, ha még van ilyen.
