Kétharmados elsöprő győzelmet arattak az április 8-i választáson a regnáló kormánypártok, a Fidesz-KDNP pártszövetsége. Vitathatatlan, hogy éles hangulat uralkodott az utóbbi hetekben Magyarországon, s egyesek szerint ez kormányváltó hangulat volt, ám mint kiderült, korántsem, sőt, ebben is Orbán Viktor miniszterelnöknek lett igaza, hogy nem kormányváltó, hanem ellenzékváltó hangulat uralkodott.
Néhányan jogosan tették fel a kérdést, milyen eredmény született volna, ha nem lenne „kormányváltó hangulat”?
Az ellenzék csúfos leszereplése eredményeképpen pedig valamennyi párt elnöksége le is mondott csalódottságában. Márpedig konstruktív, jó ellenzékre nagy szüksége lenne az országnak, hiszen ez a demokrácia intézményesült velejárója, és még a legjobban működő rendszerek is igényelnek ellenpólust, féket. Mint kiderült, erre a jelenlegi ellenzéki pártok teljesen alkalmatlanok, amit a választók tudtukra is adtak.
Pedig mindennel próbálkoztak, hogy leváltsák a kormányt, hihetetlen mértékű gyűlöletkampányt zúdítottak a Fideszre. Tegyük persze hozzá, a Fidesz sem futamodott meg és felvette a kesztyűt, ami már nem is kampányt, de sokkal inkább sajtó- és plakátháborút eredményezett, meglehetősen demoralizálva a magyarországi légkört, mély árkokat ásva az egyes vonalak között.
Taktikailag is megpróbáltak egy síkra helyezkedni, de ilyen szintű stratégiátlanságot még nem látott világ. A picikét is komolyan vehető nyolc ellenzéki párt napi szinten kommunikált különbözőképpen magáról, egymásról vagy éppen bármiről. Megpróbáltak létrehozni egy nagy összefogást, így az egyes egyéni körzetekben lépegettek vissza egymás javára, ám mindezt olyan követhetetlenül, hogy aki óránként figyelte az eseményeket, az sem tudott eligazodni, hogy ki kinek a javára, ki ellen, hogyan, miért, mennyire lépett vissza, vagy hova. Az a szavazó, aki el is gondolkodott volna, hogy ne a kormányt támogassa, annak is elmehetett a kedve ilyen szerencsétlenkedéstől.
A politika ugyanis bármennyire tekinthető úri huncutságnak, a választók határozott elképzeléseket, stabilitást és következetességet kívánnak. Márpedig a kampány során világosan kiderült, hogy az ellenzéknek nincs egységes és határozott elképzelése az országról, végtelenül következetlenek és ha még közösen meg is szereznék a szavazatok többségét, akkor sem lennének képesek együtt kormányozni az országot. Jól mutatja ezt, hogy a kampányban többször is győzelmük esetén előrehozott választásokról, esetleg szakértői kormányról beszéltek.
(Fotó: fidesz.hu)
Ilyen téren a legnagyobb zavar pedig a Jobbik soraiban volt. A hajdan szélsőjobbos, nemzeti radikális párt egy, másfél év alatt olyan szintű változáson ment keresztül, ami nem csak a szavazóit, de sok esetben a tagokat is teljesen összezavarta és szétzüllesztette. Simicska Lajos médiabirodalom-tulajdonos megjelenésével a párt meghirdette a néppártosodását, ám a szélsőjobboldalról hihetetlen módon szinte egészen a baloldalig billent át. Beszállva például Gyurcsány határon túliak elleni uszításába, hogy a kárpátaljai választópolgárok adatait nyilvánosságra hozták (Ukrajnában sem engedélyezett a kettős állampolgárság, így a Jobbikhoz közeli Kárpáthír oldal listája gyakorlatilag tálcán kínálta a hatóságoknak a magyar állampolgárságot szerzett személyeket).
A magyar választók viszont erős felhatalmazással, harmadik alkalommal is kétharmaddal ruházták fel az immár negyedik ciklusát kezdő Orbán-kormányt. A legitimitás súlyát jelzi, hogy kimagaslóan magas, 70 % körüli részvételi arány volt, ezzel egyértelműen hitet téve amellett, hogy Magyarország hogyan kezelje a migráció kérdését és milyen irányba haladjon az ország.
Az elsöprő sikerhez pedig bőven hozzájárultak a külhoni magyarok szavazatai is. A pontos eredményeket csak később hozzák nyilvánosságra, de előzetes információk szerint 2-3 mandátumot jelenthetnek a Fidesznek a külhoni szavazatok, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ez biztosította számukra a kétharmadot. Ez újra nagy lökést ad a nemzetegyesülésnek, ami lépésről lépésre, tégláról téglára épül újjá.
Sajnos a felvidéki szavazat ezúttal sem sokban járult mindehhez hozzá, de remélhetőleg hamarosan eljön az az idő, amikor már mi is bekapcsolódhatunk ebbe a folyamatba (is), addig viszont van bőven teendőnk a saját házunk táján. Jó érzés tudni, hogy az anyaország mögöttünk áll, de a munkát mindenkinek otthon kell elvégeznie. Aktuálisan például a magyar iskolai beiratkozások terén…
