Ki ne ismerné Katona József híres drámájának áriáját, amelynek ősbemutatójára 1833. február 15-én került sor Kassán, a régi színházban, mely a mai, Láng Adolf tervezte színházépület helyén állt.
A Pesten jogot tanuló Katona 1811-ben, alig húszévesen kapcsolódott be a Második Pesti Magyar Játékszíni Társaság munkájába, a következő évek során pedig többek között Jan Zižka életét és Jeruzsálem pusztulását is drámában örökítette meg. Katona József fő művét, a Bánk bánt az Erdélyi Múzeum 1814. évi pályázatára készítette el, a folyóirat alapítója, Döbrentei Gábor ugyanis a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor egy olyan drámát akart színpadon látni, mely nevezetes magyar történelmi eseményről szól, és nem utánozza a nyugati művészeti irányzatokat.
A Bánk bán 1814-ben szinte teljes kudarcot vallott, mivel a pályázat végeredményének kihirdetésekor említésre sem méltatták, így sokunk örömére a szerző 1819-ben átdolgozta művét, és a kezdeti sikertelensége ellenére a magyar színművészet egyik legjelentősebb alkotásává tette.
Katona életében ez a változat sem arathatott jelentős sikert, ugyanis a cenzúra hosszú ideig csak könyv formájában engedélyezte a mű megjelenését, mivel a főhős alakját és Gertrudis királyné megölésének motívumát veszélyesnek ítélte a Habsburg uralkodóházra nézve. Kudarcával összefüggésben az író az 1820-as évek elején feladta művészi ambícióit, és 1826-tól haláláig szülővárosa, Kecskemét város főügyészeként tevékenykedett.
Az a kassai cenzor, aki 1833-ban engedélyezte a Bánk bán előadását, aligha tudott a dráma pesti eltiltásáról, aligha olvasta Katonának a Tudományos gyűjteményben megjelent cikkét, amelyben a pesti cenzor tilalmának még az indoklását is idézte. Ezt a kassai előadást, a dráma színpadi premierjét egy régi színészbarát, Udvarhelyi Miklós szervezte. 1833-ban az akkori magyar színészek színe-java Kassán játszott; a Bánk bán parádés szereposztásban kerülhetett 1833. február 15-én Udvarhelyi jutalomjátékaként színpadra. Bánkot Bartha János, Melindát Déryné, Gertrudist Kántorné, Peturt Szentpétery Zsigmond, Tiborcot Szilágyi Pál, Ottót Egressy Gábor, Biberachot Megyeri Károly, II. Endrét Szerdahelyi József játszotta, Udvarhelyi Miklós Mikhál bán szerepét választotta magának. A következő évben Kolozsvárott, 1835-ben Budán, 1836-ban Debrecenben is előadták a drámát.
Az „uralkodói család dicsőségét elhomályosító” dráma 1839 márciusában jutott el a pesti Nemzeti Színházba, fogadtatását pedig kiválóan jellemzi gróf Széchenyi István naplóbejegyzése, aki a Bánk bánt az előadás után lázítónak, veszedelmesnek találta. A „legnagyobb magyar” félelmei bizonyos szempontból később beigazolódtak, hiszen Katona József drámája 1848. március 15-e estéjén valósággal megdicsőült – ez még úgy is igaz, hogy a Nemzeti Színházba betóduló néptömeg valószínűleg meghiúsította a tervezett előadást. A színdarab 1848-tól végérvényesen összeforrt a forradalommal és a magyar nemzet szabadságának eszméjével; ezzel magyarázható, hogy Egressy Béninek és Erkel Ferencnek köszönhetően már 1861-ben elkészült a mű operaváltozata, amit a 20. században aztán rengeteg filmadaptáció követett.
Több évtizednek kellett eltelni az író halála után, hogy drámája bekerüljön a köztudatba. Katona József nem az egyetlen, akit a magyar társadalom életében nem, csak utólag dicsőít.
(Rubicon.hu, bacstudastar.hu/Felvidék.ma)
