Szándékosan adták az Aspektus szervezői a rendezvénynek ez alkalommal az Alba Iulia címet és nem Gyulafehérvárét, hiszen román ünnepről van szó! 1918. december 1-jén, amikor néhány erdélyi vármegye, valamint Havasalföld és Moldva küldöttei százezres közönség előtt kinyilvánították Erdély két másik román fejedelemséghez csatlakozását és így Nagy-Románia megalakulását, akkor nem kérdezték meg Erdély magyarságát!
Erdély magyarsága pedig erről hallani sem akart: 1918. december 22-én Kolozsváron – román delegátusokkal és az erdélyi vármegyék küldötteivel együtt – Erdély Magyarországnál maradása mellett tett hitet és az erről készült filmfelvételt az Aspektus Facebook-oldalán immár meg is osztották – jelentette ki 2018. november 29-én Budapesten Gecse Géza, ahol Duray Miklóssal a Nemzetpolitika – szorítóban. Aspektus – határok nélkül 2002-2017 című kötetet mutatták be. Az itteni találkozót arra is felhasználta az Aspektus témafelelőse, hogy a januártól ugyanitt, vagyis a Kék Golyó utcában tervezett Aspektus-műhelysorozat tematikáját is ismertesse.
Minden ezzel kapcsolatos információt meg fognak osztani a közönséggel a www.aspektus.eu oldalon, fogalmazott Gecse Géza, felhívva egyúttal arra is a figyelmet, hogy a régi gyakorlathoz való visszatérés, amely szerint havonta lesz egy-egy rendezvény, Egyed István ösztönzése nélkül nem jött volna létre. Ugyanakkor a hagyományos Aspektus-rendezvényeket továbbra is a régi, megszokott helyszíneken szervezik, amiről mindenkit a szokásos módon és időben fognak értesíteni.
Egyed István (Fotó: Aspektus)
Ami Gyulafehérvár jelentőségét vagy jelentéktelenségét illeti, az Aspektus témafelelőse azt is megemlítette, hogy olyan összmagyar ügyről van szó, ami – sajnos – a magyarországi magyarok számára nem tudatosult eléggé, igaz, a kolozsvári népgyűlés határozata sem, ahol Apáthy István, Erdély főkormánybiztosa volt a vezető szónok.
Egyed Istvánnal és az Aspektus szervezőivel tanácskozva arra az álláspontra jutottak – fogalmazott Gecse, hogy – tekintettel arra, hogy az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság még mindig nem döntött az 1918-hoz kapcsolódó pályázat sorsáról, ők viszont az év során már hirdették azt, ezért két másik kiadvány mellett erre való gyűjtésre is mozgósítják mától kezdve a közönséget! Ezt követően Egyed István beszélt arról, miért tartja fontosnak, hogy a Kék Golyó utcában ilyen sorozatot indítsanak, majd Gecse Géza Duray Miklóst kérte szólásra.
Duray Miklós arra mutatott rá, hogy a gyulafehérvári, miként az 1918. október 28-án Prágában, majd október 30-án Turócszentmártonban szervezett népgyűlés vajon miért lett emlékezetes dátum, holott valójában ugyanúgy nem volt különösebb jelentősége, mint a december 1-jei gyulafehérvári románnak, vagy – sajnos – még kevésbé az utána három héttel szervezett kolozsvári magyarnak sem.
Van néhány érdekes dolog az első világháborúval kapcsolatban – folytatta Duray Miklós, hiszen 1916 végén már befejeződött a nagy háború. Sajátossága volt a folyamatnak, hogy mivel a központi hatalmak területén nem voltak ellenséges csapatok, már ekkor el lehetett volna kezdeni a béketárgyalásokat.
A háború folytatására az európai antanthatalmak ugyanis önmagukban már nem voltak képesek, ezért meg kellett győzniük az Amerikai Egyesült Államokat, hogy mozdítsa el a holtpontról a nagy háborút és segítsen nekik azt megnyerni!
Duray Miklós előadás közben (Fotó: Aspektus)
Duray Miklós szerint az Oszmán Birodalom térdre kényszerítése volt a kulcskérdés, de emellett a franciák szerették volna a Habsburg Monarchiát szétverni.
Sem erről, ahogyan arról sem szoktak beszélni, hogy 1918 tavaszán a románok kapituláltak és a Monarchia Romániával közös határa odébb került, és bár a béke aláírásával elvileg eljátszották a lehetőségét annak, hogy az antant a Romániának tett ígéreteit valóra váltsa, mégis – annak köszönhetően, hogy fél évvel ez után, de néhány nappal a világháború befejezése előtt – 1918 őszén Bukarest ismét hadat üzent a központi hatalmaknak, ezért a románoknak lehetőségük nyílt arra, hogy Magyarországgal szemben területi igényt fogalmazzanak meg.
A szintén korábbi szövetséges olaszok 1915-ben indítottak háborút a Monarchia ellen, viszont ők mindvégig kitartottak. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk Gyulafehérvárt vagy Túrócszentmártont, amelyek az új államok megteremtésekor hivatkozási alapként játszottak szerepet, és így a központi hatalmak területének a megcsonkításakor bizonyos szerepet játszottak, azt mondhatjuk, hogy a háború eredményeként létrejött helyzet kihasználásához járultak hozzá, tehát mindez egy hatalmi helyzet következménye volt és nem egy mély, belső érlelődésé!
Míg az oszmán-török háborúk lezárása után a XVII. század végén Európában senkinek nem jutott eszébe, hogy új államhatárokat húzzon, hiszen az a dinasztikus politizálással sem fért össze, addig a XX. századi nemzetállami hatalmi politizálásnak szükségszerű velejárója volt, hogy az új határok belevágjanak a legyőzött államnemzetekbe. Ennek egy állomása volt csupán Gyulafehérvár és – sajnos nem lehetett állomása – Kolozsvár – állapította meg Duray Miklós.
Gecse Géza előadás közben (Fotó: Aspektus)
Gecse Géza arra hívta fel a figyelmet, hogy a közönség soraiban helyet foglaló Kelemen Miklós egyik kollégájával két éve írt cikkében az 1918 őszén Budapesten állomásozó katonai alakulatok erőviszonyait elemezve arra a következtetésre jutott, hogy pusztán azok számszerűségéből kiindulva korántsem volt annyira reménytelen a helyzet, mint amilyennek ma tűnik.
Viszont Gottfried Barna levéltáros, a Székely Hadosztály történetének kutatója néhány napja kolozsvári előadásában kitért arra, hogy a Székely Hadosztály gerincét alkotó egységek közvetlenül a novemberi fegyverletételt megelőzően az olasz fronton megtagadták az engedelmességet és bár a decemberben Erdélybe beszivárgó román alakulatok harcértéke nem volt kifogástalan, ám mivel a Székely Hadosztálytól eltérően rendelkeztek tüzérséggel és utánpótlásukról folyamatosan gondoskodtak, ezért sikerrel tudták felvenni Erdélyben a harcot a magyarokkal, akiknek ilyen eszközeik és hátterük nem volt.
Duray Miklós azt hangsúlyozta, hogy a katonai erő relatív: ha a román hadsereg alkalmatlanságáról beszélünk, ugyanezt elmondhatjuk nemcsak a csehszlovák hadseregről, hanem a szerbekéről is. Hiszen a cseh légiók annyira képtelenek voltak a hadviselésre, hogy három magyar katona 1919 tavaszán pusztán csellel képes volt rá, hogy egy egész századot megfutamítson.
A cseh légiók leginkább fegyvertelen emberekkel szemben voltak sikeresek, így például 1919 februárjában belelőttek Pozsonyban a Magyarországon maradás mellett tüntető tömegbe, amely németekből, magyarokból és szlovákokból állt!
Az előadók szemszögéből (Fotó: Aspektus)
Ám, ha a párhuzamokról beszélünk, akkor az 1918. október 30-án Túrócszentmártonban felolvasott nyilatkozatnak, amelyet hamarosan a Szlovák Nemzeti Tanács nyilatkozataként tettek közzé, a mai napig nincs meg az eredetije!
Ami a kolozsvári népgyűlést illeti, Apáthy István volt a fő szónoka, de két nap múlva bevonult Kolozsvárra a román hadsereg. Erdély főkormánybiztosa 1919 januárjában még tárgyalt a francia Berthelot tábornokkal, meg is állapodott vele, de 1919 januárjának végén a románok már börtönbe zárták, ahonnan csak hónapok múlva szabadult.
Gecse Géza kiemelte, nemcsak a románok, hanem a náluk sokkal jelentősebb tényezőnek számító oroszok esetében is szerepet játszottak katonai, valamint hatalmi-politikai megfontolások! Az orosz polgári tábor ugyanúgy kiküldte képviselőit Párizsba, mint a csehek és a délszlávok, vagy a lengyelek, mivel abból indult ki, hogy 1917-ig az oroszok végigharcolták a világháborút és a keleti fronton a központi hatalmak erejének a jelentős részét, csaknem a felét kötötték le. Még a bolsevikok is próbáltak egyébként a központi hatalmakkal szemben az antanttól kezdetben erősítést kérni, de miután nem kaptak, 1918 márciusában aláírták a breszt-litovszki békét. Mindemellett a világháború vége előtt néhány héttel az Oszmán Birodalomnak hadat üzentek, mert úgy gondolták, hogy a Kaukázus térségében az oszmán-törökök megsértették a békeszerződésben foglaltakat.
Az, hogy végül az oroszok nem vettek részt a világháborút lezáró béketárgyalásokon, az orosz polgárháborúnak köszönhető: annak, hogy a különböző orosz irányzatok nem tudtak egymással megegyezni, továbbá túlhajtott expanziós elképzeléseik voltak, amelyek érvényesítéséhez hiányzott náluk a katonai erő!
A találkozó további részében szó volt arról, hogy a hatalmi érdek sokféleképpen értelmezhető és voltak a világháború során is fordulópontok, amikor a politikai vezetés megváltoztatta elképzeléseit. Szó esett arról is, hogy 1917 őszén miért nem sikerült megsemmisíteni a caporettói áttörést követően az egész olasz haderőt. Tisza István tevékenységének és szerepének értékelését illetően pedig Gecse Géza megjegyezte, hogy erre külön estét kellene szánni. Ami az orosz politikai elképzeléseket és a haditerveket illeti, az első világháború során azok lényegi eleme volt a Monarchia szétzúzása: Budapesten és Bécsen keresztül kívántak Berlinre csapást mérni, amire csak azért nem került sor, mert a Monarchia hadserege ezt nem hagyta.
Annak ellenére bizonyult erre képesnek, hogy a nagyhatalmak közül az egyetlen olyan állam volt, amely nem készült a háborúra! Szóba került továbbá, hogy mennyire lett más a kemalista Törökország, mint a régi Oszmán Birodalom volt és mekkora szerepe volt 1919-ben a Székely Hadosztály és a Vörös Hadsereg harcainak a Trianonhoz vezető útban.
Kép és szöveg: Aspektus
