Egy forró nyári napon érkeztünk Nyitrára. A Nyitra folyón túl, a meredek mészkősziklára épült vár méltóságteljesen tündökölt a napfényben. Az ember lélegzete elállt, látványával nem lehetett betelni, erkélyéről súlyos évszázadok integettek felénk, a templom tornyából szinte az Isten szólított…
A várnegyedből, a másik oldalról, gyalogsétával közelítettük meg a várat. Lépcsősorokon haladtunk felfelé, mígnem feltűnt Nagyboldogasszony aranyozott szoborcsoportja (a pestisjárvány elmúltával állíttatott), finoman megmunkált, teljes pompájában. Előtte újféle nemzeti hősök szobrai is fogadtak, netán minket is vártak? Elértük a várkaput, a címeres vastag falak alatt belépve újabb lépcsők vittek fel az egyik legrégebbi püspöki székesegyházba.
A nyitrai egyházmegye védőszentje Szent Zoerar-András és tanítványa Szent Benedek földi maradványait is itt helyezték el. Csodálatos az oltár, az 1990-es évektől kezdve mindent szépen felújítottak. (Szent) István király a nyitrai Káptalannak adott kiváltságairól szól az 1006-ból származó írásos adománylevél, íme: „… minden királyi szinóduson és nemesi összejöveteleken… az Esztergomi káptalan után legyen a helyük és szólásjoguk”.
„Szólásjogunk?” Isten ismeri, látta, látja minden cselekedetünket határok nélkül, de a felvidéki magyarok szólásjoga „hol tanyázik”?
Jelenleg a Nyitrai egyházmegye (területe 5 932 négyzetkilométer) délen a Dunáig terjed, északon pedig Trencsénig. 197 plébániája van, 689 978 lakossal, ezek közül 571 195 a Katolikus Egyházhoz tartozik, ennek körülbelül 10% magyar nemzetiségű katolikus – ezeket a statisztikai adatokat a Nyitrai Püspökség 2012 évi egyetlen magyar nyelvű szórólapjából tudtam meg. A Püspöki palota és a Vármegye házának megtekintésével vigasztalódtunk…
Fotó: Juhos-Kiss Csaba
„Mindent az idővel”
Bajmóc (Bojnice) Közép-Európa egyik leglátogatottabb várkastélya. A XI. században egy mésztufán állt vár helyén épült. A legekkel kezdtük, azzal is folytatjuk. Bajmóc ugyanis mindig a leghíresebb és leggazdagabb nemesi családok tulajdonában volt. Viszont mi most, földi vándorok, csak akkor tehetjük be lábunkat az első várudvarába, ha fejenként lepengetünk 8 eurót! (Nyugdíjasoknak és gyerekeknek a belépő 7 euró!) Bajmóc megtekintése csak szlovák kísérő jelenlétében lehetséges. Pálffy gróf 1909. június 2-án hunyt el, és végrendeletében meghagyta, hogy halála után Bajmóc vármúzeum formájában szolgálja a nagyközönséget. Most a Szlovák Nemzeti Múzeum tulajdonában van, igaz a pénztárnál azt mondták, hogy magánmúzeum, azért drágák a belépők…
Az első teremben az ügyeletes idegenvezető elmondta (a mienk fordította magyarra), hogy a bajmóci vár Szlovákia legrégebbi és legismertebb emléke. Úgy van, a két évtizedes Szlovákia és az ezeréves Magyarország történelme összefonódott, például itt Bajmóc váránál is. Az első írott emlék 1113-ból származik, faerődítmény volt, majd a XIII. században a Hont-Poznan-család kőből építette fel a királyi adományt. Aztán volt Csák Máté, Giléthy-, Noffry-, Mátyás és Thurzó-család és sok más nemesi család birtokában. A vár utolsó átépítését gróf Pálffy János Ferenc valósította meg, nagy nehezen tudtuk kicsikarni az idegenvezetőből, hogy a sok falon lógó olajfestmény közül melyik ábrázolja őméltóságát. Pálffy átépítette kastélyát a Loire-menti francia kastélyok mintájára, amely 22 évet vett igénybe, és befejezését már nem élte meg.
A második teremben értékes kandallók láthatók a XIX. századból, csempéit csodálatos, figurális motívumok díszítik. A falon Andrássy I. Manó portréja, Thurzó György és II. Rákóczi Ferenc portréja függ.
Az ötszögletű toronyban további festmények, szobrok, barokk faplasztikák, gobelinképek láthatóak. A télikertben pompás asztalok, székek, a várurak itt kártyáztak, ruletteztek, sakkoztak, bagóztak, forró csokoládét ittak. A falon Marie Antoinette XVI. Lajos királlyal és Habsburg Miksa bátyjával portré, aztán Mária Terézia, a magyar uralkodó portréja néz le ránk. A képtár mennyezetét és falát diófa burkolattal vonták be, mozaikablak, különös barokkasztalok, székek a további látnivalók. Majd sorrendben az ebédlő, a keleti szalon, a zeneterem és az aranyterem következett, az ember nem győzte kapkodni a fejét a sokféle kincs láttán. Az aranyterem mennyezetéről 183 angyalfejecske nézett ránk, mindegyik más-más arckifejezéssel; borókafából faragták fejecskéjüket és 40 kg aranyfüstöt használtak fel a munkához. A mennyezet közepén angyal tartja a Pálffy család címerét a szarvassal és a törött kerékkel, körkörösen latinul olvasható: „Mindent az idővel.” Megcsodáltuk a kápolnát, majd a negyedik várudvarra a vár legrégebbi, eredeti mészkő sziklába vájt lépcsősora vezetett. Láttuk a 26 méter mély kút forrásvizét: egy csík, egy bogár sem merte tiszta vizét lábaival felszántani!
Hosszú, kanyargós tölgyfa lépcsősor vezet le a kriptába, ahol a vár utolsó tulajdonosa, Pálffy János gróf hatalmas vörös márvány szarkofágját csodálhattuk meg. A szép, szőke és fiatal idegenvezető hölgy, egy magyar nyelvű lapot nyomott a kezembe, én a fiamnak adtam, hogy hangosan, szépen olvassa fel, de nem élveztük a furcsa tudnivalókat, mert valamiféle régi lajstrom, felsorolás lehetett (később kiderítettük), másodszor pedig, fiam hangját elnyomta a szarkofág sarkánál álló idegenvezető szlovák hangja, aki valami sokkal fontosabbat magyarázhatott két fiatalnak…
