Első alkalommal 2015. december 27-én, a komáromi Tiszti pavilon dísztermében a premieren láttam az 1848/49-es szabadságharc tábornokáról szóló drámát. Most május elsején ismét láthatta Komárom közönsége, hiszen a dicsőséges tavaszi hadjárat és Komárom vára felszabadításának 170. évfordulója alkalmából került bemutatásra egy nagyon autentikus helyszínen, a vár felújított lőporraktárában.
Az előadáson megjelent Görgey Artúr ükunokája is, akit Keszegh Béla, Komárom polgármestere köszöntött.
A páratlan színházi élmény a komáromi Teátrum társulásnak köszönhető.
Elkezdődik a darab, a rövid bevezető után megjelenik a színen a főszereplő, beül a foteljébe és azonnal magára vonja a figyelmünket. Teljes egészében lenyűgöz játékával, mert sajátos aurával rendelkezik.
Az aura „itt és most”-ja a színész esetében az előadás egyszeriségét, a megismételhetetlent jelenti. Más színészeknek nem sikerül ugyanez. Nekem csak ez a különbség számít. Mi ez a különbség? Ez az egyéniség mutatója, az átélésé, az azonosulásé. Ő olyan színész, aki megvalósítja dédelgetett álmait, hiszen már sok évvel ezelőtt elhatározta, hogy Görgey Gábor Görgey című drámáját itt, a Felvidéken ő fogja bemutatni, mert ezt a szerepet szinte rá írták, Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas érdemes művészre.
A cselekmény 1914. augusztus 13-án indul, az 1849-es világosi fegyverletétel évfordulóján, amikor a 96 éves Görgey Artúr honvédtábornok visszaemlékezik életére, pályafutására, sérelmeire, s teszi mindezt az I. világháború kitörésének árnyékában. Az idős tábornok felidézi életének fontos szereplőit, politikai partnereit, ellenfeleit, meghurcoltatását és az igazságtalanul történő árulóvá bélyegzést. Az egyéni sorskérdések, magánéleti-lelkiismereti dilemmák mögött az egész országot feszítő társadalmi-politikai kétségek is ott lüktetnek.
(Fotó: Klemen Terézia/Felvidék.ma)
Történelmi igazságszolgáltatásra kerül sor ebben a darabban, végre nálunk is ki merik mondani, hogy
Görgey nem áruló, hanem nagyon okos stratéga, kiváló hadvezér és harmincezer magyar honvéd életének megmentője, igazi reálpolitikus volt, aki nem szökik külföldre, vállalja a száműzetést és a magyar nemzet megvetését.
A darabbeli álombetéteket bravúros ötlettel oldotta meg a rendező-főszereplő, az álmokban egyes személyek filmbetétek alkalmazásával jelennek meg előttünk: az anya szerepében Kolti Helga, Perczel Mórt Tóth Károly jeleníti meg, Andrássy Norbert szerepében Nagy András láthatjuk, Széchenyi István grófot Szabó Viktor játssza, Kossuth személyét pedig Jakubecz László idézi meg.
Joskó veterán huszár – jelenlegi megtestesítője Tóth László – és az odaadó, hűséges házvezetőnő, Terka – Molnár Xénia a főszereplőhöz méltón szintén nagyszerű alakítást nyújtottak.
A darab megtekintését minden középiskolásnak kötelezővé tenném, nagyon sokat tanulhatnának belőle egy rendhagyó történelemóra keretében. De mindenkinek ajánlom megtekintésre, aki egy kicsit is vonzódik a történelmi realitásokhoz, mert itt végre helyükre kerülnek a dolgok. Görgey Gábor írót idézem:
„Régi adósságomat törlesztem ezzel a drámámmal. Betöltve a nyolcvanat, írói aktivitásom birtokában, húsz-egynéhány színdarabbal a hátam mögött úgy éreztem, tartozom az általam is megfogalmazott történelmi igazságnak e dráma megírásával.
A történettudomány objektív és politikai kurzusoktól független, tisztességes része már kellőképpen a helyére tette a szabadságharc árulójának bélyegzett, megrágalmazott fővezér szerepét, aki nem vesztett csatát soha. A túlerővel szembeni reménytelenség küszöbén Kossuth minden hatalmat átadva neki, rábízta a világosi szomorú vég lebonyolítását, majd elsőként menekült az országból és elsőként nevezte Görgey Artúrt, immár külföldről, árulónak.”
A meghurcolt és rehabilitált, idős Görgey Artúr alakját annak megszemélyesítője mélyen humánus módon, teljes azonosulással mutatta be. Komárom patinás helyen és méltó módon emlékezett meg az 1848-49-es szabadságharc 170. évfordulójáról.
