Megnyugtató, hogy az Európai Néppártnak ezúttal sikerült egy olyan jelöltet állítania az Európai Bizottság élére, akit – megválasztása esetén – nem tajtrészegen totyogva fogunk viszontlátni a különböző megemlékezéseken és más rendezvényeken. Így például jó esély van rá, hogy Trianon 100. évfordulóját is méltó módon, kellemetlen közjátékok nélkül ünnepelhetik Európa történelmi barátságba fonódó nemzetei és Stockholm-szindrómásai.
Manfred „Wirbelsäule” Weber természetesen – minden gúny és irónia nélkül – a létező legjobb választás volt tegnap Helsinkiben. A hely és az idő is nagyon fontos.
Mert 2018-ban Helsinkiben valóban ez az ide-oda hajló, finnyogó nyárspolgár a legütősebb jelölt arra, hogy a szakadékba robogó Európát a gallérjánál fogva visszarántsa.
Ne nevessenek, mert tényleg így van! Manfred Webernek ugyanis pont az a behozhatatlan előnye a habzó szájú liberálisokkal szemben, hogy nem pakolta ki nyíltan az elvkártyáit. Gesztusokat tesz ide is, oda is, sőt még amoda is. Egy kis tavaszi kampányolgatás a demokratikus úton magát megmérető Orbán Viktor mellett a parlamenti választásokon, majd egy kedélyes őszi igennel szavazás a diktátorellenes Sargentini-jelentésről Brüsszelben, lelöttyintve egy csomó aggodalomszósszal CEU, civilszervezetek, jogállamiság stb. miatt. Minden belefér.
Emiatt azonban senki ne aggódjon. Webernek vélhetően kelleni fog néhány szavazat odaátról is a megválasztásához, amiért valóban nem nagy ár a kócos asszony megrendelésre készült koholmányának megszavazása, a róla szóló vita halszemekkel való végigszenvedése.
A jövő évi EP-választások után, amikor remélhetőleg sikerül nagytakarítani az Európai Parlament libsi készleteiben, Weber úr fejéből is hamar ki fog szellőzni a sok aggodalom a magyar jogállamiság iránt.
Manfred Weber remek muzsikus, csak látszólag tűnik lúzernek, hogy egyedüli bajor CSU-sként megszavazta a Sargentini-jelentést. Valójában igen precízen tud kottából játszani, már csak a megfelelő partitúrát kell elé rakni. Ez lesz jövőre egyrészt a választók, másrészt az általuk megválasztottak dolga. És innen nézve tökéletesen világos, miért támogatta az EPP jobbik fele Manfred Weber megválasztását.
Az persze sokat elárul a mai Európa állapotáról, ahogy ez a fajta kontraszelekció az unió valamennyi szintjén működik, és hogy még véletlenül sem merül fel komolyan annak a szörnyűségnek a lehetősége, hogy Európa úgymond első emberét végre valóban demokratikusan megméretve, közvetlenül válassza az „európai nép”.
Helsinkiben tegnap újabb néhány évvel meghosszabbították a XX. századot, amit viszont jó lenne most már végre megnyerni…
