A Rákóczi Klub májusi összejövetelének vendégei a Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak a Baráti Körét képviselték, közelebbről annak „szoborállító bizottságát”: Langschadl István mérnök, a baráti kör elnöke, dr. Viola Pál főorvos, Nagy Ferenc mérnök és Stirber Lajos zenepedagógus, karvezető személyében. A vendégek között volt Knirs Imre komáromi önkormányzati képviselő, és megtisztelte a klubnapot az alkotó Nagy János, Esterházy János-, Szervatiusz-, Pro Probitate díjas szobrászművész is.
Langschadl István vetített képekkel illusztrálva elevenítette fel annak a hét évnek a történetét, amely a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület kezdeményezésétől, hogy Egressy Béninek legyen szobra Komáromban, az avatásig eltelt.
Az időnként szelíd iróniával is fűszerezett történetet akár kor- és kórképnek is tekinthetjük a Trianonban elcsatolt magyar nemzetrészek mai, rendszerváltás utáni helyzetéről.
A Jókai Egyesületnek egyedül nem volt elég ereje és forrása a terv megvalósításához, de a Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak a Baráti Köre tekintélyes alapítványi támogatót talált, s elkezdődhetett a munka. A kör négy legaktívabb tagjából alakult „szoborbizottság” abban megegyezett, hogy nem mellszobrot akarnak, hanem egész alakosat, és hogy erre csakis Nagy János szobrászművészt kérik fel. A hely kiválasztásával és a szobor méreteivel kapcsolatos viták, melyeket a komáromi öregdiákok szoborbizottságának kellett folytatnia a város önkormányzatával és főépítészével, valamint az országos és a helyi műemlékesekkel, valóban egy kálvária állomásai voltak.
Miközben a talapzat magasságának centiméterein akadékoskodtak a hatóságok, sikerült összegyűjteni a kivitelezéshez szükséges adományokat – részben pénzben, részben munkában. Móron biztosítottak helyet Nagy János szobrászművésznek a munkához, és ott vállalták a szobor kiöntését is.
Langschadl István mérnök, a baráti kör elnöke (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Dr. Viola Pál hozzátette, hogy 2018. március 15-én, az 1848-as forradalom kitörésének 170. évfordulóján szerették volna felavatni a szobrot, Knirs Imre igyekezett is segíteni, de a képviselő-testületi huzavona és ellenállás miatt az ünnepségre végül szeptember 15-én került sor.
Mint 1955-ben Komáromban érettségizett diák, most keserűen tapasztalta, hogy a város magyar lakosainak egy része sem értette, miért kell ez a szobor, egyáltalán alig tudtak valamit, vagy éppen semmit sem Egressy Béniről, a Szózat zeneszerzőjéről, akinek Komárom a város jelképévé vált Klapka-indulót is köszönheti.
Egressy Béni személyéről a szoborbizottságból Nagy Ferenc és Stirber Lajos is beszélt, idézve a kiváló helytörténészt, Szénássy Zoltánt, aki 14 könyvet írt Komáromról, számosat éppen Egressy Béniről. A kápolnai csatában, 1849 februárjának végén megsebesült Egressyt főhadnagyi rangra emelték Komáromban. Korábban, vándorszínészként többször is járt a városban, felesége komáromi lány volt. 1849 nyarán, míg sebesüléséből gyógyult, a 2. hadtest zenekarát irányította, írt a Komáromi Értesítő-be, de
az itteni tevékenységének fő műve a Klapka-induló volt. Ennek az indulónak a hangjaira hagyták el az erődrendszert a magyar honvédek 1849. október 3-án, amikor a kapituláció fejében Klapka kivívta számukra a menlevelet és a szabad elvonulást.
Egressy összetett személyiség volt – mondta Nagy János szobrászművész –: katona, költő, zenész, hős, a szobrászat viszont „tőmondatos” műfaj, nem lehet köteteket írni. Olyan szobor kell, amely egyre több információt árul el önmagáról a hozzá közeledőnek. „Magyarországon sok a kabátos szobor: kabát és fej, amit ki is lehetne cserélni egy másik fejre. Én nemcsak portrét akartam, hanem, hogy az egész figura sugározza a zenét és a költészetet.”
Végül a legfontosabb zeneművének versében, a Szózatban találta meg a kulcsszót: rendületlenül. Ezt fejezi ki Egressy alakja, kezében lanttal és karddal.
„Egyharmadával akarták csökkenteni a szobrot meg a talapzatot! Langyos emberek, hivatalnokok, akik mindig hagynak egérutat véleményük megváltoztatására. S ha ehhez még soviniszták is…!” – tette hozzá keserűen Nagy János, majd rámutatott a mellette ülőkre: „Ez a négy ember tartotta bennem a lelket, ők mentek megalázkodni a hivatalokba, s ha szembe köpték őket, letörölték. Hozzájuk képest a szobrász munkája sokkal könnyebb.”
„A négy ember” csak annyit jegyzett meg, hogy szeretnék, ha a fiatalok a majdani képviselő-testületben tudnák: hol vannak, milyen városban. Egy Egressy műveiből összeállított koncerttel – hiszen ő írta a három legjelentősebb Erkel-opera: a Báthori Mária, a Bánk bán és a Hunyadi László szövegkönyvét is – válaszoltak az értetlenkedő városiak kérdésére, hogy minek ez a szobor. Egyébként az átadást a két Komárom együtt ünnepelte meg.
Az estébe forduló tartalmas klubdélután résztvevői még számos kérdést intéztek a vendégekhez, hogy legyen idejük felkészülni, hiszen június 1-én a Rákóczi Klub buszkirándulást szervez a történelmi erődhöz és a város nevezetességeihez.
