Mielőtt az alábbiak leírásába belefogtam volna, sokat tépelődtem, vajon jól teszem-e, ha leírom, amit tapasztaltam, illetve, amit erről gondolok, mert a dolog annyira „rendszeridegen”, hogy a róla szóló beszámoló következményeit erősen kétesélyesnek ítélem.
Végül mégis az írás mellett döntöttem, mert a lényegben benne van a lehetőség a mainál valamivel jobb holnapok felé. A mai állapotokkal való elégedetlenségem talán nem túl meglepő, mert a mindent eladni akaró piaci gondolkodás már lassan az ezen elveken élő és gyarapodó kereskedői gárdának is kezd ellenszenvessé válni, de mivel jobbat nem ismer, ezért a „fogd be a szádat és tartsd a lépést” ideológiája mentén továbbra is piacozik, annak minden pozitív és negatív következményével együtt.
Valamikor a kétezres évek első évtizedének vége felé az iskola folyosóján haladva arra lettem figyelmes, hogy egy láda alma van a folyosó közepén. Amikor ugyanez a „meglepetés” ért az épület új szárnyában lévő tantermeink előtti folyosón is, megpróbáltam kideríteni, hogy mégis mi folyik itt a tudtom nélkül. Ebben az időben még az iskola igazgatója voltam, bár rohamosan romló egészségi állapotom miatt több ízben hetekre kórházi kezelésben volt részem, s távollétem alatt a helyettesem hozhatott olyan döntéseket, melyek következménye lehetett a folyosókon található alma. De nem ez a dolog lényege.
Amikor kiderítettem, hogy mi célból kerültek a ládák folyosóinkra, az örömöm eltörölt bennem mindenféle intézkedési vágyat. Az alma ugyanis a helyi mezőgazdasági szövetkezet ajándékaként azért került az iskolába, hogy tanulóink a napi tízórai mellé minden ellentételezés nélkül vehessenek belőle. Volt is kezdetben eme szabad fogyasztás miatt némi aggályom, de a dolog működött és bevált. Az alma akkora sikert aratott, hogy azt álmaimban sem mertem volna föltételezni.
A gyerekeknek valahogy természetes volt, hogy ez egy olyan ajándék, amit meg kell becsülni, nem lehet vele visszaélni és úgy kell viselkedniük, hogy ezt az ajándékot sokáig megérdemeljék. És a holnapok szolgáltatták a bizonyítékot, hogy ez a gyerekcsapat megérdemli ezt az ajándékot.
A dolog pedig működött és működik a mai napig az almaszezon ideje alatt, illetve mindaddig, amíg a szövetkezet raktárában az azonnal fogyasztható almakészlet ki nem apad. Senki nem élt vissza ezzel az ajándékkal, senki sem akarta ezt a nemes cselekedetet a saját hasznára fordítani és erre a szokatlan lépésre senki sem épített karriert, pedig a naponta folyamatosan megjelenő almák ajándékrendszere biztosan nem egy ember keze munkája volt.
Természetesen nehéz ma megítélni a folyosón megjelenő almák „hasznát”, mert kétesélyes a nem üzletben és pénz vagy bármilyen más ellenszolgáltatás nélkül kapható almák lenyomata a haszonélvezőkben. Bizonyára lesznek olyanok, akik csak arra fognak emlékezni, hogy milyen jó és különleges volt, hogy a folyosón lévő almákból szemezgethettek, de remélem, hogy azért a „haszonélvezők” egy jó részének későbbi gondolataiban felmerül az is, hogy ahhoz, hogy ők a folyosón almát találjanak, kellettek valakik, akik azt az almát önzetlenül ajándékba adták. Sőt, valószínűleg olyanok is kellettek, akik az ajándék folyosóra kerülését szem előtt tartották és tettek is érte pár lépést, hogy mikorra kell, akkorra az üres láda helyén már újra teli ládát találjanak a „haszonélvezők”.
Nem tartom valószínűnek, hogy az ajándék megjelenésének előbbiekben említett szereplői elvárnák, hogy valamiféle honoráriumot, vagy akár csak egy egyszerű köszönetet kapjanak azért, amit tettek és tesznek az ügy érdekében. Viszont remélem, hogy a ma kiosztható honoráriumoknál és köszöneteknél számukra sokkal többet ér az az érzés, hogy azzal, amit tettek, egy olyan valóság részeseivé váltak, amitől később, amikor a mai „haszonélvezők” az ő helyükbe lépnek, ez a mai haszon- és piacorientált világ talán ráébred, vannak a haszonnál és a hatalomnál is fontosabb értékek, amelyek csak úgy jöhetnek létre, ha az emberekben van egy kis szeretet és tisztelet is a többiek iránt. Sőt, talán az ébredésen túl tesznek is valamit (talán néhány almát a megfelelő helyre), hogy azt a jövőbeli világot a haszon mellett a szeretet és a tisztelet hívei kormányozzák.
